Mi ez, ha nem tökéletes és hiteles alap ahhoz, hogy kémírásra adja szabadidejét (és fejét) az illető? Nos, Le Carré az 1960-as években kapott kedvet az íráshoz, miközben főmunkaidejében ügynököket irányított, kihallgatásokat szervezett, telefonvonalakat hallgatott le és betöréseket hajtott végre. Igazi kettős élet, álca, álarc és személyiség. Tiszti rangot is kapott az MI5-nál, majd áthelyezték az MI6 külföldi hírszerzés részlegére. 1964-ben hagyott fel a munkájával, hogy végleg és teljesen az írásnak szentelje tehetségét. Döntését bizonyára pozitívan fogadták az ellenséges államok ügynökségei, mindenesetre az olvasóközönség biztosan. De eszem ágában sincs viccelni egy volt kémmel, még ha már a 89. életévét tapossa is!

John Le Carré 1964-ben elnyerte a Somerset Maugham-díjat, amely a harmincöt évnél fiatalabb brit íróknak tette lehetővé, hogy külföldön fejleszthessék írói képességeiket. Harmadik regénye, az 1963-ban írt A kém, aki bejött a hidegről a nemzetközi eladási listákra repítette, ahol neve azóta is egyet jelent a minőséggel, valamint a kémirodalom csúcsaként tartják számon. Ezt követően a hidegháború legelismertebb krónikásává vált a Karla-trilógiának köszönhetően, és ezzel meg is érkeztünk a Suszter, szabó, baka, kémhez. A regény a Karla-trilógia első kötete (korábban Árulás címen jelent meg), amelynek folytatásai a Hajsza és a Csapda. Le Carré nem cicózik velünk. A Suszter, szabó, baka, kémben szélsőségesen privát világba taszít bele bennünket. Nemhogy a jóérzésünket, de még a fejünk búbját sem engedi kiemelni, amíg egy ponton túl egyrészt nem tudunk, másrészt már nem is akarunk kimászni belőle. A hidegháborús Európa térképét úgy húzza ránk, mint egy tüzes-vizes lepedőt, amely hol belénk fagyasztja a szót, hol kiégeti az elménket. Le Carré világában ugyanis nincsen pardon: vagy beállunk a sorba, vagy golyót kapunk a tarkónkba. Jobb esetben életfogytig büntető- és vallató tábort, már amennyiben ez valóban jobb eset.

A Suszter, szabó, baka, kém szimultán vázolja fel a kelet-nyugat bizalmatlanságának tényleges fagyosságba dermedt légkörét, miközben a brit titkosszolgálat belső struktúrájának rohadófélben lévő hierarchikus labirintusába is magával ránt. A váz roppant egyszerű: az 5 legmagasabb vezető között tégla van. Egy beépült szovjet kém. Erre a jelenlegi vezető, Kontroll kezd gyanakodni, és meg is bízza egyik legjobb terepügynökét a kakukktojás kiderítésére, amelyre akkor kínálkozik a legnagyobb esély, amikor egy magas rangú csehszlovák tábornok vallani készül. Csakhogy Jim Prideaux ügynököt csapdába csalják, meglövik, Kontroll pedig régóta húzódó betegség következtében meghal. Így átrendeződik a Körönd, a titkosszolgálat vezetőségének hierarchiája: Percy Alleline lesz az új főnök, Bill Haydon a „jobbkeze”, valamint a tűz közelébe kerül a magyar származású Toby Esterhase csakúgy, mint Roy Bland. Egyúttal befagyasztják a mozgáslehetőséget a vertikális hierarchiában, csakis a horizontális, oldalirányú mozgás ad teret az „előretörésre”. Alleline hatalma ezzel bebetonozódik, a hidegháború a Köröndön belül is fagyhalállal fenyeget.

George Smiley-t, Kontroll bizalmasát a főnök halála után nyugdíjazzák. Az egykor szintén a vezetőséghez tartozó Smiley-t azonban – mivel nyugdíjazása igazolja, hogy ő semmiképpen nem lehet a tégla – megbízzák, folytassa a Kontroll-Prideaux örökséget, mivel időközben előkerült egy körözött, Ricki Tarr nevű ügynök, aki „biztos forrásból” szintén hallott a tégla létezéséről. A csehszlovák akcióban megsérült Prideaux egy eldugott angol faluban iskolai tanítóként bukkan fel, így Smiley – egy Peter Guillam nevű még aktív Körönd-kém segítségével – nekilát visszafejteni a titkos dokumentációk és a visszaemlékezések alapján az ügyet, hogy végre fény derüljön arra, ki a Körönd beépített, titkos kettős kémje, akit a legendás szovjet csúcském, Karla irányít.

John Le Carré regényének stílusa színtiszta kihívás az olvasónak. Az atmoszféra az első oldal első sorától kezdve ül és borul ránk, a hosszan-hosszan elnyújtott leírások, privát vagy nyilvános politikai eszmecserék, jelentéktelennek tűnő múltbéli kitérők mind-mind azt a célt szolgálják, hogy valódi mélységet adjanak a szereplőknek, és nélkülözhetetlen karakterisztikával lássák el a Le Carré által ábrázolt világot és eseménysort. George Smiley kicsi, gömbölyded és aludttej-nyugodt személyisége levakarhatatlan mázként borul a cselekményre, tempóját a történetre erőlteti, azaz végső soron ránk, az olvasókra. Ezáltal viszont Le Carré sikeres hitelességgel láttat egy olyan világot, amely már rég letűnt, illetve – ne legyünk naivak – posztmodernné transzformálódott. A történet kiszámíthatatlan fordulatai zseniális dramaturgia mentén zajlanak, és a regény legvégéig bizonytalan, ki is valójában a beépített kém. Talán a Suszter, azaz Percy Alleline? Vagy a Szabó, Bill Haydon? Esetleg a Baka, Roy Bland? Netán a Zsellér, Toby Esterhase? (A mondóka vezetőségre való kiosztásán eredetileg persze George Smiley is szerepelt Koldusként, amikor még Kontroll vezette a titkos nyomozást). John Le Carré könyve valóban a kémregények csúcsaként meséli el a hidegháború korának egyik legmeredekebb történetét, amely eleinte ugyan nem (egy)könnyen emészthető olvasmány, de ahogy telnek a lapok, és Smiley előtt darabról darabra áll össze a Körönd vezetőségének története, az olvasó is felveszi a stílust. S hogy végül kicsoda Karla embere? A beépített ügynök személye a címben keresendő. Suszter, szabó, baka, kém.

Szilvási Krisztián