A múltkor kivesézett (papír)zsebkendő után most nézzük meg, mit kell tudnunk a rúzsról. „Hiszek a manikűrben, hiszek a túlöltözöttségben és abban is, hogy pihenés közben is elegánsnak kell lenni, és ki kell festeni az ajkunkat” – nyilatkozta egyszer a híres amerikai színésznő, Audrey Hepburn. Akár egy egész sminkkészletet is tarthatunk a táskánkban, de a rúzs nélkülözhetetlen egy nő számára. Pszichológusok mára már jól körüljárták ennek okait: figyelemfelkeltés, szexuális felhívás, divatutánzás, az önállóság, a magabiztosság hangsúlyozása, az érzékenység, a sebezhetőség leplezése állnak listáik élén. Az ősi szájszínező bogyóktól, rovaroktól és összezúzott drágakövektől már milyen messzire jutottunk!

Bizony rovarokat, gyümölcsöket, hennát, sőt agyagos rozsdát is használtak az ókori Mezopotámia és az Indus-völgy lányai, asszonyai szájkencéül, de ekkoriban festették magukat a férfiak is. Az előkelő sumér nők odáig vetemedtek, hogy drágaköveket zúzattak össze a szem- és ajakfestékeikhez. Az ókor legnagyobb „sminkdiktátorának” egyébként az egyiptomi Kleopátrát tartják. Kőzetfestékből és a ma is használatos kárminfesték alapanyagából nyerték ki számára a szükséges pigmenteket, ez utóbbi a kaktuszfügén élősködő bíbortetű nőstényeinek a porítmánya. De például jód és bróm tartalmú algakivonatot és ólmot is használtak a szépítészek, amelyek gyakran viselőik halálához vezettek. A görög asszonyok – és gyakran férfiak is – elegáns rúzsai bíborcsiga és kékszőlő kivonatából készültek. Ezeket nedves fapálcával vitték fel ajkukra. A rómaiaknál szintén a bíborvörös dívott, de kevertek hozzá vörösesbarna okkert, vasércet és gyakran mérgező növényi kivonatot is. 1000 körül, az iszlám reneszánsz idején egy andalúz arab tudós, Abu al-Kaszim al-Zahravi (Abulcassis) alkotta meg az első, tömör, rúd formájú, illatosított rúzst.

Nofretiabet ókori egyiptomi hercegnő és a nagy hollywoodi dívák: Marilyn Monroe, Audrey Hepburn és Elizabeth Taylor

A középkori Európában a kereszténység, a puritánság megjelenésével az egyház elítélte és tiltotta a sminkek használatát, így jó időre feledésbe merült a szépítőszerek használata. Aki ilyesmire vetemedett, megnézhette magát, mert a Sátán cinkosának nyilvánították, és boszorkánysággal is megvádolták. Azért ne higgyük, hogy teljesen eltűntek viselői! Dehogy, hisz ott voltak az utcákon a prostituáltak, akik a figyelemfelkeltés eszközeként vagy megkülönböztetésül alkalmazták. A rúzsozás a történelem folyamán többször vált az ő jelképükké.

A 16. században I. Erzsébet angol királynő (1533-1603) – akit a zsebkendők kapcsán is emlegettem már az 1. részben – újra divatba hozta az élénkpirosra színezett szájat. Akad is bőven követője a legfelsőbb körökben. A barokk időszakban kiteljesedett ez a divat, olyannyira, hogy a férfiak éppen akkora rúzsfelhasználók voltak, mint a hölgyek. Ekkor már színezett púdert és vajat vagy zsírt használtak elkészítéséhez. Később az arcfestést ismét az ördög művének tartották, az angol parlament például 1770-ben törvényben elítélte azokat a nőket, akik „sminket használva csábították el a férfiakat”. Ha egy lányról kiderült, hogy az esküvője előtt sminkelte magát, a házasságot semmisnek tekintették. A vörös szájfestéket később Viktória királynő (1819-1901) sem tolerálta, uralkodása alatt Nagy-Britanniában újra a prostituáltak megbélyegző viselete lett. Ekkoriban Amerikában jellemzően a színészek és a színésznők „kenték ki” magukat az előadásra, de néha azon kívül is. A 20. század elején aztán megélénkültek a szüfrazsettek, változott a vörös rúzs megítélése is, a női erő és önállóság egyik eszköze, jelképe lett. Az újkor feministái festett ajkakkal emeltek szót a nők jogaiért. 1915-ben megjelent a piacon Maurice Levy találmánya, az egyszerűen használható, töltényhüvely alakú kompakt rúzs, és mivel ez már gépsoron készült, nagyobb tömegek számára vált elérhetővé. A 20-as években a filmipar fellendülésével a rúzs térhódítása is arányosan nőtt. Leginkább azért, mert a fekete-fehér képkockákon a nagyobb kontraszthatás érdekében a szereplőket erősen festették. A hétköznapokban is ez terjedt el: sötét, matt és erős szájfestés, ami könnyen kenődött. Kereskedelmi forgalomba először a Guerlain nevű francia parfümcég hozta. A selyempapírba csomagolt termék szarvas faggyút, méhviaszt és ricinusolajat tartalmazott. 1927-ben megszületett az első „csókálló” rúzs Rouge Baiser néven egy francia vegyész, Paul Baudecroux által. Annyira tartós volt, hogy nem is lehetett eltávolítani, így hamarosan betiltották.

A 30-as években a rúzsokat parfümillattal látják el, mellette pedig megjelennek a szájkontúr ceruzák, szájfények. Lényeges megemlíteni, hogy már nemcsak a hollywoodi színésznők számára volt elérhető, hanem a hétköznapi lányok, asszonyok mindennapjaiban is helyet kapott. A háború éveiben a rúzs egyenesen a túlélés eszközévé, az erkölcsi tartás szimbólumává emelkedett. A keményen helytálló nő jellemzője lett annak ellenére, hogy nehézkessé vált a csövecskékhez az alapanyag beszerzése, így a fémet papírral helyettesítették. A háború után a rúzst sokan megint a könnyűvérűséggel azonosították, de aztán jöttek Hollywood dívái, és elsöpörtek minden kétséget. Grace Kelly, Marilyn Monroe, Audrey Hepburn, Elizabeth Taylor és még sokan azt hirdették gyönyörű megjelenésükkel, hogy jogunk van szépnek lenni. A 60-as évektől a rúzs sikere töretlen, már csak az a kérdés, mikor melyik trendet követjük.

A jól megválasztott rúzs öltöztet és kifinomulttá teszi a megjelenést. Miközben használjuk, gondoljunk kicsit arra is, hogy milyen hosszú és csodálatos utazáson vett részt ez a kellékünk.

SzaSzi
Címlapfotó: Kóbor Szonja

Forrás: szepsegpedia.hu, ruzs.lap.hu

A képek a Wikimedia Commons, a needpix.com és a flickr.com szabadfelhasználású gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: A (papír)zsebkendő