Forgács Péter, a győri darab rendezője jól ismeri a művet, ugyanis 1996-tól az egyik főszerepet - Luigi Luchenit - játszotta az Operettszínházi előadásban.

Elisabeth osztrák császárné és magyar királyné, vagy ahogy gyakorta emlegetjük, Sisi alakját már életében valami sejtelmes misztikum vette körül. Verseket író, lovakon száguldozó, néha a politikába is beleavatkozó, utazó, rejtőzködő, menekülő, valójában tragikus sorsú királyné életét követhetjük végig. A szerelemből házasodó, szabadelvű, szárnyaló képzeletű fiatal lányt a bécsi császári udvar szigorú etikettje, anyósa ellenszenve és a császár gyengesége hamar megtöri, ugyanakkor meg is erősíti. Tragédiák sorozatát végigélve egy merénylet áldozata lesz.

Ezt a történetet mi magyarok jól ismerjük, hiszen Sisi alakja hozzánk nagyon közel áll, s ne felejtsük, nélküle az 1867-es kiegyezés talán nem is jött volna létre. Hogy mégis milyen új perspektívát mutat be a musical? Van egy gyönyörű asszony, egy történelmileg viharos kor és a Halál személyében egy misztikus szál. Erzsébet királynéról szóló életrajzi regényekben több esetben fellelhető toposz, miszerint Sisire mindig is jellemző volt az erős elmúlás- és halálvágy, nem teljesedik ki a darabban, ám a Halál jelenléte mégis zseniális módon vonul végig a történeten. A császárné életét többször beárnyékoló Halál Erzsébet iránt érzett szerelme adja a fő szálat, amely természetesen a címszereplő halálával teljesedik ki. Az elmúlásnak és a halálnak ez az érzékletes megszemélyesítése kitűnően mutatja be Elisabeth életét meghatározó magányosság és letargikusság érzését.

Már az első pillanatban hatalmába keríti a nézőt valami megfoghatatlan, vészjóslóan bizsergető érzés. Vihart idéző mennydörgés és villámlás után megjelenik a sötét, de rendkívül látványos kivitelezésű háttérdíszlet, ami időről időre különböző fényekben pompázik, és dekoratív képi világgal párosul. A korhű és álomszép jelmezek – az Operettszínházban bemutatott darab eredeti jelmezei - stílusban, színben és hangulatban is illeszkednek a darabhoz. A Sisi portrékról ismert ruhák és híres hajviselet láttán akár a császári udvarban érezhetjük magunkat.

A kettőzött szereposztás felvonultatja a győri színház kiválóságait, kiegészülve néhány vendégművésszel. Még a mellékszerepekben látható színészek is kitesznek magukért. A főpróbán Luigi Lucheni és a narrátor sokszínű szerepében Fejszés Attila sziporkázik, Mózes Anita parádésan hozza Zsófia főhercegnő alakját. Az anyja árnyékában élő és uralkodó Ferenc József szerepében Nagy Balázs jeleskedik. A gyermek Rudolf megszemélyesítője Jagodics Áron, a férfivá serdült Rudolf szerepében pedig Kurucz Dániel látható. Bori Réka Sissiként varázslatos, gyönyörű hanggal és előadásmóddal. Csiszár István a Halál szerepében átvitt és valódi értelemben is magával ragadó.

Az Elisabeth a musicalirodalom egyik legnagyobb műve, valami elképesztően csodás zenével, telítettebb és lágyabb dallamokkal, néha egy kicsit rockzenei hangzással és természetesen minden szereplőnek jut csodás, felejthetetlen dal. A tánckar Fekete Miklós koreográfiájával, a zenekar és énekkar - Silló István és Köteles Géza vezényletével - látvány- és hangzásvilágban emeli az előadás színvonalát.

Nem könnyű, nem vidám és nem happy enddel végződő darab, mégis valami magasztos, megnyugtató érzés járja át az embert, mikor elhagyja a nézőteret. A zene, a látvány, a színészi játék hatására a néző magával viszi az előadás hangulatát. Forgács Péter rendezése „hidegrázós”, „libabőrős”, ami a közönségre hatással van. Igen, valóban katarzis.

A teljes szereposztás a színház honlapján olvasható.

Bári Edit
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Elisabeth

Molnár György fotói

79 kép