Legújabb kötetének írásai ugyanúgy meglepőek, mint az előzőek (a korábbi kötetek alcíme: 11 meglepő bűnügyi eset, illetve Újabb meglepő bűnügyi esetek), de valahogy a szerző most sokkal jobban ráérzett a lényegre, és tényleg a büntetést domborította ki. Több történet is nagyon megrázó, az ember elolvassa azt a pár oldalt, és utána szünetet kell tartson, levegőre van szüksége, mert érzi, hogy egy gombóc ott maradt a torkában.

A büntetés mint kifejezés az egyes történetekben más-más értelmet nyer, és úgy hiszem, van olyan sztori is, ahol többféleképpen lehet interpretálni, olvasója válogatja. Példaként hadd ragadjak ki csupán egyet. A mindössze hatoldalas Egy világoskék nap című írás egy asszony története, akit a bíróság három és fél év szabadságvesztésre ítél, amiért (a vád szerint) megölte a gyermekét. „A csecsemő éjjel-nappal sírt, és ezt nem bírta tovább. Négyszer a falba verte a gyermek fejét”, közli a bíró indoklásképpen. A nő szó nélkül letölti a rá kiszabott büntetést, majd, miután szabadult, hazamegy a férjéhez. Az olvasó csak ekkor, a történet felén túl kap teljes képet arról, hogy valójában mi történt: a részeges, testi sértésért és rablásért már büntetett előéletű férj volt az, akinek „a gyerek kicsúszott a kezéből”, amikor a nő vásárolni volt. A nő magára vállalta a felelősséget, hogy a férj (aki a felesége tárgyalására nem ment el, a börtönben egyszer sem látogatta, a szabadulása napján nem várta) ne kapjon életfogytiglant. A hazaérkezése utáni percekben történik, hogy az alkoholtól bűzlő férj kimegy az erkélyre, hogy megjavítsa a vacakoló parabolaantennát. Feláll a kerti székre, hogy elérje a dobozt, majd kéri a feleségétől a csavarhúzót. Az asszony odanyújtja, majd pillanatnyi habozást követően kirúgja a széket a férje alól, aki négyemeletnyi magasból zuhan a betonra. Az ügyész úgy gondolja, hogy a férjét is a nő ölte meg, de nem találnak idegenkezűségre utaló jelet, és nem emelnek ellene vádat. Az asszony a tárgyalóterem ajtaján kívül mindent elmond az ügyvédjének. Azt mondja: „Nem képes tovább hallgatni, ezt ki kell adnia magából.” Pár oldalas írás csupán, és irodalmi szempontból nem bír különösen kiemelkedő értékkel, de nyomot hagy az olvasóban, és elgondolkodtat. Mi az igazi büntetés egy ilyen történetben? A börtönben eltöltött évek, vagy az igazi tettes alól kirúgott szék? Ha a bírósági archívum aktáit nézzük, minden bizonnyal a börtönbüntetés, de valójában a második. Vagy értelmezhetjük úgy is, hogy az asszony számára az igazi büntetés az volt, hogy az ártatlanul lehúzott börtönévek után gyilkosság elkövetésére vetemedett, amelynek súlyával aztán együtt kellett élnie.

Csak egy sztorit emelek ki a kötetből, mert nehéz úgy beszélni bármelyik írásról, hogy közben ne mondjam el a lényegét. A fent ismertetett Egy világoskék nap nem is a legjobbja a 12 történetnek, de érzékletesen adja vissza mindazt, amitől a Büntetés kötelező olvasmány azoknak, akik szeretik a bűnügyi irodalmat. Megindító elbeszélés Az ülnök, egy fiatal nő története, akinek tulajdonképpen a magányosság a büntetés, ráadásul tulajdonképpen valaki más miatt bűnhődik, és ezzel akkor szembesül, amikor ülnökként végighallgatja egy áldozat tanúvallomását. Meglepő fordulatot vesz egy egyértelműnek tűnő bírósági tárgyalás A téves oldalban, amikor az egykor híres, mára lecsúszott védőügyvéd váratlan helyről kap segítséget: egy volt ügyfelétől, az alvilág verőemberétől nyer tippet, aki a végtelenségig tiszteli egykori megmentőjét, de egy szerencsebarlang kínai tulajdonosainak megbízásából ugyanakkor kénytelen alaposan elverni is, mert az ügyvéd tartozik a kínaiaknak. A legszívbemarkolóbb és egyben a legszemélyesebb hangvételű írás az utolsó, A barát, amelyben a szerző egy barátja történetét meséli el, akivel együtt töltötte a gyermekkorát, és akivel hosszú idő után New Yorkban találkozik. A férfi önpusztító életmódot folytat, noha korábban sikeres üzletember és boldog férj volt. Az okát Schirach is csak később tudja meg, akkor válik a kép teljessé előtte és az olvasó előtt is. Megdöbbentő, szívszorító vallomás.

Ferdinand von Schirach különleges narrátori hangja teszi ezeket a rövid történeteket felejthetetlenné. Valahogy belénk égnek a sztorik. Az elbeszélésekre lényegre törő, szikár líraiság jellemző. Az ügyvédi távolságtartás és az emberi együttérzés olyan keverékét teremti meg a szerző, amely már az első sorok után megragadja az olvasó figyelmét. Az érzelmi hatás garantált.

Ferdinand von Schirach 1964-ben született Münchenben. Ismert emberek, politikusok és az alvilág védőügyvédjeként szerzett hírnevet. 2009-ben jelent meg első könyve, amelyben tizenegy jogi esetet válogatott össze saját praxisából, 2010-ben ezt követte a második kötet. A meglepő történetek egy csapásra Európa-szerte híres íróvá tették. Prózája irodalommá tette a büntetőeljárást.

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com