Nagyon jó állapotban fennmaradtak a borítékok is, melyekben a rövid kis levélkék megtették az utat a két színésznő-barátnő, Jászai Mari (Ászár, 1850. február 24. ‒ Budapest, 1926. október 5.) és Laczkó Aranka (Kassa, 1861. november 19. – Budapest, 1953. július 19.) között.

A borítékokból tudjuk pontosan a címzett kilétét és a tartózkodási helyét a küldemény kézbesítésekor, valamint a meghívók keletkezésének idejét. Érdekesség, hogy abban az időben elég volt, ha a helységnév mellé az ember odaírta, hogy színház, pontosabb helymeghatározásra nem volt szükség.

A Krippel Mária néven született Jászai Mari szüleivel hároméves korában érkezett Győrbe, ahol Lengerer építőmesternél laktak, a Deák Ferenc (ma Aradi vértanúk) út 6. szám alatt. Ezt emléktábla jelzi az épületen. A győri orsolyitáknál végezte el a négy elemit, és itt állt először színpadra: Simor János püspök előtt szavalt el egy alkalmi verset. Több forrás is feljegyezte (pl. Győri Nemzeti Hírlap, 1940. február 4., Wikipédia), hogy a későbbi bíboros hercegprímás azonnal felismerte tehetségét („Das Kind hat Talent!” ‒ mondta a rend főnökasszonyának). Hamarosan elkerült a városból, de később visszatért, majd Hubay Gusztáv társulata után szökött, s elkezdődött színészi karrierje. Rövid időn belül fellépett Bényei Istvánnál, 1867-től 1869-ig Molnár György Budai Népszínházában játszott, 1868-tól 1872-ig pedig Kolozsvárott dolgozott. Ezt követően a Nemzeti Színházba szerződött, amelynek örökös tagja lett, s amelynél meg is maradt – két évadnyi kitérőtől eltekintve, melyet Bécsben, illetve a Vígszínházban töltött – pályafutása végéig.

Laczkó Aranka 1876-ban kezdte színészi pályáját, és 1896-ig, amíg végérvényesen a Kolozsvári Nemzeti Színházhoz szerződött, sok helyen játszott, többek között Győrben is (1882-1885 Mándoky Béla, valamint 1886 és 1889 között valamikor Somogyi Károly társulatával). A borítékokból egyértelműen kiderül, hogy 1894-ben Orosházán, 1895-ben pedig Baján dolgozott, hiszen Jászai Mari oda címezte meghívó leveleit.

Azt nem sikerült kiderítenem, hogy hol találkozott a két színésznő, hol szövődött a barátság közöttük, hiszen mikor Laczkó pályakezdő volt, és sok helyen játszott, addigra Jászai már megállapodott a Nemzeti Színháznál. Nem voltak egy időben sem Győrben, sem Kolozsváron, sem Pesten. Csak az tűnik biztosnak, hogy Jászai kolozsvári vendégszereplései során Laczkó Aranka Búza utcai házában szokott megszállni.

Látható, hogy ezt a két levelet a művésznő Miriád aláírással küldte el. Nem annyira közismert, hogy Jászai Mari nevének e ritkább becéző formáját, a Miriamot használta, de különböző források említik őt Miriaként, Miriamként vagy Miriámként. Ady Endre is így nevezte egy publicisztikai írásában: „Pedig a szereplők közt ott volt a nagy Miriam: Jászai Mari is.” A Nyugat 1939. évi 7. számában Halász Gábor Justh Zsigmond magyarországi naplójából című írásában is megjelenik a név: „Midőn felérünk a hegy tetejére menő útra, leszállunk az omnibuszról; kis csoportokba oszlunk, az asszonyok az egy nagy Marit kivéve nem látnak a külvilágból semmit, kacagnak, nevetnek, mi hárman: Miriám (Jászai), Árpád és én hátramaradunk, lassan-lassan ‒ be-benézve minden kertbe, örülve a napsugárnak, minden fakadó rügynek, minden virágnak ‒ visz a paysage magával.” Végül Hunyady Sándor is ezen a néven említi a színésznőt Családi album című önéletrajzában: „Egy időben sűrűn járt hozzánk Jászai Mari. Anyám Miriának szólította.”

A két kézírásos levél – és még sok-sok egyéb régi dokumentum ‒ megtekinthető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér muzeális gyűjteményében (Baross Gábor út 4.) bejelentkezés és előzetes időpont egyeztetés alapján (+36-96-319-997 / 11 vagy muzealis@gyorikonyvtar.hu).

tmoni

Forrás: Győri életrajzi lexikon, Hangosfilm

A győri könyvtár kincsei cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.