104

A víg özvegy című operett ősbemutatója – Ezen a napon történt

Ősze Mária írása

lehar-ferenc-a-vig-ozvegy

1905. december 30-án mutatták be a bécsi Theater an der Wien-ben Lehár Ferenc (1870-1948) Die lustige Witwe, azaz A víg özvegy című operettjét, amelynek librettóját Victor Léon (1858-1940), a dalok szövegét pedig Leo Stein (1861-1921) írta. A mű alapjául Henri Meilhac (1830-1897) Az attasé című 1861-ben bemutatott háromfelvonásos vígjátéka szolgált.

A víg özvegy mindhármuk számára „a mindent elsöprő és egyúttal világhódító sikert jelentette”, valamint ezzel vette kezdetét a bécsi operett ezüst korszaka. Annyira sikeresnek bizonyult, olyan „gyorsan szárnyára vette a hírnév”, hogy az ősbemutatót követően néhány hónapon belül számos európai városban is bemutatták, két éven belül a 3500. előadásnál tartottak, sőt 1907-ben az Amerikai Egyesült Államokban is játszották, Chicagóban és New Yorkban.

A librettisták szövegkönyvüket először a számos híres operett komponistájának, Richard Heubergernek (1850-1914) ajánlották fel, munkájával azonban nem voltak megelégedve, mivel úgy érezték, hogy hiányzik muzsikájából „a temperamentum és a frivolság”, amelyet a darab francia miliője annyira megkívánt volna. Éppen ezért Léon javaslatára 1905 elején megkeresték Lehárt, aki örömmel vállalta a feladatot, sőt még a komponálással is gyorsan haladt.

A Theater an der Wien magyar származású igazgatója, Wilhelm Karczag (1859-1923) azonban nem számolt azzal, hogy A víg özvegy sikert fog aratni. Például a próbák többletköltségeit az alkotókra hárította, a színrevitel során ócska, lelakott díszleteket és nyomorúságos jelmezeket használhattak csak, sőt Lehárnak még 5000 koronát is felajánlott, amennyiben visszavonja a művét. A bemutatóra is emiatt a szkepticizmus miatt került sor december 30-án, mivel Karczag úgy gondolta, hogy „az igénylők száma a másnapi mulatozásra való készülődés miatt köztudottan a legalacsonyabb közé tartozik. Abból indult ki, hogy ha botrány lesz, legyen minél visszafogottabb”.

A színészek azonban maximálisan megbíztak a szerzőkben. Az ősbemutatón a címszerepet Mizzi Günther (1879-1961), Danilo-t pedig Louis Treumann (1872-1943) énekelte. A premieren a darab szolid, ámde egyértelmű sikert aratott, azonban ezt követően „viharos sebességgel indult hódító útjára”, ezt a világsikert „A víg özvegy-expressznek is nevezik”. Lehár 1948-ban bekövetkezett haláláig 300 ezer alkalommal csendültek fel a napjainkig oly népszerű operett dallamai. A legnevesebb operaházak világszerte A víg özvegyet tűzték és tűzik műsorra a legtöbbször az operettek közül Johann Strauss A denevér című remekműve mellett. A két világslágert, a híres Vilja-dalt és Daniló-belépőjét pedig a legjelentősebb szopránok és tenorok tartják repertoárjukon.

Egy anekdota, amely azt bizonyítja, milyen jelentős hatással bírt A víg özvegy a kortársakra. Alma Mahler, a neves zeneszerző és karmester Gustav Mahler felesége így emlékezett vissza: „Egyszer megnéztük A víg özvegy című operettet, s az tetszett nekünk. Mahler meg én utána otthon táncoltunk, és emlékezetből felidéztük Lehár keringőjét. Mulatságos dolog történt. Az egyik dallamra nem tudtunk visszaemlékezni, bármennyire igyekeztünk is. Akkoriban viszont mindketten annyira a fellegekben jártunk, hogy nem tudtuk rávenni magunkat, hogy megvegyük a keringőt. Ezért mindketten bementünk a Doblinger zeneműboltba. Mahler beszélgetésbe elegyedett a főnökkel műveinek eladásáról, én pedig közben látszólag közönyösen lapozgattam A víg özvegy zongorakivonatait és egyvelegeit, míg rá nem bukkantam a keringőre és a keresett dallamra. Ekkor odaléptem Mahlerhez. Ő gyorsan elbúcsúzott, én meg az utcán elénekeltem neki a dallamot, nehogy megint elfelejtsem.

A magyar nyelvű bemutatót egy éven belül, 1906. november 27-én tartották a budapesti Magyar Színházban Turchányi Olga és Rátonyi Ákos főszereplésével. Kertész Mihály már 1918-ban némafilmet rendezett a mű alapján, később számtalan filmes feldolgozás készült A víg özvegyből. Daniló belépőjének dallamait pedig neves zeneszerzők két emblematikus 20. századi zeneműben is felhasználták: Dimitrij Sosztakovics 1941-ben komponálta 7., a Leningrád melléknévvel illetett szimfóniáját, ennek első tételében „egy brutális, egyre fokozódó hangerejű menetelés zenéje válik a Maxim-dalból”. Bartók Béla Concerto című művének negyedik tételében jelenik meg Lehár muzsikája.

A víg özvegy volt „az első modern 20. századi operett, amely óriási hatással volt a műfaj további fejlődésére”. Egyrészt kapcsolódott a korábbi nagy komponisták munkássághoz, másrészt azonban számos új elemet, vonást tartalmazott. Olyan nyelven szólt, amelyet mindenki megértett, olyan zenei és irodalmi kódokat tartalmazott, amelyeket a korszak nézői képesek voltak befogadni és megfejteni, a színpadon olyan világot mutatott be, amelyet a nézők is ismerhettek. A víg özvegy világsikere következtében pedig Lehár vagyonossá vált, Bécsben és Bad Ischl-ben egyaránt vásárolt ingatlant.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Winkler Gábor: Operett I. kötet; László Ferenc: A víg özvegy Kossuth. K., wikipedia; gyoriszalon.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2019.12.30