Thomas Broadwood londoni zongoragyáros bécsi tartózkodása alatt látogatta meg Ludwig van Beethovent. Személyesen is tapasztalta, hogy a mester hallása gyenge. Broadwood nagy tisztelője volt Beethovennek. Néhány hónappal látogatása után, híres zongoravirtuózok által kiválasztott, hatoktávos zongorát ajándékozott a mesternek. Az angol zongoráknak erősebb, vaskosabb hangja volt, mint a bécsi gyártásúaknak. Thomas Broadwood ily módon szeretett volna segíteni a romló hallású zeneszerzőn.

A „küldeményt” 1817 decemberében adták fel Londonban, de csak több hónapos hajóút után érkezett meg Triesztbe, ahonnan szekéren szállítva továbbították Bécsbe. Az ajándékozó még a szállítási költségeket is vállalta az angol és az osztrák fővárosok közt. A Császári és Királyi Udvari Kamara pedig a zeneszerző iránt „olly figyelmetességgel viseltetett, hogy a’ szokott Harminczadokat Beethoven Urnak tellyesen elengedte” – számolt be a Hazai ’s Külföldi Tudósítások című lap 1818. június 13-án (az alsó képen).

Beethoven épp a híres Hammerklavier (Op. 106) szonátán dolgozott, amikor a mahagónifából készült zongorát kézhez kapta. A mester ragaszkodott becses hangszeréhez. Halála után (1827) azonban szinte rögtön elárverezték azt. Tíz évvel korábban a zongora még Európa egyik legmodernebb hangszerének számított. Ám egy évtized elmúltával, kis hangterjedelme és erősen használt állapota miatt, alig talált vevőre. Így került dr. Carl Anton Spina műkereskedőhöz és zeneműkiadóhoz, aki tisztában volt azzal, hogy a zongora, hajdani hírneves tulajdonosa miatt, magas eszmei értékkel bír.

Spina úr, mialatt a bécsi Diabelli kiadónál dolgozott, többször találkozott Liszt Ferenccel. Hódolata jeléül 1845-ben „a nagy zongorásznak” ajándékozta az ereklyét. Liszt pedig évekig weimari könyvtárszobájában őrizgette a híres előd hangszerét. Művészi tevékenységének 50. évfordulóján aztán a Nemzeti Múzeum számára ajánlotta fel, sok más kinccsel együtt, Beethoven egykori kedvenc zongoráját. Liszt ezt a szándékát 1873. május 3-án levélben közölte Pulszky Ferenccel, a múzeum akkori igazgatójával.

A hangszer végül csak tizennégy évvel később, valamivel Liszt halála után került kiállítóterembe. Azóta átesett számos kisebb és nagyobb javításon, valamint koncerteken és hangfelvételeken is többször megszólaltatták. Beethoven Broadwood zongoráját 2011-ben, a Liszt emlékév kapcsán az év műtárgyának választották Magyarországon.

Néhány éve volt szerencsém látni ezt a gondosan őrzött hangszert a budapesti Nemzeti Múzeumban. Azóta sem értem, hogy a csekély hangterjedelmű, mai szemmel nézve apró és gyenge zongorára Beethoven hogyan tudott olyan technikailag kihívó műveket írni, amelyek a modern zongorákon játszó, kortárs zongoraművészeket a mai napig próbára teszik.

Fodor Anett
Címlapfotó: Magyar Nemzeti Múzeum