A magyar közönség akkor ismerkedett meg nevével, amikor 1974-ben jelentkezett a Magyar Rádió és Televízió I. Karmesterversenyére. Ezt nem volt könnyű elintéznie, mivel már a határidő lejárta után olvasta csak a felhívást. Viszont ezek után, ha már itt volt, meg is nyerte a vetélkedőt, ami egy csapásra országosan ismertté tette, mivel a versenyt az akkoriban működő mindkét televíziós csatorna közvetítette. De ez nem csak ismertséget, hanem azóta sem szűnő érdeklődést és szeretetet is hozott számára, amit egzotikus volta mellett átszellemült stílusával és szerény viselkedésével vívott ki magának.

A verseny után sok felé hívták vezényelni, Európa sok országában járt, de állandó bázisa hosszú évekig Budapest maradt. Kezdetben az Állami Hangversenyzenekar másodkarmestereként dolgozott, hogy a zenekar akkori vezetőjétől, Ferencsik Jánostól tanulhasson, majd annak halála után '87 és '92 között ő irányította az együttest. Hazájával sem vesztette el kapcsolatát, több ottani szimfonikus zenekarnál is vezényelt, majd a Japán Filharmonikus Zenekar karmestere, később zeneigazgatója lett. A '90-es évek második felében a Cseh Filharmonikus Zenekar és az arnhemi Het Gelders Orkest vendégkarmestereként is feltűnt Európában. Közben tanított is a Tokiói Művészeti Egyetemen, amelynek valaha hallgatója volt, jelenleg ennek az intézménynek nyugalmazott professzora.

Mindemellett folyamatosan gyakorolta zeneszerzői hivatását is, bár ezen a területen kevésbé ismert, mint karmesterként. Egyik fő műve a Passacaglia, melyet a japán-holland kapcsolatok 400 éves évfordulójára komponált, és amelynek 1999-es bemutatóján maga vezényelte a Holland Filharmonikus Zenekart.

Pályafutására mindig is jellemző volt a zenéhez való kapcsolatában a bemutatott zenemű iránti alázat, az érzékenység, a leheletfinom rezdülésekre való odafigyelés, az átszellemültség, a zenemű mondanivalójának, hangulatának részletgazdag kibontása. Az európai szerzők közül Bartók Béla és Kodály Zoltán mellett Ludwig van Beethoven, Gustav Mahler és Hector Berlioz, valamint nem utolsósorban Pjotr Iljocs Csajkovszkij ihletett interpretátoraként tartják számon. Jelentős életműve elismeréseként Magyarországon is több rangos elismerést kapott, legutóbb, idén március 15-én a Magyar Érdemrend nagykeresztje polgári tagozata kitüntetéssel jutalmazták.

Többször fellépett a Győri Filharmonikus Zenekarral is, legutóbb 2019 májusában, mikor is Beethoven a szimfonikus zene történetében alapműnek számító darabját, a szimfonikus költemény ősének tekintett, a Fidelio című opera 1806-os felújításához készült 3. Leonóra-nyitányt, Joseph Haydn az Esterházy-zenekar kiváló gordonkása, Joseph Weigl számára alkotott, nagyszabású C-dúr gordonkaversenyét, valamint Felix Mendelssohn Skóciában tett utazása ihlette 3. szimfóniáját vezényelte.

Bárány Zsolt

Forrás: wikipédia, Fidelio, Győri Filharmonikus Zenekar

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.