602

Életünk utcái, terei… 25. ‒ Radó-sziget - győri idők tanúja

Antaliné Hujter Szilvia előadása a győri könyvtárban

antaline-hujter-szilvia

December 11-én a győri könyvtár Életünk utcái, terei… című, városrészeket bemutató sorozatának 25. részében a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében Antaliné Hujter Szilvia helyismereti könyvtáros beszélt a közönségnek Radó-sziget – győri idők tanúja címmel elnevezett előadásában.

Maga a sziget háromszáz éves múltra tekinthet vissza. Antaliné Hujter Szilvia előadását metszetek, térképek, képeslapok formájában illusztrálta is. Elhangzottak a győri vár megerősítésének, később a falak felszámolásának folyamata, a sziget kialakulásának története. Nyomon követhettük a politika beleszólását a névadásba, többek között Hősök tere és Tolbuchin sétány névre is hallgatott, de a köztudatban mindvégig megőrizte a Radó nevet Radó Kálmán, a Rábaszabályozó Társulat kormánybiztosa után.

A sziget – ártéri fekvése révén – az árvizeknek kitett térség volt, ezért a mederkotrás, az árvízvédelmi munkálatok nélkülözhetetlen szerepet töltöttek be létében. A terület időközben objektumokkal is bővült: Söröde, a Csónakázó Egylet épülete, zenepavilon, vendéglő. Fontos tényező volt a fásítás is, így jobban megfelelt a pihenőpark funkciójának (a fákat aztán újra kellett ültetni, mivel a második világháború idején felhasználták őket).

Szakrális hely volt a Hab Mária barokk szobor, melyhez több legenda is kapcsolódik – ma a Karmelita templom egyik oldalfülkéjében található. A szigeten állt egykor Kisfaludy Károly szobra is (ma megújulva a Bécsi kaput téren találjuk), valamint a Hősök emlékművét is meg kell említeni: avatására este került sor, így tudott igazán érvényesülni a medence fényében visszatükröződő alkotás. A sziget gyarapítása a hivatalos forrásokon kívül gyűjtésekből valósult meg.

antaline-hujter-szilvia

A Rába felett átívelő hidak történetéről is esett szó: kezdetben felhúzható volt, tekintettel a hajóforgalomra (nagy hajók), melyet a győri gabonaforgalom nagysága indokolt (Pest után a második legjelentősebb volt). A háború ezt a műtárgyat sem kímélte, végül a mai állapotú létesítmény született (Rába kettős híd).

Külön fejezet a szigeten egykor álló színház története: itt kezdetben magyar és német társulat egyaránt játszott (Győr lakossága javarészt németekből tevődött össze, később a magyar színészek felváltották a német ajkúakat).

A hetvenes évek elején az egykori Kioszkot felrobbantották, építésének és kimúlásának szövevényes története volt. Kezdetben pihenőhely, később kulturális színtér (kamara és bábszínház, majd a Megyei Könyvtár kapott benne otthon), ezt akarták később szállodával felváltani, de ez már nem valósult meg. Évekig gödör tátongott az egykori épület helyén, majd felépült a Jereván szórakozóegység, mely – bár megítélése megosztja a közvéleményt – a környezetbe illeszkedik. Ma már Aranyszarvas fogadóként ismert az épület, melyben étterem is működik.

A sziget 1991-től – a rendszerváltással a kommunista múlttal való szakítás jegyében – hivatalosan is újra a Radó nevet viseli. A jövő tervei között szerepel az egykori Spartacus csónakház felújítása, illetve a csengettyűs pavilon helyreállítása.

Csiszár Antal
Fotók: Pozsgai Krisztina

2019.12.13