Koalíciós jellegéből adódóan igyekezett távolságot tartani valamennyi működő politikai erőtől: a korszak meghatározó pártjairól, személyeiről, illetve nagygyűléseiről közel azonos terjedelemben számoltak be. Jelképes az is, hogy az első szám első oldalán a korszakban legálisan működő négy nagy párt (Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Független Kisgazdapárt, Nemzeti Parasztpárt) képviselői közös felhívást intéztek az olvasókhoz. Ugyanakkor a szerkesztők a munkáspártokhoz kötődtek: a felelős szerkesztő, Zsitvay Imre később a Kommunista Párthoz tartozó Dunántúli Szabad Nép felelős szerkesztője lett, míg a szerkesztő Kotormán László ugyanezt a feladatot látta el a Szociáldemokrata orientációjú Győri Munkásnál.

A Szabad Győr címlapján döntően a nemzetközi eseményeket vették számba: Berlin elfoglalásáig a Németország elleni hadjárat főbb cselekményei kerültek a középpontba, az európai béke kihirdetését követően pedig a nemzetközi politikai események, illetve a még zajló Japán elleni háború. Rendszeresen idézték a szövetséges hatalmak vezetőinek megszólalásait, például Sztálin vagy Churchill beszédeit. Az országos és helyi hírek között elsősorban az élet újraindulásával kapcsolatosan olvashatók cikkek, mint például a víz- és áramszolgáltatás helyreállítása, gazdátlan lakások és üzletek összeírása, hivatali élet megindulása. A helyi politikusok szintén rendszeresen szerepeltek hosszabb-rövidebb írásokban. A lap beszámolt az igazoló eljárásokról, a népbíróság működéséről, illetve a háborús bűnösök elleni első intézkedésekről (pl. „Elfogta a rendőrség a győri gettó hóhérát”, 1945. június 14.). Az első számtól rendszeresek voltak az apróhirdetések, így a győri iparosok, vállalkozók a lap hasábjain „reklámozhatták” tevékenységüket. A hivatalos hirdetmények szintén állandó helyet kaptak.

A Szabad Győr július 31-én jelent meg utoljára, a 79. számmal. Zsitvay Imre tudatta ezt, köszönetnyilvánítása mellett arra kérte olvasóit, hogy „… ne felejtsék el, sőt tartsa meg jó emlékezetében szabad Győr lakossága a »Szabad Győr«-t, a város elő napilapját a felszabadítás után”.

A napilap szerepét mindenekelőtt az egyes pártokhoz kötődő sajtóorgánumok vették át, melyek közül a jelentősebbek a már említett Dunántúli Szabad Nép (1945. augusztus 5-től), illetve a Győri Munkás (1945. szeptember 8-tól) voltak. Az elkövetkező időszak a helyi sajtó egyik legváltozatosabb korszakává vált, amikor négy-öt napilap jelent meg egymás mellett a városban. A pártok nem titkoltan saját időszaki kiadvány fenntartására törekedtek, hogy így juttassák el üzeneteiket az emberekhez, és kommunikáljanak választóikkal. Az egypártrendszer kiépülése viszont a sajtónyilvánosság szűkülését is magával hozta: 1948-tól egyetlen lap maradhatott fenn, a Győrmegyei Hírlap, mely nevét 1950-ben – Győr-Moson és Sopron megyék egyesítése után – Győr-Sopronmegyei Hírlapra változtatta. Egészen az 1950-es évek közepéig csupán ez jelenhetett meg Győrött.

A képen a Szabad Győr 1945. május 7-i címlapja látható.

Borbély Tamás

Felhasznált irodalom:
• dr. Horváth József: Győr-Moson-Sopron megye időszaki sajtójának bibliográfiája (1779-1995). Győr, 2000. 
• dr. Horváth József: Elindult a harmadik győri Hazánk folyóirat – Ezen a napon történt
• Varga Balázs: A győri politikai vezetőréteg 1945 és 1956 között. Győr, 2018.