Lucy (Sandra Bullock), a fiatal, magányos chicagói magasvasút pénztáros teljesen plátói érzelmeket táplál az egyik utassal szemben, aki minden nap nála vesz jegyet. Persze Peter (Peter Gallagher) soha még csak egy pillantást sem vet rá, a lány mégis szüntelenül reménykedik. Karácsony napján azonban a jóképű férfi köszön neki, és még boldog ünnepeket is kíván, Lucy viszont „elszalasztja az alkalmat”, hogy szóba elegyedjen vele. Peter az üres peronon aztán váratlanul rablótámadás áldozata lesz, melynek következtében a sínekre esik. A lány hezitálás nélkül menti meg az éppen berobogó szerelvény elől, a férfi azonban a sérülésétől kómába esik.

Lucy elkíséri Petert a kórházba, ahol egy nővér meghallja, amikor a lány azt mondja maga elé, hogy „Mi lesz így az esküvőnkkel?”, a megjelenő rokonságnak pedig épp ezért úgy mutatja be őt, mint a kómába esett férfi menyasszonyát. Lucy zavarba jön, és a nagy kavarodásban nem is tudja kimagyarázni a család előtt a hazugságot. Peter rokonai így rögtön a szárnyaik alá veszik a lányt, meghívják magukhoz karácsonyra, ahol megismerkedik a kómában fekvő férfi öccsével, Jackkel (Bill Pullman). Ahogyan aztán mind több időt tölt együtt a Callaghan családdal, úgy szereti meg őket egyre jobban, és csakhamar rá kell ébrednie arra is, hogy bár plátói vonzalmának alanya a kórházban fekszik öntudatlanul, az igazi szerelem talán közelebb van hozzá, mint gondolná...

Az Aludj csak, én álmodom 1995 egyik legnagyobb filmsikere volt, mindössze 17 millió dollárból készült, világszerte azonban összesen 182 millió dollárt jövedelmezett (az év 13. legnagyobb filmes bevételét produkálta az Egyesült Államokban). Bár romantikus vígjátékról van szó, a kritikusok sem fanyalgással fogadták: természetesen jól bevált sablonokat is jócskán alkalmazott, „de olyan szakértelemmel – és Sandra Bullock olyan elbűvölő játékával –, hogy új minőség jött létre.” Nem csoda, hogy jelölést kapott a Golden Globe-on a legjobb színésznő – vígjáték/musical kategóriában. Mindenesetre azért történt egy s más, mielőtt a film a mozikba került.

Az eredeti forgatókönyv (Daniel G. Sullivan és Fredric Lebow munkája – meglepő, hogy se előtte, se utána nem írtak több filmet) például egy kómában lévő nőről és a vőlegényének tettetett férfiről szólt. Ezt a sztorit a stúdiók túl rámenősnek és kíméletlennek találták, mígnem egyikük azt javasolta, cseréljék meg a szerepeket – erre aztán már ráharapott a Hollywood Pictures. Érdekes még, hogy a történet kezdetben nem karácsonykor játszódott volna, viszont a marketingesek jól ítélték meg, ha átírják amolyan „christmas sztorivá”, sokkal könnyebb lesz majd eladni a közönségnek. Az előkészületek során fontolgatták, hogy Chris Columbus-t kérjék fel rendezőnek (aki 5 évvel korábban a Reszkessetek, betörőkkel, majd 3 évvel korábban a Mrs. Doubtfire-rel már kasszákat robbantott), de végül Jon Turteltaub lett a befutó (ő két évvel korábban a Jég veled!-del csinált egy visszafogott sikert), így ő ülhetett bele a direktori székbe.

A szereposztásnál az Aludj csak, én álmodom esetében is meglehetősen nagy sürgés-forgás, jövés-menés alakult ki. Lucy szerepét kimondottan Demi Moore-ra írták, utána meg Geena Davis-nek szánták. Mivel egyikük sem vállalta, a rendező szívesen látta volna Jami Gertz-et a főhősnő bőrében, de ez sem jött össze. Részt vett meghallgatáson továbbá Nicole Kidman is, Julia Roberts pedig elutasította az ajánlatot. Végül maradt az 1995-ben már nem ismeretlen Sandra Bullock (túl A pusztítón és a hatalmas sikerű Féktelenül-ön), akinek pont testhezálló lett a szerep, hiszen éppen egy négyéves kapcsolat utáni szakításból lábadozott... Jack karakteréhez először Harrison Fordra gondoltak, majd jöttek sorban a további elképzelések, így könnyen megvalósulhatott volna, hogy Bullock párja James Spader, Dylan McDermott, Patrick Swayze, Dennis Quaid vagy éppen Pierce Brosnan legyen. Az akkor még ismeretlen Matthew McConaughey-t is kipróbálták a szerepre, de aztán texasi akcentusa miatt mondtak neki nemet, míg Russell Crowe-t maga a rendező utasította el. Így került végül Bill Pullman a jóképű, kissé kívülálló testvér bőrébe, majd végül a filmben Lucy karjaiba.

Érdekesség, hogy a kómába esett Peter azt mondja a filmben, 1959. november 3-án van a születésnapja, ami a történet szerint azt jelenti, hogy 35 éves, valójában az őt játszó Peter Gallagher már betöltötte a 40-et a forgatáskor. Ezzel szemben az öccsét alakító Bill Pullman az életben 2 évvel még idősebb is nála.

Nem emelek ki jeleneteket a filmből, aki nem látta, annak úgyis muszáj megnéznie, mert valóban egy remek romantikus vígjátékról van szó, azonban számomra akad egy – a történethez egyáltalán nem hozzátartozó – „emblematikus” kis scene, amely csupán egy apró összekötő a moziban, de feledhetetlen. Az egyik reggelen a hótól eltakarított járdán kerekezik a biciklis újságkihordó fiú, és menet közben dobálja a házak elé a napi sajtót, amikor egy túlzottra sikerült hajítási mozdulat közben hatalmasat esik a biciklijével. Amilyen mulatságos azonban a jelenet a képernyőn nézve, annyira komolynak számított a valóságban, ugyanis ez egy előre nem tervezett, véletlen baleset volt, szegény fiúnak el is törött a csuklója, de a készítők úgy döntöttek, mégis bent hagyják a kész filmben.

Szóval, immár negyed évszázada, de én azt mondom, bátran hunyjuk csak le a szemeinket, és álmodjuk tovább ezt a bájos kis filmet.

Szilvási Krisztián

Forrás: imdb.com, wikipedia.org

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.