375

Vaskakas Presszó – Beszélgetés Bede-Fazekas Csabával

Sulyok Attiláné írása

bede-fazekas-csaba

2019 októberében indult a Vaskakas Művészeti Központ kamaratermében a Vaskakas Presszó, mely már harmadik alkalommal került megrendezésre. Boldizsár Ildikó és Várszegi Asztrik után január 29-én a vendég a Kossuth-díjas, Kiváló és Érdemes művész Bede-Fazekas Csaba volt. Szemere Katalin újságíró jó hangulatú, kötetlen beszélgetést folytatott vele, melyen sok érdekességet megtudhattunk egy nagyszerű emberről a pályájával és az életével kapcsolatban.

Bede-Fazekas Csaba Baranyában született, Pécs mellett, Sellyén, 86 évvel ezelőtt karácsonykor. Népes családban nőtt fel, heten voltak testvérek, de ő lett egyedül színész a családban. Viszont négy gyermeke közül három választotta ezt a nehéz, ám gyönyörű pályát. „Nem esett messze az alma a fájától.” Örül neki, azonban nem szólt bele, hogy milyen utat választanak. Ez a saját döntésük volt, de nem beszélte le őket róla.

Hatalmas alázat van benne, ez adottság. Apja nagyszerű személyiség volt, végtelenül humánus művészember. Óvodát alapított, rendelőintézetet, kántorkodott a templomban. Anyja nyitrai születésű, jó géneket örökölt a szüleitől. Mezőgazdász akart lenni, mert nagyon szerette a természetet, az állatokat, mezőgazdasági technikumba járt. Életének akadt olyan szakasza, amikor nem tudta, mi váljon belőle. Akkor egy hölgy megjósolta neki, hogy két út áll előtte, azt választja majd, amellyel nevet szerez magának, és híres lesz.

Az énekesi pálya lassan bontakozott ki előtte. Fiatalon szerenádot adtak a lányoknak, kitűnt a többiek közül a hangjával. Egyszer csak felfigyeltek rá, hogy jó hangja van, javasolták, tanuljon énekelni. Török Géza ügyvéd mondta neki: „Fiam, egyszer lehetőséged lesz rá, akkor tanulj énekelni!” ‒ megfogadta a tanácsot.

Az 50-es években osztályidegennek számított a családja, emiatt kitelepítették őket a Hortobágyra. Ez volt az az időszak, amikor nem tudta, lesz-e belőle valaki. „Örüljenek annak, hogy élnek! Itt kell élni és meghalni!” 3 és fél év múlva szerencsére jött Nagy Imre. 16 és 19 éves kora között vett részt a kitelepítettek sorsában, kemény éveket élt meg. Után behívták munkaszolgálatra, építkezéseken dolgozott. Ez az 5 év jelentette számára az „élet iskoláját”. Minden rosszban van valami jó, ezáltal sokkal emberségesebb személyiség lett. Soha nem szabad feladni, mindig hinni, bízni kell, és szorgalmasnak lenni. Nem volt mindig ilyen pozitív gondolkodású, azért közben akadt, hogy elkeseredett.

Fontosnak tartja, hogy a fiatalok hallgassanak az idősebbekre, mert már sok tapasztalatot szereztek. Ő most 86 éves, a fia csak 29, előfordulnak köztük nézeteltérések. Véleménye szerint a fiatalok menjenek a saját útjukon, mert az visz előre. Amikor rájönnek, hogy az „öregeknek” igazuk van, akkor már ott lesz az ő gyerekük, aki majd mondja, hogy nincs igazad.

Eleinte kabinosként dolgozott a Gellért Fürdőben, de már ott is énekelt. Egy ismerőse elhívta a Déryné Színházba, a 60-as években töltött ott néhány évet. Első meghallgatásán az Egy rózsaszált énekelte a János vitézből. Először nótaénekes akart lenni, ezután a Honvéd Tiszti Együttesbe jelentkezett, majd az Operaház kórusába, de egyik helyre se vették fel. Barcs Gabi néni azt mondta neki, nem a hangja, hanem az önéletrajza miatt. Édesapja horthysta tiszt volt, de soha nem tagadta volna meg őt. A család megbélyegzettsége egészen a rendszerváltásig tartott. Emiatt 58 éves koráig semmilyen elismerést nem kaphatott, utána azonban 20 év alatt 16 elismerést gyűjtött be. A legmagasabb állami kitüntetésekkel büszkélkedhet: 1989-ben Érdemes Művész, 2011-ben Kiváló Művész címet vehetett át. A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét is megkapta. A Kossuth-díj a legmagasabb kitüntetése, amit 2015-ben kapott, előtte már minden jelentős díjban részesült. 25 évig volt felterjesztve rá, ennek örült legjobban.

Szülőfalujában, Sellyén díszpolgárrá választották, 2002-ben pedig Győrben is. Véletlenül került Győrbe, a színházba. Itt játszották Téten a János vitézt, ahol megjelent a színház igazgatója, és megkérdezte, akar-e ide szerződni. Így került ebbe a városba. Összesen mintegy 250 szerepet játszott számos szerepkörben és műfajban, prózától az operáig, elénekelte a zeneirodalom legnagyobb bariton szerepeit, 30 operaszerepet. Mindent eljátszott, amit csak lehetett, és mindig teljes szívből énekelt, teljes szívét beleadta.

bede-fazekas-csaba-vaskakas-presszoSokat memorizál, gondolkodik, foglalkozik a szereppel, együtt él vele. A beszélgetés során néhányat kiemelt a számára legkedvesebbek közül: egyik a János vitéz, amelyet 8 éves korában látott először, és nagy hatással volt rá, legalább 300-szor játszotta! A másik pedig Tevje a Hegedűs a háztetőn című darabban. Olyan jó zsidó tudott lenni keresztényként, hogy kitűnő kritikákat kapott. A Toscát és a Rigolettót is nagyon kedvelte. Az elmúlt évtizedekben a győri színház csaknem valamennyi produkciójában részt vett, az operákon kívül játszott operett, musical és prózai szerepeket is.

Vendégművészként több városban is fellépett. A Magyar Állami Operaházban 1986-ban debütált a Bohéméletben. Korábban Révhegyiné – neves énektanár Budapesten – azt mondta, hogy az Operaházban a helye. Lírai bariton – ez a hangszín ritkaság, oda ment volna a világban, ahova akar. Ahogy idősödik, úgy mélyül a hangja. Gyakran énekelt az Operaházban, hatalmas sikereket aratva. Szinte minden szerepet elénekelt az operairodalomban. Ha úgy adódott, beugrott valaki helyett, és akkor is nagy sikerrel. A budapesti közönség más, mint a győri, de nagyon jó az itteni is. Operakedvelő közönséget hosszú ideig tart kialakítani. Úgy érzi, jobban járt, hogy végül Győrben maradt. Szakmájában mindenki ismeri, bár talán a fővárosban többen megismerték volna. Puccini és Verdi a legkedvesebb zeneszerzői. Az éneklés komoly fizikai munka, volt olyan előadás, amikor 3 kilogrammot is fogyott. A hangnak pozícióban kell lenni, ezért fontos a beéneklés előadás előtt. A musical más hangterjedelmet kíván, és a prózai szerephez is teljesen más beszéd szükséges.

A Bánk bánban több szerepet is eljátszott. A három különböző karakter mindegyikét szerette, de legjobban Tiborcot, akinek panasza szerinte ma is aktuális. Az Operában ezzel a szereppel búcsúzott. Akkor kell abbahagyni, amikor még megvan a hangja, nem akarta megvárni, hogy ez változzon. Néha színházzal álmodik, hogy nem tudja a szöveget. 86 éves elmúlt, ebben a korban már tényleg nehezebb szöveget tanulni.

Jelenleg a győri színházban négy darabban játszik. Sok embert meglepett azzal, hogy a Győri Balett előadásában is fellépett néhány éve, Jeffet, az öreg csavargót alakította. Egy időutazáson a sanzonok aranykorát elevenítették fel. Idén tavasszal új területet próbál ki, a Vaskakas Bábszínházban is játszik, a Vukban róka lesz. Fontosnak tartja a jótékonysági koncerteken való részvételt is.

Nagyon szeret olvasni, imádja Fekete Istvánt. Egyszerre több könyvet is olvas, méghozzá széles repertoárban, jelenleg például Márait, Hámor Vilmost és Luther Mártont. Imád teniszt nézni, Federer rajongója.

A beszélgetés végig élvezetes volt, nagy élményt nyújtott azok számára, akik eljöttek. Bede-Fazekas Csaba beírta magát a győri színház történetébe, több mint négy évtizede játszik a városban. A Győri Nemzeti Színház örökös tagja. Nagyon örül, hogy így alakult az élete! Érvényes rá is, ami a Bak jegyűekre, kis lépésekkel mindig előbbre jutott életében. Összességében egy örökifjú, elégedett és boldog embert ismerhettünk meg közelebbről.

A rendezvényen a kedves vendégeket a Babarczi Pincészet kitűnő fehérborával fogadták, a beszélgetés után pedig megkóstolhattuk Góg Angéla food designer kitűnő alkotását, a „Siker ízét” desszert formájában. Angéla a művész szája íze szerint egy nagyon finom kávés különlegességet készített a kedves látogatóknak.

Sulyok Attiláné

2020.02.01