Ekkoriban azonban Európa felett fekete fellegek gyűlnek, kitör a második világháború, és Eddy megússza a németek első razziáját, elszökik a deportálás elől. Édesanyját azonban, akivel nagyon szoros a kapcsolata, Westerborkba szállítják, egy gyűjtőtáborba. Azért, hogy Eddy a közelében lehessen és esetlegesen megmentse az asszonyt, önkéntes orvosnak jelentkezik a táborba, de úgy tűnik, későn érkezik. Ezután hónapokig dolgozik a táborban, itt ismeri meg szerelmét, Friedelt, akit ezen a helyen feleségül is vesz. 1943-ban azonban mindketten felkerülnek az Auschwitzba tartó tehervonatra, és számukra is kezdetét veszi a rémálom.

Eddy az auschwitzi tábor felszabadítása után még hónapokig ott marad, és orvosként erejét és képességeit is felülmúlva segít a táborban maradt betegek ápolásában. Ezalatt az idő alatt egy füzet lapjaira ceruzával feljegyzi mindazt, amit a több mint másfél év alatt átélt. Az elbeszélés aligha nevezhető visszaemlékezésnek, hiszen még ott, a táborban születik, nem sokkal az átélt borzalmas tapasztalatok, szenvedések és veszteségek helyszínén. Máig úgy tudni, hogy ez az egyetlen beszámoló, ami még a táborban íródott.

Az elbeszélés egyes szám első személyben indul, de a bevezető rész után Eddy jobbnak látja, hogy egyes szám harmadik személyt használjon a további elbeszéléseihez. Ezt a személyt Hansnak nevezi, és ettől a ponttól kezdve Hans és Friedel története kerül a sűrűn teleírt füzetlapokra. A két fiatal szinte még el sem tudja kezdeni a közös életről való álmodozást, ugyanis nem sokkal az esküvőjük után mindketten elindulnak Auschwitz felé egy tehervagonban. Amint megérkeznek, előre látható módon elválasztják őket egymástól, de egyelőre mindketten életben maradnak. Eddy, azaz Hans orvosi mivoltára alapozva egyértelműen jobb sorsra számít, mint sok más sorstársa, azonban a táborban nem olyan törvények uralkodnak, amelyekhez azelőtt hozzászokott. Beszámolójában végigvezeti az olvasót azokon a folyamatokon és történéseken, amelyek vele és sok bajtársával, ellenségével történtek. Különböző viszontagságok közepette kerül hol jobb, hol rosszabb helyzetbe, de valahogy mindvégig életben marad, a tábor felszabadítása előtt ösztöneire (és barátaira) hallgatva elrejtőzik a németek elől, később pedig visszamegy, és rendkívüli lélekjelenlétről tanúskodva papírra veti a történteket.

A háború után Eddy visszatér Hollandiába, ekkor már eltökélt szándéka az, hogy mindazt, amit a füzetbe leírt, tudassa az emberekkel. Ezért már 1946-ban megszületik az első, holland kiadás, ezt követően azonban hosszú évtizedekig nem adják ki újra a könyvet, egészen 1980-ig. Eddy nagyon fontosnak tartja, hogy az írás minden szempontból megőrizze a hitelességét, ezért olyan kiadót keres, amely vállalja, hogy változatlanul, az esetleges hibák kijavítása és történelmi adatok pontosítása nélkül adja ki a művet. Eddy időközben pszichiáter lesz, és a praxisában leginkább olyan betegekkel foglalkozik, akik súlyos háborús traumákat éltek át. Egész további életét meghatározza mindaz, amit a koncentrációs táborban tapasztalt, 1987-ben bekövetkezett haláláig hisz abban, hogy értelmet tudott adni annak a ténynek, hogy a számtalan hozzá hasonló áldozattal ellentétben életben maradt.

A mű irodalmi értéke nem kiemelkedő, ha abból a nézőpontból nézzük, hogy mennyire olvasmányos, de tekintettel arra, hogyan és miről íródott, ez egyáltalán nem meglepő. Valójában ez a tény hitelesebbé teszi az egészet, ha belegondolunk, hogy a másfél évig tartó, fájdalommal és félelemmel átitatott időszak után egy reggeltől estig dolgozó orvos gondolatait olvassuk, aki feljegyzésként, nem pedig irodalmi műként szándékozik közölni a gondolatait és érzéseit. A szöveg ezért néhol töredezett, a gondolatok szaggatottak, érezhetően tele vannak még erős és friss élményekkel, érzelmekkel. Kicsit talán az is tetten érhető benne, hogy Eddy mintha sietett volna azzal, hogy leírja, amit le akart. Talán éppen azért, hogy azelőtt megtegye, mielőtt az élmény emlékké válik.

A mű az egyik legmegrendítőbb beszámoló, ami a hírhedt náci koncentrációs tábor eseményeit dolgozza fel. Rendkívül sokrétű, rengeteg valós eseményt érintő írás, amely kidomborítja a sokat vitatott és körüljárt témát, hogyan képes az ember mindezekre a kegyetlenségekre, másrészt hogyan képesek az áldozatok olyan mértékű alkalmazkodásra, hogy a súlyos alultápláltság és végkimerülés állapotában is hatalmas energiákat mozgassanak meg a túlélés érdekében. A náci vezetőség kiszámíthatatlansága is jelentős mértékben tetten érhető, gondoljunk csak a hírhedt Josef Mengelére, a koncentrációs tábor főorvosára, aki képes volt (talán hangulatától függően vagy csupán szórakozásból?) emberségesen is viselkedni és segítséget nyújtani. Valójában a fizikai gyötrelmeken túl a pszichikai sérülések maradandóbbnak bizonyultak, az állandó bizonytalanság és félelem integrálódott az emberek személyiségébe, és ettől megváltoztak. Megtanultak ugyan ezzel együtt élni, de abnormális állapotukból adódóan máshogy kellett megélniük a helyzeteket, ugyanakkor ez tette lehetővé sokak számára a túlélést. Az más kérdés, hogy milyen áron.

A szövegben említett események és személyek történelmi elhelyezése Eddy számára is csak utólag történt meg. Maga Josef Mengele neve például meg sem jelenik a könyvben, akkoriban még nem sokat mondott a táborlakóknak a náci orvos neve. A táboron belül zajló bizonyos események némelyike csak érintőlegesen jelenik meg a beszámolóban, annak ellenére, hogy olykor jelentős, emberek ezreit érintő kivégzésekről, felkelésekről van szó. Azonban ha elég sokat olvastunk már a témában, eljuthatunk arra a pontra, hogy a különböző beszámolók egyszer csak bizonyos metszéspontokon találkoznak, különleges élmény ez az olvasónak.

Azt hiszem, jelen mű keretét a fordító utószava adja meg teljesen. Eddy de Wind krónikáját kiegészíti előbb a holland kiadó a de Wind család utószavával, majd ezt tovább bővítve a magyar kiadó mondja el mindazokat a magyarázatokat, amelyek alátámasztanak és megmagyaráznak eseményeket. Fény derül így bizonyos személyek kilétére, magyar vonatkozású történelmi eseményekre, de mindezek mellett értékelendő az a pontosság és elkötelezettség, amellyel a fordító kezeli az eredeti művet és a magyarázatokat. Fontos megemlíteni, hogy a mű 2020-as újrakiadása Auschwitz-felszabadításának 75 éves évfordulóján a tiszteletadás azok felé, akik áldozatul estek a náci eszme gyilkos tevékenységének.

György Emőke
Forrás: olvasoterem.com