Nem mondhatom azt, hogy már minden történetet ismerek, hogy az összes búskomor katonával vagy titokzatos varázserő birtokában lévő karakterrel találkoztam, azonban pár ezer oldal után az ember könnyen felismeri a hasonlóságot fantasy és fantasy, vagy éppen sci-fi és sci-fi között. Éppen emiatt frissítően tudnak hatni az olyan művek, mint például Brian McClellan francia forradalmakat idéző Lőpormágus regényei vagy R. F. Kuang távol-keleti Mákháborúja, amely szintén egy trilógia nyitó része, és bár korántsem hibátlan, megvan benne a lehetőség, hogy egy nap egy lapon említsék majd a grimdark nagyjai, Mark Lawrence, Joe Abercrombie vagy George R. R. Martin könyveivel.

A regény cselekménye egy Kínára nagyon hasonlító országban játszódik, és a főszereplő szemén keresztül a fiktív Nikan Birodalom és a szomszédos szigetország, a Mugeni Föderáció konfliktusairól tudhatunk meg többet. Kuang regényét részben a második kínai-japán háború ihlette.

Zsin háborús árva egy olyan országban, amelyet a tizenkét tartomány hadurainak örökös csatározásai jellemeznek, egy országban, amely az elmúlt évtizedek alatt két mákháborút is elszenvedett. Árvaként a jövő nem sokat tartogat számára, azonban mindez megváltozik, amikor az esélyekkel dacolva sikerül bejutnia az ország legtekintélyesebb katonai akadémiájára. A regény első része az akadémián töltött napokról, az itt kapott oktatásról és kiképzésről szól, ezáltal jobban megismerhetjük a világot, a politika állását, a társadalmi rétegek között lévő különbségeket. Az írónő által megteremtett világ sötét és kegyetlen, tele igazságtalansággal és szenvedéssel. A főszereplő tizenéves lány nem egy mindenki által várt kiválasztott, szinte senki sem törődik vele, származása és sötétebb bőrszíne miatt megvetik és kigúnyolják. Megpróbáltatásai pedig a cselekmény előrehaladtával csak fokozódnak.

A szerző a kínai-japán háborúkból merített, amikor írni kezdte ezt a könyvet, és bár regényében a mitológia és sámánizmus is komoly szerepet kap, ahogy haladunk a történettel, a sorok között egyre inkább ráismerünk saját világunkra. Ha valaki olvasott már ezekről a háborúkról és/vagy mindarról, amit az imperialista Japán tett a II. világháború alatt, felfedezheti a hasonlóságokat a Mugeni Föderáció és a felkelő Nap országa, valamint az általuk a Nikan Bordalom és Kína ellen elkövetett szörnyűségek között. Ezek a dolgok pedig igen erőssé és sokkal reálisabbá képesek tenni az írónő regényét.

Minden pozitívum ellenére azonban, ahogy azt a recenzió elején is említettem, a regény nem hibátlan. Néha úgy tűnik, hogy Kuang csak azért helyezte Zsint egy-egy adott helyzetbe, mert épp abban a pillanatban mást nem tudott vele kezdeni, más nem jutott eszébe. Ez leginkább a helyenként megjelenő, a regény többi szereplőjével folytatott esetlen és erőltetett, káromkodásokkal fűszerezett párbeszédekből tűnik ki, de remélhetőleg ez csak egy apróság, amely a trilógia további köteteire már nem lesz jellemző.

R. F. Kuang kínai származású amerikai írónő; 19 évesen kezdte el írni Mákháború című regényét, majd mindössze három évvel később sikerült is kiadnia, nem sokkal később pedig elnyerte a Crawford- és a Compton Crook-díjat. A trilógia második kötete tavaly jelent meg, de a magyar olvasóknak sem kell sokat várni a folytatásra, a Sárkányköztársaság várhatóan áprilisban jelenik meg az Agave Kiadó gondozásában. Az írónővel a rajongók személyesen is találkozhatnak, ugyanis 2020-ban ellátogat a Budapesti Könyvfesztiválra.

Varga Gábor
Forrás: olvasoterem.com