Az újévi köszöntő jókívánság, a „bort, búzát, békességet” hagyományos hármasával szinte már kötelező indító darabja a januári koncerteknek. Kányádi Sándor Ballag már című verse az óévet búcsúztatta, míg az „Ó szép Jézus…” kezdetű régi csángó ének ez évre szánt lelki kívánságunkat fogalmazta meg. Wathay Ferenc éneke, az Áldott magyar nemzet a közelgő Magyar Kultúra Napjának szellemében hangzott el, Reményik Sándor versei pedig már a trianoni békediktátum 100. évfordulójára emlékeztették a hallgatóságot. Majd Buda Ferenc énekelt versei következtek, közös kapcsolódási pontként előkészítvén a klub vendégének színrelépését.

Vértes Kornél személyében sokoldalú művészt, Győr szellemi életében szerényen meghúzódó alkotó embert ismerhettünk meg. Képzőművészeti kvalitásait leginkább az ízelítőként kivetített 15 falinaptár lapjain keresztül csodálhattuk meg. Magyarország várai, a világörökségünk kiemelkedő épületei, Győr nevezetességei peregtek a szemünk előtt, közben szó esett az alkalmazott technikákról, a naptárkészítés munkafolyamatairól: végigkövethettük a kép útját az első ecsetvonásoktól a nyomdai elkészülésig. S miközben a „festővásznon” sorra születtek a csodák, belepillanthattunk Kornél mindennapjaiba is: pedagógusi, kiadványszerkesztő, majd kottagrafikusi tevékenységébe, az értékesítés, a reklámozás sokszor nehézkes világába. Majd következett a másik fő vonulat: a zene! Bár professzionális szakmájává nem vált, az első gyerekkori hegedűvonásoktól és zongoraleütésektől a mai napig fontos, meghatározó szerepet játszik életében. Kornél e téren is vállalkozó szelleműnek, kísérletezőnek bizonyult. Életének több zenei korszakába kaptunk betekintést a meghívott vendégei, közreműködői segítségével.

A Csizmadia Gertrúddal alkotott kettőssel (ének, gitár) a régi FDT-k (Fiatal Dalosok Találkozója) és az utcazenélések hangulatát idézték fel. A saját szövegű és zenéjű dal után népzene következett. Bár a teljes Cserefa zenekar nem lehetett jelent az esten, három fiával – Vértes Ákos (kaval), Vértes Boldizsár (cajon), Vértes Marcell (trombita) –, valamint Kozma Éva (koboz, ének) közreműködésével kaphattunk ízelítőt a moldvai zenéből. A műsort pedig egy kuriózum zárta: zenemű Buda Ferenc versére (Isten szalmaszálán). Igazi ősbemutató – Vértes Kornél kompozíciója –, mely az alkalmi kamarazenekar segítségével itt hangzott el először. A modern zene, a lebegő akkordok, a hangszerelés mind közelebb vitte a hallgatót a vers filozófiai mélységéhez. A darab a Hangraforgóval közös produkcióként szólalt meg: Vértes Kornél (hegedű), Sipos Bea (hegedű), Saflánszky Sarolta (cselló), Berki Ibolya (zongora) és Faggyas László (ének) előadásában.

E szép, bensőséges hangulatú est sok érdeklődőt vonzott: a klubba rendszeresen látogató törzsközönséghez sok-sok alkalmi néző is társult, s a koncert végén felhangzó taps megerősíthette mind a szervezőket, mind a közreműködőket abban, hogy az út, az irány jó, a vers, az akusztikus zene továbbra is megtalálja a helyét a világban.

F. Sipos Bea
Fotók: Bogdán Kriszta (4., 8., 15., 19., 26., 28., 44. kép), Bögi Tamás (2., 6. 9-10., 12-14., 20., 29., 31. 36-37., 42., 45-46. kép), Krishna Kumar (18. kép), Molnár György (1., 3., 5., 7., 11., 16-17., 43., 47. kép), Sipos Bea (21-25., 27., 30., 32-35., 38-41. kép)

Fotógaléria: Hangraforgó Klub a győri könyvtárban

Bogdán Kriszta, Bögi Tamás, Krishna Kumar, Molnár György és Sipos Bea fotói

47 kép