Az írás segítségével mindazok, akik később születtek, szemléletes képet alkothatnak maguknak a közelmúltról, akiknek pedig a létező szocializmust egyaránt jelképezte Rákosiék idejének „hét szűk esztendeje”, személyesen érzékelték a hatvanas évektől bekövetkező gyökeres változást. Míg a Rákosi-korszakot a markáns hiány, élelmezés terén a mennyiségi és minőségi kifogások, a visszatérő jegyrendszer, a tartós fogyasztási cikkekben történő nélkülözés, az öltözködésben az egyenszürkeség jellemezte, ezzel szemben Kádár János országlása az életszínvonal javulásának jegyében telt.

Mindezt az ezer év kontextusába ágyazva azt mondhatjuk, hogy nyílt az ajtó Nyugat felé, de a rés csak keskeny volt, melyen részben beáramolhatott a szocialista fogyasztástól eltérő másság. Az adott korban is tetten érhető Szűcs Jenő, a 20. század kiemelkedő magyar történésze, aki Vázlat Európa három történelmi régiójáról című művében így fogalmazott: hazánk kelet és nyugat is egyben, de egyik sem teljesen.

A hazai fogyasztásicikk-gyártás fellendült, de a minőségére fényesen igaz A tanú című film Virág elvtársának megállapítása egy hazai – úgymond – narancs kapcsán: „Kissé zöld, kissé savanyú, de a mienk”. Bár a korábbi éhezést hamarosan az élelmiszerek bősége váltotta fel az új háztáji mezőgazdasági politikának, majd a TSZ-ek, állami gazdaságok korszerűsítésének köszönhetően, távolról sem váltunk nyugati értelemben fogyasztói társadalommá.

A szomszédos szocialista országokból persze irigykedve néztek ránk, a politikai körök pedig heves bírálattal illették a kádári gyakorlatot. „Micsoda szocializmus az, amelyben tele vannak a kirakatok?” ‒ fakadt ki egy pártbürokrata. A lakosság mindenesetre igyekezett pótolni évtizedek veszteségeit: a megnövekedett kínálatra rávetette magát, a nyugati utazások lehetőségei pedig módot jelentettek márkás termékek behozatalára, így divatos ruhák, farmerek, magnók, hanglemezek kerültek be – nem mindig legális úton – az országba. Az Aczél György vezérelte három T (támogatni, tűrni, tiltani) politikája megnyitotta az utat a külföldi zenei irányzatok behatolásához. Illés, Omega, Metro, Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta és mások pályafutása ekkortól ívelt felfelé népes rajongói táborral. Persze voltak olyan együttesek is, melyekre a hatalom „ferde szemmel” nézett.

A nyugati világ fogyasztói jellegét nem hagyhatta a politika figyelmen kívül, s mivel a kádári vezérfonal az életszínvonal folyamatos emelése volt, fokozatosan megjelentek a fejlett, gazdag, külföldire hasonlító termékek. Lett hazai magnó, walkman, reagálni kellett a Barbie lázra, s így termékutánzatok voltak hivatottak kárpótolni mindazokat, akik az eredetihez nem jutottak hozzá. Az üdítők terén először a Bambikkal kellett beérni, de a hatvanas évek végre elhozta a Colát, sőt új hazai ital is született: a Traubisoda. Szenzációnak számított a dobozos sör gyártása is. A háztartásokat robotgép korszerűsítette, aztán jött a színes tv, de a hazai gyártmány robbanásveszélyes volt. A nyugati típusú reklámok is egyre terjedtek.

A szűkös devizakeret nem tette lehetővé a nyugati utazáskor a kívánságok kellő kielégítését, de a valutás boltok létesítése és a felszabadított valutakeret csillapította ezen igényeket. A butikok megjelenése pedig szélesítette a választási lehetőségek palettáját.

Míg az ötvenes évek hazai lakói svájcisapkában és tradicionális öltözetben rótták az utcákat, évtizedekkel később farmerban és színes ingben flangáltak, kezükben rádiósmagnót szorongatva, a SOKOL rádió pedig a feledés homályába merült. A miniszoknya és a forrónadrág is a fiatalok viseletének jellemzője lett.

Hazánkban és a keleti tömbben új táncdivatok nyertek polgárjogot, a nemek közötti kontaktus oldottabbá, szabadabbá vált. Erről nyilatkozott a könyv egyik példaalanya, amikor a lassúzásról mint fenomenális élményről számolt be.

A kilencvenes évek rendszerváltó következményeihez (nyugati árubőség, politikai szabadság) a kétezres évek elhozták az Európai Unióhoz való csatlakozást és a szabad munkavállalást. Ennek tükrében nyilván csökkenőben van a nyolcvanas években kitárult lehetőségek „tárháza”, de a korábbiakhoz képest mégis döntő jelentőségű. A korszak gyermeke, aki fiatalságát a vasfüggöny mögött élte le, pozitív változásként élte meg, de többet akart. Ez csak a rendszer kimúlása után válthatott valóra, ami új fejezetet nyitott, s egyben új problémákat hozott felszínre.

Csiszár Antal