589

Marcia Mitchell – Thomas Mitchell: Egy kém az iraki háború ellen

Könyvkritika

marcia-mitchell-thomas-mitchell-egy-kem-az-iraki-haboru-ellen

A Mitchell házaspár dokumentumkönyve a jelenkori történelem egyik jelentős mozzanatát veszi nagyító alá: hogyan manipulálták az amerikai és a brit titkosszolgálatok az ENSZ Biztonsági Tanácsát a 2003-as iraki invázió előtt. Fontos munka, mert olyan jelenségre világít rá, amely (sajnos!) nem egyedülálló, és feltehetően ma, több mint 15 évvel az események után is sűrűn előfordul a nagyvilágban.

Kár, hogy a nagyító kicsit félrecsúszott, és Mitchellék nem mindig a jó felénél ragadják meg a sztorit. Katharine Gun személye és tette kulcsfontosságú, ha meg akarjuk ismerni a teljes történetet, mert neki köszönhetően lett ismert a titkosszolgálatok ármánykodása, de (kövezzetek meg érte!) szerintem nem a nő a központi szereplője ennek a sztorinak.

Maga a sztori: 2003 első heteiben az Egyesült Államok éppen arra készült, hogy lerohanja Irakot. Washingtonban nagyon jól tudták, hogy a háborúhoz szükségük van az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazására, az ENSZ BT megnyeréséhez pedig egy „füstölgő pisztolyra”. Hiába riogatták azonban a világot Szaddám Husszein tömegpusztító fegyvereivel, az ENSZ BT-ben voltak olyan diplomaták, akik nem hittek a Bush-adminisztrációnak. Az amerikaiak tudták, hogy ezek a diplomaták képesek lesznek megakadályozni a világszervezetet abban, hogy jóváhagyja az ázsiai ország elleni katonai fellépést. Akcióba lépett tehát a két szövetséges egy-egy titkosszolgálata: amerikai részről a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA), brit részről pedig a Kormányzati Hírközlési Központ (GCHQ). A feladat: megfigyelni olyan ENSZ BT-tagokat, akik az ülésen feltehetően a háború ellen szavaznának. A leginkább Angola, Kamerun, Chile, Bulgária és Guinea volt a begyükben. A parancs az volt, hogy információt kell gyűjteni róluk, amivel adott esetben (az amerikaiak számára) kedvezőbb voksolásra lehet őket kényszeríteni. Magyarul: szövetségesek utáni kémkedés, kompromittáló információk gyűjtése, zsarolás. Az üzenetet az NSA Regionális Célpontok osztályának vezérkari főnöke, Frank Koza küldte a brit ügynökségnek. Az üzenetet, amely a Koza-memóként maradt fenn, Katharine Gun, a lelkiismeretére hivatkozva kiszivárogtatta.

Ugorjunk egy picit az időben, mielőtt Katharine Gunnal foglalkoznánk. Mint azt tudjuk, az amerikaiak a britekkel az oldalukon 2003. március 20-án megindították a háborút Irak ellen, amely végül Szaddám Husszein rezsimjének megdöntésével, a diktátor elfogásával és rendszerváltással végződött. Brit oldalon mindig is voltak hangos ellenzői a katonai beavatkozásnak, akik már a háború megindításának pillanatában is kétségüket fejezték ki a háború jogosságát illetően; még maga az igazságügy-miniszter is hangsúlyozta, hogy a rezsimváltás vágya nem jogalap a katonai akcióra. A közvélemény tudni akarta, mekkora szerepe volt Tony Blairnek a háborúhoz vezető bizonyítékok kiötlésében, illetve eltorzításában. Később a Chilcot-bizottság arra jutott, hogy az akkori brit miniszterelnök ártatlan a fentieket illetően, de könnyen beadta a derekát Bushnak, és a rossz csillagzat alatt született döntésért felelősség terheli. A felelősségre vonás mindazonáltal elmaradt.

Azt nehéz lenne megítélni, hogy a brit és az amerikai kormány ármánykodásaira fény derült volna-e, ha Katharine Gun nem szivárogtatja ki a Koza-memót. Valószínűleg részben igen, egyszer, valamilyen formában. Voltak mások is, akik visszhangozták, amit a Koza-memó kiszivárogtatása leleplezett; nevezetesen azt, hogy brit kémek rendszeresen lehallgatják az ENSZ-diplomatákat, és információkat gyűjtenek róluk. Clare Short egykori képviselő (Tony Blair idejében az árnyékkabinet többszörös minisztere) azt állította, hogy még Kofi Annan ENSZ főtitkárt is lehallgatták. A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy mindezt azt követően mondta, hogy a Katharine Gun elleni vád minden előzetes várakozással ellentétben hirtelen összeomlott. Ez is csak azt erősíti, hogy Katharine Gun szerepe felbecsülhetetlen. Mégis, én úgy érzem, hogy ez a könyv elsősorban a felfedett machináció miatt kellene, hogy érdekes legyen.

Van Katharine Gun – és van az, amit a kiszivárogtatása által leleplezett. Ez a könyv elsősorban Katharine Gun történetét meséli el, helyenként részletes kitérőkkel az ő gyerekkorára, szüleihez való kapcsolatára. Mindez valószínűleg azért kell, hogy megértsük Katharine emberközeli személyiségét, és azt, hogy miért szólalt meg egy csengő a fejében, amikor a Koza-memót látta.

A magyar cím az eredeti alcím fordítása. Az első angol nyelvű kiadás az Official Secrets: The Spy Who Tried to Stop a War címmel jelent meg, innen került a kém a címbe, holott Katharine nem volt kém. A mandarin nyelv szakértője lévén egy hírszerző szolgálatnál dolgozott fordítóként, a tevékenysége nagyon messze állt attól, amire mi, magyarok a kém kifejezést használjuk. Tajvanon nevelkedett, mivel a szülei a Tunghai Egyetemen tanítottak. Az egyetemi éveit már Angliában töltötte, de ott is a mandarin nyelvet tanulta, általában ázsiaiakkal vette körül magát. A Kormányzati Hírközlési Központhoz akkor jelentkezett, amikor az ügynökség egy újsághirdetésben fordítót keresett. A munkahelyére (egészen a GCHQ kapujáig) a férje vitte minden reggel, aki – török bevándorló lévén – csak ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkezett. Mindezt azért írom le, hogy szemléltessem: Katharine nem kém volt, még csak nem is adatelemző a titkosszolgálat berkein belül. Fordítóként dolgozott. Természetesen ez egy fikarcnyit sem von le annak az értékéből, amit ő tett. Bátor volt, és fontos dologra szánta rá magát.

Számomra sokkal érdekesebb viszont az, amit leleplezett: az eredeti terv (ENSZ BT-tagok megfigyelése) és a folyamat, amit a kiszivárogtatás elindított. Katharine jogi védelmét a Liberty látta el; a Liberty ügyvédeinek ravaszsága kellett ahhoz, hogy a brit királyi ügyészség, a Koronaügyészi Szolgálat végül minden vádat ejtsen Katharine ellen, és meghátráljon. Ez persze újabb lavinát indított el, hiszen az alsóházban sorra kértek szót a képviselők, magyarázatot kérve a kormánytól: nem azért állt-e el az ügyészség a pertől, mert a védőügyvédek olyan dokumentumokat kértek, amelyeket a Blair kormány jobbnak látott elrejtve tartani? Például az igazságügy-miniszter eredeti szakvéleményét, amely azt állította, hogy vitatható és kétséges, hogy a fontolgatott katonai akció összhangban van-e a nemzetközi joggal. A könyv szerencsére ezeket az információkat is tartalmazza, bár nekem az a benyomásom, hogy a szerzőknek Katharine Gun személye nagyobb súlyt nyomott a latban.

A szerzőpáros a másik oldalt is megszólaltatja a könyvben, és ez ismét egy plusz pont a részemről. Interjúkat készítettek olyan emberekkel is, akik egyenesen elítélik Katharine Gun tettét, hazaárulónak kiáltják, és szerintük a börtönben lenne a helye. Nagyon jó, hogy az ő hangjuk is helyet kapott a könyvben.

A magyar kiadás jó tíz évet késett, és azért jelent meg most, mert film is készült a Mitchell házaspár könyve nyomán. A film (Keira Knightley-val a főszerepben) Katharine Gun sztorijára összpontosít, még inkább kidomborítva a nőnek a történetben játszott szerepét, ami egyébként a könyvnek több mint a felét teszi ki.

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com

2020.02.18