És még csak meg sem tudnám mondani, hogy pontosak melyiknek, mert azokat könnyebben megnevezném, amelyeket vétek lett volna. Például ilyen a nyitó Wouldn’t You Rather, vagy a szintén inkább tipikusnak mondható, de lazább In The Deep, ami akár az utolsó Slash-szólóra is rákerülhetett volna, de nagyon jó a fokozatosan építkező Clear Horizon is, ahol talán a lemez legjobb refrénjét hallhatjuk.

Na de a lemez értékei ott vannak, ahol az Alter Bridge kicsit elrugaszkodott a saját világától. A Godspeedben a szinti és a zongora nem csak a dal elején jelenik meg, hanem gyakorlatilag végig szól, és olyan atmoszférát ad neki, ami rájuk korábban nem volt jellemző, még akkor is, ha a verze tipikus Myles Kennedy-dallam, a bridge a refrénnel együtt viszont inkább popos (aor-os?). Ehhez hasonló a Pay No Mind is, ahol még szervesebb a szinti jelenléte, de az igazi frissesség az Indoctrinationben van, a morgó riffel, a sejtelmes énekkel és a dal végéig ott lebegő feszültséggel.

Érdekes amúgy az Alter Bridge, mert úgy veszem észre, hogy az idősebb és akár a zenével nagyon közeli viszonyt ápoló korosztály kedvencei, akik szeretik elemezgetni, szétszedni a zenét, de közben élvezni is. Ezen a lemezen végre valóban van mit elemezni, de elég lett volna ebből akár 10 dal is. (4/5)

Dankó János
Forrás: langologitarok.blog.hu