A kor, amelyben Esterházy Péter született, nem nézte jó szemmel a nemesi származást. 1951-ben családjukat kitelepítették Hortra, majd Csobánka következett, és csak 1957-ben költözhettek vissza Budapestre – a tragédiákat részletesen megírta Harmonia Caelestis című nagyregényében.

Nagymamája, Károlyi Margit fontos szerepet töltött be az életében, a nyarakat nála töltötte.  Miután a nagypapa, Esterházy Móric 1956 után disszidált, felesége itthon maradhatott Majkon, a 13-as cellaházban: szerény körülmények közt élt, és itt találkozott unokáival. Legendás személyiség volt, Majkon még a mai napig emlegetik őt. Életéről dokumentumfilm is készült A 13-as cella grófnője címmel.

Középiskolai tanulmányait a piarista gimnáziumban végezte, 1968-ban érettségizett, s mivel tanárnak nem jelentkezhetett, ezért az ELTE matematika képzésére iratkozott be. Az egyetemi évek után a Kohó- és Gépipari Minisztérium Számítástechnikai Intézetében dolgozott.

1978-tól lett szabadfoglalkozású író. Első elbeszéléskötete, a Fancsikó és Pinta 1976-ban jelent meg a Magvető Kiadónál, amelyhez hű is maradt. Igazából az 1979-ben megjelent Termelési regénnyel robbant be a magyar irodalomba. A Bevezetés a szépirodalomba című kötetét főművének is tartják. Ebben a gyűjteményben sok minden megtalálható: a Kis Magyar Pornográfia, a Fuharosok vagy A szív segédigéi is. A Csokonai Lili álnéven írt Tizenhét hattyúk kötetében Weöres Sándor Psychéjét idézte meg, és csak később derült ki, hogy ki rejtőzik az álnév mögött.

A kilencvenes években is gazdag életművet hagyott maga után: Hrabal könyve, Hahn-Hahn grófnő pillantása, Egy nő. A Harmonia Caelestis című regényében – ahogy arról már volt szó – családja történetét dolgozta fel, 2002-ben pedig megjelent a Javított kiadás ‒ mindkét regénye Európa- és világszerte nagy sikert aratott. 2003-ban láttak napvilágot válogatott esszéi A szabadság nehéz mámora címmel, majd újabb regények következtek: Utazás a tizenhatos mélyére, Rubens és a nemeuklideszi asszonyok, Semmi művészet, Esti, Egyszerű történet vessző száz oldal két kötete.

Édesapjáról a kétezres évek elején derült, hogy III/III-as ügynök volt, és éveken át jelentéseket írt, amelyekről a családja semmit sem tudott. Esterházy Péter is véletlenül tudta ezt meg, az ügynök múlttal való szembesülést Javított kiadás című regényében írta meg. 2015-ben kiderült, hogy súlyos kórral küzd: Hasnyálmirigy napló című művében kendőzetlenül vallott betegségéről. 2016. július 14-én halt meg. Augusztus 2-án temették el Gannán, az Esterházy-mauzóleumban, a szertartást Várszegi Asztrik tartotta.

Regényeit és elbeszéléseit több mint 20 nyelvre fordították le. 1993-ban az övé lett a Római Irodalmi Fesztivál Díja, 2004-ben a német könyvszakma békedíja, 2009-ben Romániában az Ovidius-díj, a külföldi íróknak járó legrangosabb elismerés. Számos egyéb kitüntetés birtokosa: József Attila-díj (1986), Kossuth-díj (1996), Győri Könyvszalon Alkotói-díj (2002), Prima Primissa-díj (2006) és még mások.

Több alkotásából film is készült: Érzékek iskolája (rendező Sólyom András), Idő van és Tiszta Amerika (mindkettő Gothár Péter). Alapítója volt a Digitális Irodalmi Akadémiának, tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának, valamint a Berlini Művészeti Akadémiának. Felesége, Reén Gitta (Esterházy Gitta) tervezte könyveinek borítóit. 1973-ban házasodtak össze, négy gyermekük született: Dóra, Marcell, Zsófia és Miklós.

A Magvető Kiadó is megemlékezik Esterházy Péter 70. születésnapjáról Esterházy-örökség 70 címmel, hetven videóval. A felvételeken, amelyek a kiadó Facebook-oldalán és Youtube-csatornáján láthatók, saját szerzőik olvasnak fel a műveiből. Esterházy Péter művei elérhetők a Petőfi Irodalmi Múzeum oldalán a Digitális Irodalmi Akadémiában.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia; Kulcsár Szabó Ernő: Esterházy Péter. Pozsony. 1996. Kalligram; index.hu; pim.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.