Damon Lindelof munkássága megosztó a szakmában, elég, ha csak a Lostra gondolunk, ami végtelenül izgalmas volt, de mégis a fél közönség felháborodott rajta, pláne a végén. Lindelof másik nagy műve a szintén HBO-s A hátrahagyottak volt, amiben már biztosan felismertük a kézjegyeit, láttuk, hogyan készít egy alapvető drámai konfliktusból szíveket porrá zúzó, lenyűgöző sztorit. Az 1986-os Alan Moore és Dave Gibbons által jegyzett Watchmen képregényből 2009-ben Zack Synder készített egy szélesebb körben kedvelt mozifilmet, amit most Lindelof gondolt tovább.

Évtizedekkel járunk a film után, ahol a történet szerint a békét egy újabb feszült időszak követte. Egy radikális terrorszervezet Rorsasch-maszkba bújtatott tagjai a fehér felsőbbrendűség nevében a rendőrök életére törnek. A törvény emberei éppen emiatt már maguk is maszkot hordanak, hogy inkognitóban védjék magánszférájukat és szolgálják a rendet.

A sorozat főszereplője az Oscar-díjas Regina King által megformált Angela Abar, aki menő álruhában asszisztálja a rendőrség munkáját, amíg egy megrázó haláleset nem történik Tulsában, a sorozat fő helyszínén. A történet persze ezer szálon fut, itt lesz a fura szabályokkal működő világban elszigetelten élő Ozimandyas (Jeremy Irons), a kőkemény és cinikus FBI ügynökasszony, aki elég fontos karakter a Watchmen-világból, a végtelen pénzzel rendelkező üzletasszony, akinek az órája a végítélet felé ketyeg, valahol talán Doctor Manhattan is figyeli az eseményeket, de fény derül Hooded Justice megszületésére is, és a több idősíkon játszódó sztori miatt folyamatosan kapjuk a válaszokat.

A Watchmen ugyanis tömve van kérdésekkel, amikre nagyon durván választ várnak a nézők. Egy olyan labirintusba dobnak be minket, aminek minden téglája egy végtelenül érdekes legendát rejt magában, és több olyan kiemelkedő rész is van, amikor a padlót veri a néző álla. Emellett azonban baromi sok időt szánnak karakterépítésre is. Először nem értjük, miért, úgy gondoljuk, hogy a sztori annyira súlyos, hogy a kilenc rész nem lesz elég arra, hogy végigvigye a gondolatmenetet, azonban azzal, hogy ilyen közel kerülnek a szereplők a nézőkhöz, minden egyes történés érzelmileg sokkal jobban oda tud csapni.

A Watchmen sorozat egyáltalán nem hasonlít a megszokott szuperhősös kínálathoz, itt súlya van a főszereplők morális kérdéseinek, de persze brutál sok utalással van kikövezve, hogy a világában kényelmesen érezhessük magunkat. A társadalomkritika nem csak vizuálisan van jól megvalósítva, de a fegyvertartási jogok, a mostanában hallható feketék elleni túlkapások ellenkezőjének leképezése és a politikai háttér, valamint a rasszizmus kérdése, nagyon gondosan és okosan lettek megkoreografálva, amihez nyilván az élet ad sok ihletet, hiszen például az 1921-es tulsai mészárlás valóban megtörtént.

A második évad még kérdéses, mert a szereplők aláírtak, de Lindelof nem tervezte folytatni a sorozatot, pedig cliffhangerrel ért véget ez a szezon. A sok kimagasló epizód között pont a finálé sikerült egy kicsit gyengébbre, de képileg és zeneileg is káprázatos volt; az utóbbit a Nine Inch Nailsből ismert Atticus Rossnak és Trent Reznornak köszönhetjük.

A Watchmen annyira bonyolult szerkezetű, hogy van, aki csak kötekedni fog a logikai buktatókon, ha voltak egyáltalán, vagy az időhúzáson, amit a karakterépítésre szántak, de nem lehet elvitatni, hogy mennyire kreatív és egyedi univerzumot teremtettek, mennyi apró, már önmagában is jelentős kis történettel egybefűzve. Ha sor kerül a folytatásra, akkor csak Damon Lindeloffal érdemes továbbvinni, mert ennyi ötletes megoldást, ilyen érzelmi lavinával megtölteni nem sokan képesek ma a sorozatiparban.

A sorozat alapjául szolgáló képregényt a Fumax forgalmazza.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Sz. Ági
Forrás: langologitarok.blog.hu