Frank Herbert: Dűne

Könyvkritika

frank-herbert-dune

A 20. században több olyan fantasy és sci-fi könyv is megjelent, amelyekről még most, évtizedekkel később is előszeretettel beszélnek az emberek. Elég csak az olyan művekre gondolni például, mint Tolkien A Gyűrűk Ura trilógiája (egy könyv három részre osztva), Isaac Asimov Alapítvány sorozata vagy George R.R. Martin A tűz és jég dala ciklusa, hogy a legnépszerűbbek közül említsünk néhányat.

Népszerűségüket bizonyítja, hogy megjelenésük óta több újranyomást is megértek, sorozatok, filmek és képregények is készültek belőlük, ezeknek köszönhetően pedig új rajongók milliói ismerték meg eme különleges történeteket. Frank Herbert Dűne című regénye is egy hasonló könyv, 1965-ös megjelenése óta töretlen sikernek örvend a sci-fi szerelmeseinek körében. A Dűne egy hatrészes sorozat első kötete, amely 2019 végén új köntösben ismét megjelent a magyar piacon, hála a GABO Kiadónak, amely arra vállalkozott, hogy az elkövetkező egy évben, új szerkesztésben az összes többit is megjelenteti. A sorozat további részei A Dűne messiása, A Dűne gyermekei, A Dűne istencsászára, A Dűne eretnekei és A Dűne Káptalanház.

A távoli jövőben játszódó történet középpontjában a nemes Atreides-ház áll, élén Leto herceggel, aki az Impérium császárának parancsára az Arrakis nevű bolygóra költözteti egész háztartását, hogy a Harkonnen családtól átvéve a feladatot, felügyelje az univerzum legértékesebb termékének, a tudattágító és öregedésgátló fűszernek a kitermelését. Ez az egyszerű tett pedig egy valóságos lavinát indít el, mi pedig szemtanúi lehetünk a Házak közötti ármánykodás és politikai harcok minden egyes pillanatának.

A Dűnét komplexitása miatt lehetetlen lenne csupán egy-két oldalban bemutatni, Frank Herbert regényfolyama egy részletgazdag politikai, vallási, filozofikus mestermű, amely egyszerre foglalkozik a szereplők lelki világával, a környezetükkel való kapcsolatukkal és az egész bolygót érintő problémákkal. A globális felmelegedés korában a regény mondanivalója talán aktuálisabb, mint valaha.

A részletgazdag történet mellett a regény ereje a karakterek kidolgozottságában rejlik. Nagyon kevés az olyan szereplő, akire ne lenne szükség, mindenki, akivel az Atreidesek találkoznak, valami fontosat tesz hozzá a cselekményhez. A karakterek élnek, realisztikusak, és cseppet sem unalmasak. Saját belső monológjaiknak köszönhetően pedig még összetettebb képet kaphatunk az őket körülvevő világról, az Impérium múltjáról és a társadalmi rétegek közötti különbségekről.

Frank Herbert regénye nem egy könnyű olvasmány, a vallási kérdésekkel és filozófiával telített próza sok helyen újraolvasást igényel, viszont megéri kitartani mellette, hiszen a Dűne egy olyan könyv, amely szinte minden oldalon megjutalmazza az olvasót. A történet magával ragadó, a szereplők pedig szerethetőek, és a könyvet olvasva mi is úgy érezhetjük, hogy részesei vagyunk a legendának.

Amikor néhány éve először olvastam a Dűnét, akkor úgy fogalmaztam, hogy ami A Gyűrűk Ura a fantasyk között, az a Dűne a sci-fi berkein belül. Most, második olvasás után csak annyit tennék ehhez hozzá, hogy a valaha írt egyik legérdekesebb és legértékesebb műről van szó, amelyet minden embernek el kellene olvasnia.

A Dűne alapján 1984-ben David Lynch készített filmet, majd a 2000-es évek elején a SciFi Channel mutatott be egy három részes minisorozatot Alec Newman főszereplésével. Idén ismét nagyvászonra kerül a történet Denis Villeneuve rendezésében, aki már nemegyszer bizonyított a nagyközönség előtt (Fogságban, Érkezés, Szárnyas fejvadász 2049), de bizakodásra ad okot a nagyszerű színészgárda is, élén az Oscar-jelölt Timothée Chalamet-vel.

Varga Gábor
Forrás: olvasoterem.com

2020.02.08