A kézírásnak nagyon fontos szerepe van a gyerekek fejlődésében. Szabó Szilvia okleveles grafológus azt írja, hogy a kézírás fejleszti a verbális kifejezőkészséget, a kommunikációt, a szép anyanyelv megőrzését, és a kézírás elvesztésével egyéniségünk és önállóságunk egy részét adnánk fel. A szakértő szerint aki kézzel ír, annak jobb a memóriája és többet gondolkodik, és jó eséllyel kreatívabb.

„Amikor kézzel írunk, akkor az agyunk Broca-mezőnek nevezett része – ami valójában a nyelvi mozgató mező – nagyon aktív lesz. A Broca-központ … az ajkak, az állkapocs, a nyelv, a lágy szájpad és a hangszálak mozgását irányítja.” Szabó Szilvia grafológus szavait erősíti Hámori József Széchenyi-díjas neurobiológus, akadémikus, aki az Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet számára adott interjújában azt mondja, hogy a kézírás elősegíti a térérzékelés és az arcfelismerés fejlődését, és kapcsolatban van a finommozgások kialakulásával, azok fejlesztésével. Hámori József számos érdekességre felhívja a figyelmet, és mesél arról is, hogyan hat az agyunkra, ha kézzel írunk, illetve milyen más tevékenységgel egészíthető ki a kézírás. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Hámori nem szól a gépírás ellen, és nem tagadja annak előnyeit, azt viszont kiemeli, hogy a gépírást rendesen meg kellene tanítani. Érdemes elolvasni a teljes interjút.

Ma már a legtöbb regényíró a gépírást részesíti előnyben. Laptopon, táblagépen, asztali számítógépen, MS Wordben, Google Docsban, OpenWriterben vagy más szövegszerkesztőben születnek a novellák és a regények. Vannak azonban kivételek. Joyce Carol Oates egyike ezen kivételeknek: van ugyan egy pihekönnyű Macintosh laptopja, de kézzel ír, általában napi nyolc órát. Nem tartja ezt kirívónak; egy interjúban egyszer azt mondta, hogy nem is olyan rég még mindenki kézzel írt, és hogy az írás egy olyan folyamat, amely gondolkodás, tervezés és álmodozás következménye. A többszörös Hugo- és Nebula-díjas science fiction szerző, Joe Haldeman futurisztikus technológiákról ír, töltőtollal, füzetbe. Azt állítja, hogy nemcsak a kézírás folyamatát találja izgalmasnak, hanem magát a tényt is, hogy ezáltal egy üres füzetből tényleg könyvet készít. Joshua Ferris, az Aztán eljött a vég szerzője (Konkrét Könyvek, 2009) golyóstollat és vonalas füzetet használ, így aztán a képernyő villódzása nem zavarja a gondolkodásban. Azt mondja, az előtte álló fehér lapok folyton emlékeztetik arra, hogy lehetetlen egy regényt egy nap alatt megírni, így kellőképpen lelassul, az alkotásra koncentrál, és arra törekszik, hogy minden mondata a lehető legjobb legyen.

Neil Gaiman ezzel szemben kombinálja a kettőt: a forgatókönyveket a számítógépén írja, a regényeit viszont kézzel. Azt mondja, szereti azt az érzést, ami a kézíráshoz társul, és szereti, ha „bepiszkíthatja” a papírt. Amy Tan (A gyógyító lánya, Geopen, 2012) ugyanebbe a táborba tartozik. Végül mindig mindent legépel, de szereti az első változatokat előbb kézzel papírra írni. Egy interjúban azt mondta, hogy a kézírás által jobban oda tud figyelni az apró részletekre. A 2018-ban elhunyt Tom Wolfe írógépet használt, ám utolsó regényét, a Vérzivatart (Athenaeum, 2013) kézzel írta. A Pulitzer-díjas Jhumpa Lahiri (Mélyföld, Maxim Könyvkiadó, 2014) egy internet-kapcsolat nélküli számítógépen fejezi be az írásait, de több alkalommal folyamodik a kézíráshoz, és azt állítja, hogy kézzel jobban megy neki az írás.

A sor nem véges: Ernest Hemingway néha ceruzával írt, füzetbe; Stephen King azért ír kézzel, mert így a mondatait előbb fejben gondosan összeállítja; a fia, Joe Hill szintén szokott kézzel írni. J.K Rowling az első Harry Potter-regényt egy kávézóban írta, délutánonként, aztán az egészet legépelte egy régi írógépen. Truman Capote az írásai első és második változatát mindig ceruzával írta, és csak a harmadik verziónál használt írógépet.

A fenti példák azt mutatják, hogy a modern technológiai vívmányok ellenére sokan maradnak a kézírás hívei. Közismert tény, hogy a kézírás láthatóan kifejezi az egyéniséget. Gondoljunk bele: korunk tollforgatóinak kézzel írott művei évtizedek vagy évszázadok múlva aukciókon fognak elkelni, feltehetően eszméletlenül sok pénzért. Lehet, hogy egy Rowling- vagy King-kézirat árát már önmagában az is meghatározza majd, hogy egy olyan korban született, amikor a többség már nem élt a kézírás lehetőségével az alkotás során.

A Magyar Írástanulmányi Társaság által január 25-ödikére szervezett A kézírás napja 2020 részletes programja itt olvasható.

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com