A szövegkönyvet Johann Gottlieb Stephanie (1741-1800) osztrák színész és drámaíró írta Christoph Friedrich Bretzner (1748-1807) műve nyomán. A vígoperát Győrben magyarul adják elő, a szövegkönyvet Romhányi Ágnes fordította le, néhány helyen Hevesi Sándor szövegeinek felhasználásával. A díszleteket Cziegler Balázs tervezte, a jelmezek pedig a Jeremias Design Studio munkái. Közreműködik a Győri Nemzeti Színház zenekara és énekkara, vezényel Medveczky Ádám és Rajna Martin.

A Korok és történetek címmel futó győri színházi évad operabemutatója immáron harmadik alkalommal valósul meg a Coopera produkcióval való együttműködésben. Az összefogás lényege, hogy a koprodukciós partnerek közösen választják ki az előadandó operát, a szereplőket és az alkotókat. A kiszemelt művet valamennyi partner színházban előadják ugyanabban a rendezésben, de a helyi zenekar és kórus közreműködésével, továbbá a produkció költségeit, munkálatait is felosztják egymás között.

Forgács Péter győri színigazgató így nyilatkozott: „Nem tudnánk olyan nemzetközi szintű, minőségi operaelőadásokat létrehozni, ha nem volna ez a fantasztikus kezdeményezés, mely már hagyomány nálunk. A Coopera nagyszerű, összekapcsolja a nemzeti színházakat, Debrecent, Szegedet, Miskolcot és Győrt. Ennek az együttműködésnek köszönhetően tudjuk megvalósítani azon céljainkat és vágyainkat, hogy világhírű operaénekesek lépjenek a Győri Nemzeti Színház színpadára.”

Az opera történetének előzménye, hogy Belmonte három társával együtt Törökországba utazik, ahol a menyasszonyát, Konstanzét és szolgálóikat, Pedrillot és Blondét is elrabolják, a viszontagságok után azonban Szelim pasa házába kerülnek. A pasa beleszeret Konstanzéba, de azt akarja, hogy ne kényszertől vezetve, hanem önként viszonozza érzelmeit. Az opera azzal indul, hogy Belmonte rálel elveszettnek hitt szerelmére. Pedrilloval közösen megtervezik és kivitelezik a szöktetést. Ámde Ozmin mindenen rajta tartja a szemét…

Juronics Tamás rendező a 21. századba helyezte át az opera történetét, ezt erősítik a modern jelmezek, kellékek, továbbá a díszlet is, és így lett például Ozminból, a pasa háremének őréből biztonsági főnök. Ámde a modern elképzelések híven szolgálják az eredeti művet, mivel Mozart zsenialitása ebben az operájában is megnyilatkozik, ugyanis olyan témákat feszeget, amelyek napjainkban is ugyanolyan aktuálisak, mint az 1782-ben tartott premier idején. Juronics Tamás így fogalmazott: „A mű gondolati magja a hűségen alapuló, igaz szerelem hatalma. A tiszta szerelem, illetve a szabadságvágy képviselői állnak szemben a számukra ellenséges hatalommal. Bár a mű cselekménye a szöktetés előkészítése és kivitelezése, a mondanivalót tekintve mégsem ez a legfontosabb. A lényeg az, hogy a szereplőknek lelki akadályokon kell áthatolniuk. A darab két szerelmes párjának, sőt még az ellenségnek, Szelim basának is el kell igazodnia az érzelmek labirintusában.”

Konstanze és Belmonte szólama végtelenül drámai, a mozarti zene híven tükrözi a főhősök lelki állapotát, megingathatatlan hűségüket. Az énekeseknek a nehéz dallamok megszólaltatása mellett színészileg is komoly kihívást jelent ez a két szerep, mivel drámai vénájukat kell csillogtatniuk. Természetesen egy vígoperából nem hiányozhatnak a vidám karakterek sem. A szolgálópáros, Blonde és Pedrillo éneklései abszolút humoros zenei megoldásokat tartalmaznak, de a showt Ozmin karaktere viszi el. „A darabban ő a gonosz megtestesítője, ám eszközei aránytalanok, s ezáltal egyszerre válik mókássá és félelmetessé.” Már a zenei szellemességek is jól ábrázolják Ozmin karakterét, de mindez mit sem érne, ha nem a legkiválóbb énekesekre bíznák a szerep eléneklését és eljátszását. Rácz István, Liszt-díjas basszista több évtizede énekli Ozmint, de ebben a rendezésben Győrben lép először színpadra. Mozart operája azonban nem ismeretlen számára: „Már közel 30 éve éneklem Ozmin szerepét, itthon és külföldön egyaránt. Ozmin figurája izgalmas, érdekes feladat egy basszista számára, és véleményem szerint a legnehezebb buffo szerepek egyike, ha nem a legnehezebb. Az érdekessége az, hogy a karakter képlékeny és parádés színészi lehetőséget rejt. Komoly hangi kvalitást követel meg, de amennyiben sikerül megbirkózni a kemény feladattal, a siker sem marad el. Véleményem szerint izgalmas, mozgalmas és minden szereplőnek remek színpadi miliőt teremt, az önfeledt játékhoz!”

A Singspiel műfajának jellegzetessége, hogy a zárt számokból álló zenei anyagot recitativók helyett rövid prózai dialógusok kötik össze. Sőt, Szelim pasa szerepe teljesen prózai, állítólag amiatt, mert Mozartnak nem állt rendelkezésére megfelelő énekes. A győri előadásban neves színművészek alakítják felváltva a szerepet.

A Szöktetés a szerájból a Singspiel műfajának legtökéletesebb példája, állítólag Johann Wolfgang Goethe is gratulált az alkotáshoz. Maga Mozart is azt írta az ősbemutatót követően, hogy mindenki belebolondult a művébe. Azt gondolom, hogy a győri nézők is jól fognak szórakozni, miközben a nagy osztrák zeneszerző csodálatos dallamait hallgatják.

Az előadás színlapja a többszörös szereposztással a Győri Nemzeti Színház honlapján olvasható.

Ősze Mária
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Szöktetés a szerájból – Bemutató a Győri Nemzeti Színházban

Molnár György fotói

78 kép