Éppen a koronavírus-járvány kitörése előtt, 2020. március 8-án ért véget Mosonmagyaróváron a Hanság Múzeum Munkácsy-kiállítása. Talán még többen is emlékezünk arra, hogy 2009-ben Győrött, az akkor még Xántus János Múzeum Vastuskós házában, a Patkó Gyűjteményben volt látható a Munkácsy-képek Amerikából – válogatás Pákh Imre műgyűjtő és a Békés megyei Munkácsy Mihály Múzeum gyűjteményéből című kiállítás.

Munkácsy Mihály 1844. február 20-án született Munkácson. Keresztlevele szerint Lieb Mihálynak hívták, a Munkácsy nevet 1863-tól használta, de hivatalosan csak 1868-tól vehette fel. Az 1848-as forradalom hullámai miatt családjának Cserépaljára kellett menekülnie, majd néhány hónap múlva Miskolcra költöztek. Szüleit nagyon korán elvesztette, először édesanyja, majd később édesapja is meghalt. A gyerekek szétszóródtak, és főleg édesanyjuk családja, a Reök família fogadta be őket.

Munkácsy Mihály anyai nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került Békéscsabára. Nagybátyja szigorral nevelte, így került Langi Mihály asztalosműhelyébe. Inasévei nagy megpróbáltatásokat okoztak neki: 14 órát dolgozott naponta, hiányosan táplálkozott. A mesterlevél megszerzése után 1858-tól egy Albrecht nevű asztalosnál dolgozott, de a kevés fizetés miatt csak szállását tudta fizetni, élelemre már nem futotta, így megbetegedett.

1860-ban visszakerült nagybátyjához Gyulára. Gyógyulása alatt kezdett el rajzolgatni, és órákat is vett egy helyi rajztanártól. Itt ismerkedett meg Szamossy Elek festővel, aki másfél évig tanította nemcsak festészetre, hanem történelemre, irodalomra, mitológiára is. Az ő ajánlására Pestre utazott 1863-ban. 1865-ben több pártfogó segítségével beiratkozott a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára, de aztán kénytelen volt otthagyni, mert nem tudta kifizetni a tandíjat.

1866-ban Ligeti Antal támogatásával beiratkozott a Müncheni Akadémiára. Egy évvel később döntő fordulat állt be az életében: ösztöndíjhoz jutott és Párizsba utazhatott a világkiállításra. Itt ismerkedett meg Jean Francois Millett és Gustave Courbet festők világával, és ez meghatározó élmény volt számára. 1868-ban Düsseldorfba ment, és Knaus tanítványa lett. Ekkor készültek az Ásító inas és a Siralomház (az alsó képen) című festményei. Utóbbival nagy sikert aratott a Párizsi Szalonon, egy csapásra híres festővé tette. (Egy William P. Wiltach nevű amerikai műgyűjtő milliárdos megvásárolta, és csak száz évvel később került vissza Magyarországra.)

1870 nyarán kitört a porosz-orosz-francia háború. Munkácsy végleg Párizsba települt. Itt a De Marches házaspár talált számára műtermet. 1873 őszén barátja, Paál László meghívására Barbizonba utazott. Itt több képet is festett (Rőzsehordó nő, Erdőrészlet két alakkal). 1873-ban meghalt pártfogója, De Marches báró. Özvegyével, Cecile Papierrel továbbra is jó viszonyban maradtak, és 1874. augusztus 5-én feleségül vette. Párizsban egy fényűző palotát béreltek a Parc Monceau-ban, élénk és nagyvilági társasági életet éltek, Európa előkelőségei fordultak meg náluk. 1875-ben megfestette felesége arcképét.

1877-től új műfaj jelenik meg Munkácsy életművében: a polgári zsánerkép vagy szalonképek. Ezeket főleg megrendelésre készítette, hogy fedezze palotájuk fenntartási költségeit. 1878-ban szerződést kötött Charles Sedelmayer műkereskedővel, az ő segítségével adta el képeit műgyűjtőknek. Egyik leghíresebb festménye, a Milton című képe óriási sikert aratott a párizsi világkiállításon. Sedelmayer eladta New Yorkban Lenox Kennedynek, aki először egy európai körútra vitte, majd a bátyja által alapított Lenox Könyvtárban ‒ ma Public Library – helyezte el, a ma napig itt látható. 1882 és 1885 között európai körúton ismerhette meg a közönség Krisztus Pilátus előtt című képét.

Az 1880-as években a szalonképek mellett egy másik típus is megjelenik: a tájba helyezett társasági élet. Ekkor dolgozott a Golgotán. Sedelmayer a két Krisztus képet több európai nagyvárosban bemutatta. 1886-ban Munkácsy Amerikába utazott. Krisztus képeit John Wanamaker vásárolta meg, aki akkoriban az USA egyik leggazdagabb embere volt. Krisztus Pilátus előtt című képéért 160 ezer dollárt, a Golgotáért 175 ezer dollárt kapott – ezzel Munkácsy Európa legjobban fizetett festőjévé vált. 1886-ban Munkácsyt bízták meg a bécsi Kunsthistoriches Museum lépcsőházába szánt mennyezetkép megfestésével.

Az 1880-as években megromlott a kapcsolata Sedelmeyerrel, mert egyre kevesebbet fizetett neki a képeiért, úgy érezte, hogy kihasználja őt, 1888-ban végleg felbontotta a szerződésüket. 1890-ben felkérték, hogy az épülő Parlament egyik termébe fesse meg a magyarok bejövetelét. Munkácsy az Árpád címet adta festményének, amely ma Honfoglalás címen vált ismertté.

Élete utolsó szakában készítette el az Ecce homo-t. 1896-os bemutatóján az Andrássy úton lévő Bellevue mulató udvarán sorban álltak érte. Ezután a kép Amerikába került, majd Déri Frigyes magyar származású bécsi selyemgyáros megvásárolta, és a róla elnevezett múzeumnak ajándékozta. Hosszú viszontagságok után a Krisztus-trilógia (Krisztus a Pilátus előtt, Golgota és az Ecce homo) ma együtt látható a debreceni Déri Múzeumban.

A sok munka azonban felőrölte egészségét. Orvosai fürdőkúrákra küldték, de ezek sem használtak. Elméje végképp elborult, és 1897 januárjában a németországi Endenichben lévő elmegyógyintézetbe szállították. Hosszan tartó betegség után, önkívületi állapotban 1900. május 1-jén halt meg. Holttestét május 6-án hazaszállították Budapestre, a Műcsarnokban ravatalozták fel. Május 9-én a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra, végső útjára hatalmas tömeg kísérte el.

1951-ben Békéscsabán a városi megyei múzeum tiszteletére a Munkácsy Mihály Múzeum nevet vette fel. Az intézmény kertjében őrzik Borsos Miklós Munkácsy Mihályról 1959-ben készített szobrát. 1994-ben, születésének 150. évfordulója alkalmából Békéscsabán megkezdte működését a Munkácsy Mihály Emlékház. Dallos Sándor Aranyecset és A nap szerelmese címmel írott köteteiben dolgozta fel életét. Munkácsy Mihály alkotásainak jelentős része Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában található, amelyeket most lehetőségünk van virtuálisan is megnézni.

Nagy Mária

Fotógaléria: Munkácsy Mihály leghíresebb festményei

9 kép

 

Forrás: wikipédia, Bakó Zsuzsanna: Munkácsy Mihály. Budapest : Kossuth Kiadó – Magyar Nemzeti Galéria, 2009.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép; 10. kép.