Megvádolt vezérkari tiszt, botrányba keveredett királyné és nagy királyi házakon esett szégyenfoltok, melyeket egy-egy tagjának köszönhetett, mitológiai alakok, híres perek – izgalmas, rejtélyes és érdekes esetekből csemegézhet az olvasó.

Nyomon követhetjük például Leleményes Odüsszeusz Trója bevételét eredményező cselét, de elmerülhetünk a germán mitológiai hagyomány világában is, valamint találkozhatunk a bibliai Júdás vétkének többoldalú interpretációjával, és a Mayerlingi tragédia titkaival is. Felmerül az a kérdés is, hogy mi okozhatta az egyik legnagyobb gondolkodó inkvizíciós meghurcoltatását, és miért gyújtották meg a máglyát az orléans-i szűz alatt.

A bajor királyi család nevezetes botránya ejtett szégyenfoltot a Wittelsbach-házon, mivel hiába volt I. Lajos (1825-1848) kiváló uralkodó, Lola Montezzel való megismerkedése gyakorlatilag elvette a józan eszét. Tökéletesen a színésznő-táncosnő-kurtizán hálójába került, ami számos konfliktust váltott ki, s mely mind a néppel, mind pedig közvetlen környezetével is szembeállította a királyt. A hölgy bűnlajstroma végül meghátrálásra késztette ugyan Lajost, de helyzete ellehetetlenült, s a trónról való lemondásra kényszerült.

Miért vetett véget maga és szeretője életének Rudolf főherceg, I. Ferenc József potenciális örököse? Problémás szülő-gyermek viszony, világnézetileg fényévnyi távolság apa és fia között, valamint boldogtalan házasság terhelte a trónörökös mindennapjait. Reformjavaslatai süket fülekre találtak, s a titkosrendőrség minden lépését követte, mindenről beszámoltak az uralkodónak. Végső elkeseredésében fordult önmaga és szeretője, Maria von Vetsera bárónő ellen. Halálával kapcsolatban az udvar titkolózni és magyarázkodni kényszerült. Számos hír kapott lábra az esetleges gyilkosságról és annak megrendelőiről. Olyan verzió is lábra kapott, hogy idegenben tovább élt.

Elkalandozhatunk a XVIII. század végi Francia Királyságba is. Még a forradalom előtt járunk, de hamarosan a bekövetkező revolutio szomorú fejezeteként az uralkodó, XVI. Lajos és felesége, Marie Antoinette feje is a porba hull. A kezdeti örömteli királynét fagyos közöny, majd gyűlölet váltotta fel költekező életmódja miatt. Nem véletlen, hogy a cseppet sem hízelgő Madame Deficit gúnynevet kapta. Ilyen körülmények között egy kegyvesztett főnemes – bűntársak felhasználásával – egy nyakék vásárlási botrányba keverte. Motivációja a királyné jóindulatának kiváltása volt. Ehhez annak tudta és beleegyezése nélkül, a nevében nyakéket „vásárolt”. Az akció óriási vihart kavart. A főnemes megúszta a pert, de az esemény méltánytalanul tovább rongálta a királyné amúgy sem jó hírét, hogy aztán a forradalom mind az erkölcsi, mind pedig a a fizikai kegyelemdöfést megadja neki.

Galileo Galilei szembement az egyház által is hirdetett geocentrikus világképpel, és a heliocentrikus mellett áll ki, tudományos meggyőződése miatt. Számos felfedezés fűződik a nevéhez, híres itáliai egyetemek népszerű előadója volt, több tudományos társaság megbecsült tagja és a jövendő VIII. Orbán pápa barátja. Mindez megváltozott, mert a hagyományos világkép nagy úr, nem tűr ellentmondást. Ezért kerül az inkvizíció látókörébe, s innen kezdődik kálváriája, morális megalázása.

A XIX. században a hagyományos antiszemitizmus magasabb fokra lépett: vallásiból fajivá vált. Világösszeesküvőkké, a keresztény kultúra rombolóiként tüntették fel őket. Virágzott a zsidóellenes irodalom. Az antiszemitizmus áldozata lett Alfred Dreyfus francia vezérkari tiszt is, akit hadi titkok elárulásával vádoltak. Elítélése, lefokozása és száműzetése megosztotta a társadalmat. Egyre több kétely merült fel bűnösségével kapcsolatban. A baloldal határozottan kiállt mellette. Időközben fény derült az igazi tettesre. végül felemás megoldás született: bűnöst és ártatlant egyaránt amnesztiában részesítettek, a hatalom beismerve tévedését mintegy „szerecsen mosdatásra” kényszerült.

Megégették, majd később szentté avatták azt a lányt, aki sugallatra hivatkozva vált a százéves angol-francia háború részesévé. Megismerhetjük a politika boszorkánykonyhájának, az inkvizíció belső világának működését, annak a kornak a szellemiségét, mely a boszorkányságot mint fizikai valót elfogadta, s az orleans-i szüzet máglyára küldte.

A görög mitológiába is elkalandozik a kötet szerkesztője. Megjelennek a trójai háború fontos alakjai: Agamemnón, Hektor, Páris, Menelaosz, Aeneas és természetesen Odüsszeusz. Isteni végzet, emberi gyarlóság, hősiesség és kegyetlenség keverednek egymással, fortéllyal fűszerezve. Olvashatunk a tragikus hősökről, a fátum elkerülhetetlenségéről, Trója lerombolásáról, mely mintegy előrevetíti Aeneas hivatását: egy a jövőben világuralomra jutó állam alapjainak lerakását.

Olvashatunk a történészek tevékenységéről, melynek keretében a mítosz mögött felsejlő történelmi valóságot kutatják. Kriemhild bosszúja mint germán mitológiai történet hátterében a burgundok, keleti gótok, hunok világába tévedünk, s találkozunk a hunok legnagyobb királyával, Attilával is.

Júdás története az ókori zsidóság világába kalauzol bennünket. A tanulmány írója nem elégszik meg a bibliai történet interpretálásával, az árulás lélektanának nyomába ered, s ennek megfelelően fogalmaz meg kérdéseket: bűntudat, elhárítási mechanizmus, bűnbakkeresés, mindezt megtalálhatjuk a rendkívül tartalmas tanulmányban.

A kötet a felmerült témákat imponáló anyaggazdagsággal, élvezetes stílusban tálalja, kiváló olvasmány mindenkinek.

Csiszár Antal