A kubai vezetés ugyanis 1960-ig bírálta a Szovjetuniót az 1956-os magyarországi forradalom leverése miatt. Raúl Roa, Kuba későbbi külügyminisztere 1959-ben például „szovjet becstelenségről és pusztításról” írt 1956 kapcsán, megkérdőjelezve ezzel a magyarországi szocialista rendszer alapját képező „ellenforradalmi” narratívát.

Az 1960-as években tehát még feszültség jellemezte a két ország közötti kapcsolatot, és a szocialista tömb többi állama is gyanakodva tekintett a szigetországra. Bírálták a kubaiak sajátos nemzeti vonásokat hangsúlyozó szocializmusát, a „régi” kommunisták megregulázását, a forradalom latin-amerikai és harmadik világbeli „exportjának” módját, valamint az állandó külkereskedelmi deficitet. A kubaiak ezzel szemben az európai szocialista országok „elpuhulását” nehezményezték. Az évtized végére világossá vált, hogy Kuba rá van kényszerülve a Szovjetunióval és a mögötte felsorakozó szocialista államokkal való szoros együttműködésre.

Fidel Castro:

Castro mellett a kubai forradalom másik kiemelkedő alakja, Ernesto Che Guevara, aki 1961-ben kubai ipari miniszterként találkozott Kádár Jánossal is:

Fidel Castro győri, illetve magyarországi látogatása egy többhetes „turné” részét képezte. A Kubát egyébként viszonylag ritkán elhagyó Castro 1972-ben – Ernesto Che Guevara 1961-es útjához hasonlóan – diplomáciai körutazáson vett részt, mely során érintette Guineát, Algériát, Bulgáriát, Romániát, Magyarországot, Lengyelországot, a Német Demokratikus Köztársaságot, Csehszlovákiát és a Szovjetuniót. Hazánkba 1972. május 30-án érkezett, majd június 6-án távozott. Annak ellenére, hogy Castro látogatását Kádár János és a hazai pártvezetés egyaránt gyanakvással fogadta, a kubai vendég összességében pozitív tapasztalatokat szerzett az országról. Ez nem volt magától értetődő még az elméletileg „baráti” országok között sem: Romániából például kifejezetten kedvezőtlen benyomással távozott a latin-amerikai delegáció.

Fidel Castro 1972-es körutazása Kelet-Németországban…:

...és a Szovjetunióban:

A kubai diktátor a korszak „szokásainak” megfelelően üzemeket, mezőgazdasági termelőszövetkezetet, katonai egységet látogatott meg. Maradt idő a kikapcsolódásra is: vadászaton és balatoni kiránduláson vett részt a hazai politikai elit tagjaival. Castro lépteit mindenhol jelentős tömeg követte, ami egyrészt köszönhető a diktatúra természetének, másrészt az is tény, hogy a kubai vezető viszonylagos népszerűségnek örvendett mind a szocialista államokban, mind pedig a világ többi részén. Fiatalabb volt a szocialista tömb országainak szürke, kiöregedett diktátorainál, és latinos temperamentumával, közvetlenségével, humorával egy pozitív kisugárzású forradalmár képét sugározta. (Más kérdés, hogy erről rengeteg uralma alatt élő kubai állampolgárnak kevésbé kedvező a tapasztalata.)

Fidel Castro a magyarországi látogatását megelőző évben, Augusto Pinochet társaságában:

Castro 1972. június 1-jén látogatott Győrbe, miután megtekintette a Magyar Néphadsereg egyik dunántúli alakulatának gyakorlatát, előző este pedig átvette a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének I. fokozatát.

A vagongyárban tett látogatás – a hivatalos beszámoló szerint legalábbis – váratlan lehetett: a Kisalföld azt írja, „csütörtökön délelőtt vált ismertté, hogy a Fidel Castro vezette küldöttség a Vagongyárra is kíváncsi”. Ennek némileg ellentmond a Népszava tudósítása, miszerint „a gyár magyar, kubai és vörös zászlókkal, üdvözlő felirattal díszített bejárata előtt sok győri lakos gyűlt össze Fidel Castro érkezésének hírére, s nagy tapssal köszöntötték a kubai párt első titkárát, a kubai kormány elnökét”.

A híres vendéget az üzemben Pataki László, a megyei pártbizottság első titkára, Jankovits István, a városi pártbizottság első titkára, Varga Tibor, a gyári pártbizottság első titkára, valamit Czöndör János termelési és Wurtzinger Ernő kereskedelmi igazgató fogadta.

Fidel Castro a Vagongyárban 1972. június 1-jén (Nagy Éva fotói):

A politikus győri megjelenéséről készült híradások minden alkalommal Fidel Castro közvetlenségét, kíváncsiságát, humorát helyezik középpontba – a kötelező politikai elemek mellett. A Kisalföld megállapítása szerint a kubai vezető társaságában „legfeljebb kerékpárral lehetett volna kényelmesen haladni. Minden érdekelte, mindent jegyzett”. Pár mondattal később azt írják: „A baseball játékot kedvelő kubai miniszterelnök elindult balra, és biztosra lehetett venni, hogy valahol jobbra fog majd kikötni. A rendelkezésre álló rövid időben mindent meg akart ismerni”.

A Népszabadság megjegyzi: „Gyakran szakította félbe kérdéseivel Czöndör János tájékoztatóját: mit neveznek közvetett exportnak, milyen futóműveket gyártanak, mekkora az évi termelési érték, mennyi az rubelre vagy dollárra átszámítva, mennyibe kerül a motor és így tovább. Minden választ megköszönt és gondosan feljegyzett.”

A gyárlátogatásról készült részletes beszámolók név szerint is említik a híres vendéggel néhány mondatot váltó munkásokat: „Szalai Károlytól arról érdeklődött, mióta dolgozik a Vagongyárban. Németh Attilától, mi a mestersége, s mit kell tudni egy technikusnak. Szót váltott Császár Éva és Gombos József esztergályossal. Parker-tollával végigkopogtatta az acélöntvényeket, kézbe vette a jelzőkalapácsot, mindent megfogott, felemelt, kipróbált, amit csak lehetett.”

Fidel Castro a népes küldöttség és az újságírók társaságában a munkába is „bekapcsolódott”: „A motorgyár végszereldéjében Fidel Castro Döbrösi László szerelő mellett állt meg. ‒ Egy kézzel vagy két kézzel kell megfogni a szerszámot? - kérdezte. Elkérte a fiatalembertől az elektromos meghajtású csavarbehajtó masinát, aztán elkezdte rácsavarni a blokkra a csavarokat. ‒ Egy kicsit lelassítom a termelést ‒ szabadkozott mosolyogva ‒, de igazán láthatja, mennyire igyekszem. ‒ Aztán végül, dolga-végezetten, vagy tízpercnyi munka után tréfálkozva így búcsúzott el a fiatalembertől: ‒ Ha valami baj lesz a motorral, tudja, hol talál meg!”

A munkásokkal közösséget vállaló forradalmár képét sugallja a Népszabadságnak az üzemlátogatásról készült írásának zárómondata is: „A gyárlátogatás végére már olajtól feketéllett a keze”.

Fidel Castro a győri belvárosban (Nagy Éva fotója):

A program a belvárosban folytatódott. Sok győrinek lehet személyes emléke arról, hogy a Vagongyár megtekintését követően a kubai küldöttség a központban folytatta útját. Fidel Castro több ezer ember jelenlétében érkezett meg az akkori megyei tanács épülete elé. A híradások szerint Castro fiatalokkal fogott kezet, a városról kérdezte vendéglátóit, majd üdvözölte a megjelent tömeget. A rövid sétát követően a küldöttség távozott a városból.

A kubai politikus magyarországi tartózkodása hátralévő napjaiban többek között a Balatonon, Telkiben, illetve egy polgárdi termelőszövetkezetnél járt. Ezeken a helyeken sem nélkülözte a győrihez hasonló epizódokat: pingpongozott újságírókkal, meglátogatta a termelőszövetkezet nyugdíjasait, a „szájhagyomány” szerint pedig, megunva a protokollt, egy Pannónia motorkerékpárral „elszökött” a balatonaligai pártüdülőből, hogy a környéken pihenőkkel találkozzon. Bár Castro látogatásának egyes elemei – mint például a kiszökés – nehezen ellenőrizhetők, ezek mégis azt mutatják, hogy a politikus valóban népszerűségnek örvendett, és kilógott a rettegett kommunista politikusok sorából.

Fidel Castro politikai szerepe a mai napig vitatott, ám a Népszabadság győri látogatásáról szóló tudósításának megállapítása valószínűleg azért helytálló: „A rövid idő alatt is sokan találkoztak Fidel Castróval Győrött, és akik találkoztak vele, azok számára ez maradandó élmény”.

Borbély Tamás

Felhasznált Irodalom:
Udvardi Péter: Fidel Castro 1972-es magyarországi látogatása. Metszet a magyar-kubai kapcsolatok történetéből. In.: Múltunk, 2015/4. 72-93.
Fidel Castro látogatásai. Győri munkások között. /Cserhalmi Imre = Népszabadság, 1972. június 2. p. 3.
A kubai küldöttség a Vagongyárban. /Ferenczi = Kisalföld, 1972. június 2. p. 2.
Fidel Castro látogatást tett egy katonai alakulatnál és a győri Vagon- és Gépgyárban. = Népszava, 1972. június 2. p. 1.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép.

A 7. és 8. kép a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist – Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten – Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr
- 56. rész: A győr-nádorvárosi kamillus templom
- 57. rész: A Győri Korcsolyázó Egyesület első negyedszázada
- 58. rész: A győri tejfölös kofa szobra
- 59. rész: Skopáll József győri fotográfus
- 60. rész: A győri Tanítók Háza
- 61. rész: A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975
- 62. rész: A győri Petőfi-szobor az Eötvös parkban
- 63. rész: A vagongyár bölcsődéje
- 64. rész: A Magyar Ispita
- 65. rész: A győri tűztorony
- 66. rész: A könyv ünnepe – A győri Ünnepi Könyvhetek történetéből
- 67. rész: Kelemen Márton, az elfeledett fa- és kőszobrász, az oltárépítő és építőmester
- 68. rész: Az Erzsébet téri „Nagy” Pannonia Nyomda
- 69. rész: A Tulipános iskola
- 70. rész: Párizs Győrben – Balog Lajos Barros úti divatáruháza
- 71. rész: A győr-nádorvárosi, 87 éves Kölcsey Ferenc Általános Iskola története
- 72. rész: A kereskedelmi és iparkamara székháza
- 73. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története
- 74. rész: A győri szabadstrandi fürdőzés múltjából
- 75. rész: Gyógyszertár az Angyalhoz: A Mányoki-ház története
- 76. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története – II. rész
- 77. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története I. rész
- 78. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története II. rész
- 79. rész: Dunafürdő, a régi győri Tóth-féle uszoda
- 80. rész: A Rábaszabályozó Társulat székházának építése
- 81. rész: A Győri Sakk-kör első évtizedei (1902-1924)
- 82. rész: A győri Országzászló emlékmű
- 83. rész: Elevátor a Mosoni-Duna partján
- 84. rész: A győri királyi ítélőtábla épületének története a győri sajtó alapján
- 85. rész: A győri Pénzügyi Palota története 1945-ig
- 86. rész: A győri pénzügyi palota épületének története 1945 után
- 87. rész: A Győri Nemzeti Rajziskolától a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskoláig
- 88. rész: Az orsolyiták győri temploma
- 89. rész: „Városunk fia”: Ney Dávid, világhírű operaénekes
- 90. rész: A győri főreáliskola, a későbbi Révai Miklós Gimnázium
- 91. rész: Koltai Virgil Antal, a bencésből lett szabadkőműves
- 92. rész: A Honvéd ligeti Szabadság-szobor
- 93. rész: A győri Püspökvár zenei emlékei
- 94. rész: Egy neves pedagóguscsalád őse: Öveges Alajos
- 95. rész: Ecker János, Győr krónikásának háza
- 96. rész: Pattantyús-Ábrahám Imre, a tudós győri gyárigazgató
- 97. rész: Bierbauer Lipót (1841-1917)
- 98. rész: A győri Csillag Szanatórium és alapítója, dr. Csillag József
- 99. rész: A győri püspök muzsikusai és a Richter család
- 100. rész: Benes Pál gyáros, győri festőművész
- 101. rész: 150 éve született a győr-gyárvárosi templom építésze, Árkay Aladár
- 102. rész: Gázlámpák Győr utcáin
- 103. rész: A győrszigeti Kohn Adolf és Társa Olajgyára története alapításától 1910-ig
- 104. rész: A legjelentősebb sémi nyelvzseni és vallástörténész: Aistleitner József
- 105. rész: Vátzy Olga M. Terézia (1896-1976) Szent Orsolya Rendi nővér, zárdafőnöknő
- 106. rész: Egy híres győri festőművész: Liezen-Mayer Sándor (1839-1898)
- 107. rész: Goldmark Károly éjszakája a győri evangélikus templomban
- 108. rész: A „Győr városát végveszéllyel fenyegető földrengés” és más régi földmozgások
- 109. rész: Dr. Albert Ferenc, egy világhírű győri hegedűvirtuóz pályaíve
- 110. rész: A Győri Gőzhajózási Társaság története – 1. rész
- 111. rész: A Győri Gőzhajózási Társaság története – 2. rész
- 112. rész: Erődből gyárváros – Győr városföldrajza az 1970-es évekig
- 113. rész: Kelen Imre, a Győrből indult nemzetközi hírű karikaturista – 1. rész
- 114. rész: Gyárvárosból regionális központ: Győr városföldrajza az 1970-es évektől
- 115. rész: Kelen Imre, a Győrből indult nemzetközi hírű karikaturista – 2. rész
- 116. rész: Laktanya a város szívében
- 117. rész: A győri Rába-sziget a 19. században – A ''közgyönyörködtető sétatér''
- 118. rész: Gőzmozdonyok a város szívében: a Rába-parti szárnyvasút
- 119. rész: A Radó-sziget a 20. században
- 120. rész: A győri vasútállomás átépítése a 19. század végén
- 121. rész: Adyváros első évei – örömök és kihívások
- 122. rész: A szabadhegyi evangélikus iskola története, 1865-1948 – I. rész
- 123. rész: A szabadhegyi evangélikus iskola története, 1865-1948 – II. rész
- 124. rész: A szabadhegyi evangélikus iskola története, 1865-1948 – III. rész
- 125. rész: A ''monumentális'' Baross híd építésének története
- 126. rész: Liszt Ferenc győri hangversenye
- 127. rész: A Városi Kultúrház – A ''hajléktalan kultúrintézmények'' reménysége az 1930-as években
- 128. rész: A győri Schlichter villa története
- 129. rész: Az első magyar újság alapító-szerkesztője, Rát Mátyás evangélikus lelkész