A kiállítás megnyitóján, az első emeleti olvasótérben dr. Horváth József, az intézmény igazgatóhelyettese, valamint Szabó Judit az olvasószolgálat osztályvezetője köszöntötte a résztvevőket és a Goethe Intézet munkatársát, tolmácsolva dr. Horváth Sándor Domonkos igazgató üdvözletét. Megtudtuk, hogy a könyvtár és a Goethe Intézet közötti együttműködés több évtizedes múltra tekinthet már vissza.

A Goethe Institut munkatársa, Varga Zsófia a nők társadalmi helyzetében bekövetkezett változásokat ecsetelte. Nyugatnémet példán mutatta meg, milyen akadályokon át lépegetett előre a nők ügye az emancipálódásig. Mind a munkavállalásban, mind pedig a folyószámla esetében a férj dominanciája érvényesült sokáig. Franciaországban, illetve Svájcban például csak a hetvenes években kaptak választójogot a szebbik nem képviselői. A nőkérdést számos tudományterület vizsgálja: etnográfia, történettudomány, szociológia, de a szépirodalom művelői is – időről időre felmerül a kérdés, létezik-e külön specifikus férfi, illetve női irodalom.

A tárlókon elhelyezett kiadványok, könyvek képet adnak a nők választójogával megkezdődő társadalmi változások 100 éves történetéről. Az impozáns könyvanyag egy része kölcsönözhető, illetve a kiállítás megszűnte után könyvtárközi kölcsönzés útján hozzáférhető. A vándorkiállítás – amelynek Győr Székesfehérvár és Veszprém után harmadikként ad helyszínt – február 3-ig tekinthető meg, a könyvtár nyitvatartási idejében.

A kiállításmegnyitó után a rendezvényteremben Dr. Tóth Eszter Zsófia elsősorban Magyarországra koncentrálva vázolta a nők helyzetében bekövetkező változásokat, illetve arra mutatott rá, miként befolyásolták a helyzetet a Nyugat-Európában lezajlott változások.

A két világháború közti időszakkal szemben 1945 meghozta a női választójog teljességét, korlátozás nélkül. Eléggé megkésve, ha tekintetbe vesszük, hogy mindkét világháború gyökeresen átértékelte a szerepüket, a fronton vagy fogságban lévő férj helyett családfenntartóként tevékenykedtek, de a kieső férfiak helyett a munka frontján is helyt kellett állniuk. Az 1956-os forradalomban is szerepet játszottak, sőt a forradalom leverésének első évfordulóján került sor a néma női tüntetésre.

A Rákosi-rendszerben általánossá vált a kétkereső családmodell, a família tagjai – a korábbihoz képest – erősen csökkentek (egy-két gyerek). A Ratkó-féle abortusztilalom demográfiai növekedést hozott, később a tilalom megszűnt. Miközben a válás előtt egyre kevesebb akadály tornyosult, s a közmegítélés is változott, fékezőleg hatott a lakásmizéria. A jogi egyenlőség azonban a társadalmi tudatban nem tükröződött: gyakorlatilag a patriarchális viszonyok továbbélése érvényesül mind a mai napig.

Szélsőséges megnyilvánulásnak számított a deklarált egyenlőség jegyében a női traktoros és buszvezető. (Traktorosként rövid időszakra tekint vissza ez a gyakorlat, ami a buszvezetőket illeti, később – a modernebb járművek beállításával – ismét jellemző lett.) Miközben tudományosan megalapozták a helyes csecsemőgondozás alfáját és omegáját, a gyermektápszerek, készételek Kádár-kori elterjedése ellentétes irányba hatott.

Az országgyűlés formálisan létezett, de a szocialista érában törekedtek arra, hogy nők minden társadalmi rétegből arányosan vegyenek részt a „törvényhozásban”. Persze semmi önálló lépésről, kérésről részükről szó sem lehetett. A GYES bevezetése a nők életének megkönnyítését célozta, de eredménye ellentmondásos volt: sokan nem bírták a négy fal közötti létet. Az 1968-as események nyugaton és idehaza is mélyreható változásokat hoztak: a fogamzásgátlók elterjedése, a szexuális forradalom felszabadította a nőket.

Az előadáson szó esett még a divatról, a szépítkezési lehetőségek kibővüléséről, a szépségversenyekről (buktatóival együtt – Molnár Csilla Andrea tragédiája), a gyereket egyedül vállaló nőkről, társkeresési gondokról és számos egyéb vonatkozásról, többek között a nők ellen elkövetett erőszakról.

Csiszár Antal
Fotók: Pozsgai Krisztina