A svéd rendezőzseni többek között olyan irodalmi adaptációkkal bizonyított, mint az Árvák hercege John Irvingtől, a Csokoládé Joanne Harristől, a Kedves John és a Menedék Nicholas Sparkstól, vagy éppen A hipnotizőr Lars Keplertől. A 2001-es Kikötői hírek is egy Pulitzer-díjas regényből, E. Annie Proulx könyvéből készült.

A Kikötői hírekben központi szerepet játszik a víz. Quoyle (Kevin Spacey) apjához fűződő „brutális” emléke, felesége halála, az új otthon (Új-Fundland) szellemisége mind-mind az éltető elemhez köthető. Quoyle-t végig, mindenhová elkíséri a víz akár eső, akár tenger formájában, ő mégis fél tőle. Pedig a Quoyle-oknak a vérükben van a víz. Talán ezért olyan a jelleme is, amilyen: bárgyú, saját sorsát tehetetlenül szemlélő, dönteni, határozni képtelen férfi. Csak megtörténnek vele a dolgok. Talán a víz az, amely a régi „kalóznemzetségből” származó vérét felhígította olyannyira, hogy két lábon járó szerencsétlenség módjára éljen. Quoyle-nál nem beszélhetünk jövőre vonatkozó elképzelésekről, elég neki a mában való küszködés. Ám személyisége bármennyire is egyszerű, érzései többdimenziósak. Tisztában van a helyzetével, csak úgy néz ki, változtatni képtelen rajtuk. Ehhez szüksége van egy hús-vér mankóra, valakinek a támaszára.

Lasse Hallström hősei többnyire olyan emberek, akik csak embertársaik segítő kezei mellett képesek élni és fejlődni. Ilyen volt például Homer Wells az Árvák hercegében és Vianne is a Csokoládéban. Karakterei számukra idegen környezetbe kerülnek, s ott különcként élnek, de mindig megtalálják a beilleszkedés lehető legzökkenőmentesebb módját. Ez látszólag ellentét (szerencsétlen sors kontra könnyű alkalmazkodás), valójában azt jelenti, hogy hőseinek kiindulópontja az idegen környezet, amelyben csak vergődni képesek, s a megtalált új életszíntér az a valódi miliő, amely az igazi otthonuk. Vagyis konklúzióként elmondhatjuk, Hallström sebezhető hősei hazatalálnak.

A Kikötői hírek szereposztása tökéletes: az azóta zaklatási botrányba keveredett Kevin Spacey minimalista játékkal éri el, hogy Quoyle egyszerűnek látsszon, ugyanakkor szemei a lelkében játszódó hullámverésről árulkodnak. Minden egyes mozdulatát, természetes gesztusát takarékra kellett állítania, s talán ez jelentette az igazi színészi kihívást a számára. Ellenpontja Wavey Prowse (Julianne Moore), aki bár szintén egyedül él fiával, majd szétfeszíti az életerő. Csak egy szikra kell neki, hogy temperamentuma lángra lobbantsa Quoyle-t is, és ez az emésztő tűz – hűvös víz ellentét nem oltja ki egymást a film végén, hanem közös harmóniába, ellentétes pólusú megnyugvásba tereli a két elemet. Érdemes kiemelni még Judy Denchet, aki már a Csokoládé történetében is apró, ám kulcsszerepet játszott, s az új-fundlandi kis kikötőváros szerkesztőségének tagjait, akik egyéniségükkel visznek szó szerinti színt Quoyle életterébe.

„Ha egy kötél képes szelet hozni, ha egy vízbe fúlt képes feléledni, akkor egy összetört ember is képes lehet meggyógyulni.”

Nem fogok hosszú mondatokat használni összegzésként. Annyit mondhatok csak el (s aki látta a filmet, érteni is fogja): Főcím: Sérült férfi lelkében elsimul a víztükör.

Szilvási Krisztián