291

Nicholas Eames: Véres rózsa

Könyvkritika

nicholas-eames-veres-rozsa

Nicholas Eames neve 2017-ben robbant be a köztudatba, amikor frissen megjelent regényét, A Wadon királyait az év legjobb fantasy debütálásának titulálták, ha pedig ez nem lett volna elég, a következő évben elnyerte a Gemmell- és Morningstar-díjakat is. A regény egy trilógia első kötete volt, amelynek második része magyarul 2019 végén jelent meg a Fumax Kiadó gondozásában Véres Rózsa címmel.

A történet néhány évvel az előző regény eseményei után játszódik, és már nem a világhírű Saga zsoldosairól szól, hanem vezérük, Arany Gabó lányáról és annak kompániájáról, a Fabuláról. A kasztiai ostrom óta eltelt hat évben a világ sokat változott, már nincs szükség arra, hogy a bandák a Belwadonban vagy a távoli hegyekben portyázzanak szörnyek után kutatva, helyette a városokban fellelhető kisebb-nagyobb arénákban turnéznak és harcolnak félig elkábított, megkínzott és megcsonkított lényekkel. A módszer más, a harcban szerzett dicsőség viszont a régi, a szörnyek meggyilkolásáért járó összeg pedig sokkal kecsegtetőbb. Ez pedig ahhoz vezet, hogy évekkel az első szörnyhorda legyőzése után újabb kezd gyülekezni a távoli északon, hogy egyszer s mindenkorra véget vessen az elnyomó emberek uralmának. Elsőre ugyanis úgy tűnhet, hogy a világot járó és az arénák vermeit megtöltő különféle „szörnyek” megérdemlik a halált, azonban ahogy haladunk a regénnyel, rádöbbenünk, hogy mint oly sokszor, a legtöbb esetben itt is az ember az igazi bestia, aki kínzással, tűzzel és vassal nyomja el a gyengébb fajokat.

A szereplőket és a világ történéseit ezúttal Tam Hashford szemszögéből követhetjük nyomon, aki egy szerencsés véletlen folytán a Fabulában találja magát mint a banda bárdja. Annak ellenére, hogy a lánynak semmi tapasztalata – a szülővárosát sem hagyta el soha –, a történet előrehaladtával lassan a csapat teljes értékű tagjává válik, ügyes harcossá, és ami a legfontosabb, hűséges baráttá.

Rajta keresztül ismerjük meg Véres Rózsát is, a Saga egykori vezérének lányát, aki egész életében azért küzdött, hogy kilépjen apja árnyékából. Folyamatosan vakmerő megbízásokat vállal és teljesít, barátokat veszít el a hírnév reményében, a dalok és balladák viszont látszólag nem hajlandóak elfelejteni, hogy ő nem több, mint a Saga frontemberének lánya. Társai szintén hányatott sorsú harcosok, mindőjüket saját múltja kísérti, több esetben is a gyermekkorukban elszenvedett traumák későbbi szenvedéseik fő forrásának számítanak.

Nicholas Eames második regénye komorabb, mint az első, és bár a teljes szöveget áthatja az író cinikus humora, az egésznek nincs akkora súlya, mint az előző kötetben. A Véres Rózsában Eames komoly témákat feszeget, mint például a hatalommal való visszaélés és az elnyomás, a poszttraumatikus stressz szindróma (PTSD) és a szülő-gyermek kapcsolat.

A könyv valamivel több mint ötszáz oldal, így talán nem meglepő, hogy néhány helyen kissé lelassul, ennek ellenére végig érdekes tud maradni, Eames írásmódjának és szerethető karaktereinek köszönhetően pedig kellemes olvasmánynak bizonyulhat minden fantasy rajongó számára. A második kötetbe már a kontinenst ábrázoló térkép is került, így az efféle részleteket kedvelő olvasók is elégedettek lehetnek.

Ahogy az első könyv esetében, úgy az író most is összeállított egy, a regényhez készült lejátszási listát, amely a szerző saját weboldalán érhető el.

Varga Gábor
Forrás: olvasoterem.com

2020.02.07