Egyéni hang, mély értelmű szöveg, energikus alternatív rockzene – röviden így jellemezhetnénk a Kétszemközt zenekart. A járványhelyzetre való tekintettel stílusosan tényleg „kétszemközt”, vagyis telefonon sikerült beszélgetnem az együttes két tagjával, Molnár Balázzsal (Bazsó – gitár, zene) és Móricz Bálinttal (gitár, ének, zene, dalszöveg). A banda tagjai még Udvardi Gábor (Menyus – dobok) és Szabó Bálint Gábor (Győző), akik 2019-ben csatlakoztak. A bemutatáson túl főleg az foglalkoztatott a beszélgetésünk során, hogyan sikerült eljutniuk a nagylemezig viszonylag rövid idő alatt.

A Facebook-oldalatokon a következő szerepel a névjegyen: „Móricz Bálint önkifejezési vágyából valósult meg a projekt, Sopronból hazatérvén szülővárosában is szeretett volna egyedi nyelvén megszólalni zenekari közegben.” Úgy tudom, hogy esetedben a szólókarrier is felmerült. Hogy volt ez?

Bálint: Valóban szerettem volna csinálni egy szólóprojektet, miután Sopronból hazaköltöztem, és ezzel az ott működő zenekarom feloszlott. Nem gondoltam, hogy itt Győrben hamar találok társakat, ezért vágtam volna ebbe bele. De aztán pár hónap alatt találtam olyan zenészeket, akik vevők erre a stílusra, így a szóló projekt már mellékessé vált.

Kezdetben több tagcsere is történt. Mennyiben hátráltatta ez az indulást? Esetleg valamiben előnyt jelentett?

Bálint: Természetesen volt hátráltató ereje, hiszen lehetőségek úsztak el. De mindenképpen előnyös is, még ha ezt sokszor nem is volt ennyire könnyű meglépni, és nehézségekkel járt. Igazán majd hosszabb távon mutatkozik meg, amikor ez a felállás már annyit dolgozott együtt, hogy megtérül a befektetett energia. Úgy gondolom, akkor derül ki az is, hogy mit jelent az, amikor mindenki teljes odaadással beletesz mindent, szemben egy olyan felállással, ahol nem mindenki veszi ezt ennyire komolyan.

Bazsó: Hál istennek nagyon könnyedén, gyorsan zajlottak ezek a cserék. Nem emberi dolgok miatt volt ezekre szükség, hanem a kialakult élethelyzetek miatt. Most viszont nagyon jól tudunk együtt dolgozni.

Egyikőtöknek sem az első zenekara, kipróbált „harcosok” vagytok, mégpedig többféle zenei ízléssel. Nem hátráltató ez a munka során?

Bálint: Úgy gondolom, hogy ebből inkább előnyünk származik. Ha mindannyian ugyanazt a vonalat képviselnénk, ugyanabban lennénk otthon, akkor lehet, hogy a végeredmény csak egy sablon alter rockzene lenne, és egy banda lennénk a sok közül. Próbálunk tudatosan nem azok lenni. A sokféleséggel talán tudunk valami új színt vinni ebbe a műfajba.

Bazsó: Éppen hogy előnyei vannak! A végeredménnyel mindenki elégedett, mindenkinek tetszik, viszont elég melós diszkurzusokon keresztül tudjuk egymással szemben érvényesíteni azokat a zenei elképzeléseket, melyekből aztán ez megszületik. Nemcsak zenei felfogásban, hanem emberileg is nagyon különbözőek vagyunk, de úgy gondolom, emiatt lesz izgalmas az, amit létrehozunk. Ez mindenképpen egy csapatmunka érdeme, mindenki beleteszi az elképzeléseit, ötleteit, egyéniségét, és hangsúlyozom, hogy ezt tiszteletben is tartjuk.

A Tuti gimi című számmal kapcsolatban olvastam a következő jellemzést rólatok: „Széles spektrumon operáló, magyar nyelven éneklő, szövegcentrikus alter bandáról van szó.” Ebből engem a szövegcentrikusság ragadott meg. Értelmeznétek ezt?

Bazsó: Mi nem egy zenei kifejezésformát meglovagolva szeretnénk közölni valamit, hanem inkább egy életérzést, egy adott témával kapcsolatos gondolatokat, mint pl. a szerelem, szakítás, utazás stb. Azért is Kétszemközt a zenekar neve, mert – ha szabad élnem ezzel a parafrázissal – a két szemünk közt az agyunkban megjelenő gondolatiság jelenik meg a számainkban.

Bálint: Elég nehéz megfogalmazni ezt, de a lényeg, hogy én azt szeretem, ha egy dalszövegben megfog valami, ha elmesél, állít valamit, vagyis van üzenete, és még esetleg a másodszori vagy sokadik újrahallgatásra is tud valami újat mutatni magából.

Miről szólnak a dalaitok?

Bazsó: Nem szeretnénk egy fajta témakörhöz ragaszkodni, mondhatjuk, hogy minden dal másról szól. Megélt, átélt dolgokról. Bálinttal mindketten elég rögös úton vagyunk túl. A magunk tragédiái és örömei szólalnak meg Bálint szövegeiben és az én a zenei megfogalmazásaimban. Ezeket megidézve könnyebb magamban a lezárás. A szövegekért egyébként Bálintot kell dicsérni. Szóhasználatába, kifejezésébe, képeibe egyáltalán nem szólunk bele, de tudunk vele azonosulni, és úgy tűnik, a közönség is.

A dalokban valóban mély érzelmek szólalnak meg, de a legtöbb eléggé negatív kicsengésű: csalódott, lemondó, vagy valami hasonló. A szövegeket tekintve mit gondolsz erről?

Bálint: Valóban érzelmi oldalról indulnak, de úgy gondolom, hogy vidám dolgokról nem könnyű vagy nem lehet, talán nem is érdemes dalt írni. Az a jó, ami hatásos, még ha felkavaró is.

Mennyire tud a korosztályod ezzel azonosulni?

Bálint: Nem jellemző, hogy mindenki így gondolkodna, de talán minden korosztályban van egy réteg, aki át tud érezni ilyen dolgokat.

Vannak a soraidban nagyon költőiek. Amikor ezt hallom: „lázasan keresem az élet értelmét”, vagy a Tuti gimiből „a szép is fájhat, ahogyan a fájdalom szép”. Hogy állsz az irodalommal, a versekkel?

Bálint: Igazság szerint hamarabb merültem el az irodalom, különösen a kortársak világában, mint a zenélésben. 15 éves korom környékén nagyon nagy hatással volt rám például Háy János, a kedvencem lett. De említhetném még Karafiáth Orsolya, Erdős Virág, Grecsó Krisztián írásait is.

Címszavakban mi minden történt veletek az indulás óta? Milyen eredményeket könyvelhettek már el?

Bazsó: Két év, sok munka, sokfelé fellépés röviden. A tavalyi év mindenféle szempontból emlékezetes volt, rengeteget tanultunk. Egyrészt össze kellett szoknunk a turnébuszban, bele kellett rázódnunk újra a feladatokba, mindenki megkapta a saját felelősségi körét, amikre figyelnie kellett. De főleg a készülő nagylemezünk kapcsán tanultunk sokat. Szegeden vettük fel a Miracle Sound Stúdióban, ezzel egy álmunk vált valóra. Egy profi stábbal dolgozhattunk.

Hogyan jött ez a lehetőség?

Bazsó: Az általunk kedvelt zenekarok reakcióiból azt szűrtük le, hogy elismerik, kedvelik ezt a stúdiót. Kíváncsiak lettünk, hogy mit tudnak, amit errefelé nem. Megtörtént a kapcsolatfelvétel, nagyon szimpatikusak voltak, az elvárásaink beigazolódtak. A produceri munkákat illetően olyan tudást és ötleteket kaptunk, amelyekből még hosszú távon fogunk profitálni.

Milyen a közönség fogadtatása? Milyen visszajelzéseket kaptok?

Bazsó: Az érdekes az, hogy a lemezbemutató turné már a lemez megjelenése előtt elkezdődött. Nagyon szeretünk koncertezni, bennünk volt a mehetnék, így elindultunk, és a tavalyi évben már több helyen bemutattuk az albumon szereplő számokat. Nagyon bízom benne, hogy a rajongók most annál jobban várják a lemezt. A koncerteken a fogadtatás mindig az adott régió befogadási készségén áll vagy bukik. Például Pápán vadidegenként szerepeltünk a vadidegen közönség előtt, de mégis majd eladták a házat, és még utána is sokáig dzsemmeltünk, beszélgettünk a srácokkal. Ott volt igény megismerni idegen gondolatvilágot, idegen zenekart, ami nem minden városra jellemző. A 16 tavalyi buliból 4-5 emlékezetesen jól sikerült, ezek a mai napig erőt adnak a folytatáshoz.

A Facebook-oldalatok bejegyzése szerint április 3-án debütált a Tuti gimi (Szemedbe nézek) című dal. Ez több dolog miatt is érdekes lehet! Megszületett az első videóklipetek, tehát ez egy mérföldkő a zenekar életében. Miért és hogyan készült?

Bazsó: A nagylemez megjelenése előtt legalább két dalhoz terveztünk klipet, ilyen felhozókkal szeretnénk beharangozni az albumot. Ezt a marketing tippet egyébként Szegeden kaptuk a produceri munkák során. Ez a dal egy nagyon szépen épülő, sokat mondó szám, könnyű vele azonosulni. Saját készítésű produkció, amelyhez Bálint talált egy animáció készítésével foglalkozó hölgyet, aki nagyon jól lefordította az elképzeléseinket a képek nyelvére. Annyit emeltünk ki csupán, hogy a középiskolai évek szerelmi csalódásai, viszonzatlanságai által keletkezett keserű érzések, érzelmi törések kerüljenek megfogalmazásra. A modern fénytechnika is az ő ötlete. A képek jól támogatják a mondanivalót, de az animáció kevésnek bizonyult, így Bálint javaslatára magunkról is forgattunk a próbatermünkben, illetve Abeton koncerttermében. Ebben barátja, a fotósunk, Attila nagyon sokat segített. A vágási munkálatokat Bálint végezte, nagyon jó érzékkel. Hatalmas meló volt és komoly befektetést igényelt, anyagilag is, szellemileg is, hiszen a technika használatát meg kellett tanulnia.

A másik érdekesség, hogy a címe az amerikai filmsorozatot juttatja sokak eszébe. Van a kettőnek valami köze egymáshoz? Mi ennek a története?

Bazsó: Amikor Bálint egy próbára elhozta megmutatni a dal ötletét, az első pár hang után mindenkinek beugrott ez az általunk jól ismert és szeretett sorozat, és aztán valahogy rajta maradt.

Mikor érkezik a nagylemez? Mit lehet róla tudni?

Bazsó: A tavalyi év őszén került felvételre az említett szegedi stúdiónál, és legkésőbb idén ősszel megjelenik. Kicsit csúszunk vele, sok utómunkálatra volt szükség. 9 dalt vettünk fel, ebből kettőhöz szeretnénk klipet készíteni, az első már megjelent. A másik egy Bálint-féle videó lesz kicsit vidámabb hangvételű dallal. Tervezünk még felmenni Budapestre egy stúdióba élő felvételt készíteni egy harmadik dalhoz. Ha mindez a világhálóra is kikerült, utána szeretnénk a teljes nagylemezt Spotify-on, YouTube-on és itt-ott megjelentetni. Ha pedig vége van a karanténnak, akkor folytatódnak a lemezbemutató koncertek. Szerencsére tavaly nagyon jó kapcsolatok alakultak ki a rock-klubokkal, sok helyre kaptunk meghívást. Rendes menetrend szerint már túl lennénk 6-7 bulin, de a karantén után is várnak minket. Tervben van egy nagy buli, ahol az Elefánt előzenekara leszünk Mosonmagyaróváron. És várjuk, hogy Győrben is adódjon valamilyen lehetőség.

A hétköznapokban ki mivel foglalkozik? Hogyan telnek a napjaitok a karantén alatt?

Bazsó: Én logisztikus vagyok, Bálint egy üvegháznál telephelyvezető, a basszeros Gábor szabadúszó mérnök-informatikus, a dobosunk pedig azon túl, hogy életművész és kitűnő szakács, a jelenlegi helyzetben alkalmi postás. A karantén alatt mindenki otthon a saját hangszerét nyüstölve gyakorolgat, tervezget. Nekem például már van 4-5 dalötletem. Most nem találkoztunk, nem tesszük ki egymást semmilyen kockázatnak.

Sok fiatal tehetséges zenész keresi az útját. Van, aki messzebbre jut, van, aki eltűnik, de szeretném hinni, hogy az igazán tehetségesek megmaradnak, közönséget gyűjtenek és kibontakoznak.

SzaSzi

A Győri zenekarok sorozatának korábbi cikkei:
1. rész: A Colombre Band
2. rész: Víganjáró Apnoé
3. rész: A Friends Big Band
4. rész: A Hangraforgó
5. rész: Hoppáré
6. rész: TOSODA Projekt
7. rész: Belvárosi Betyárok