141

Győr-Moson-Sopron területén járva

Megyei kiadványok a 19. Győri Könyvszalonon

pannonhalmi-foapatsagi-leveltar

A 19. Győri Könyvszalon kötetbemutatói között kilenc olyan kiadványba is belepillanthattunk, amelyek témái Győr-Moson-Sopron megye területét érintették. Hallhattunk a Pannonhalmi Főapátsági Levéltár kiadványairól, Fertőboz történetéről, a Moson Megyei Műhely 2018-as folyóiratáról, Albertkázmérpusztáról és templomáról, a 15-16. századi óvári uradalomról, Szemelliker Antal vértanú plébánosról, a Jeles pedagógusok 10. kötetéről, valamint a „megajándékozott” Várszegi Asztrikról.

Collectanea Sancti Martini I-VI.; Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I-III.
(Csiszár Antal írása)

A győri könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának rendezvénytermében került sor november 15-én, pénteken 14 órakor a Pannonhalmi Főapátsági Levéltár könyvbemutatóira Molnár Antal és Fejérdy András prezentálásában, Dénesi Tamás levéltárigazgató meghívott vendéggel, Komálovics Zoltán moderátor közreműködésével. Sajnos Várszegi Asztrik OSB emeritus nyugalmazott főapát a tervekkel ellentétben nem lehetett jelen. A témát a felgyülemlett pannonhalmi kutatási anyagba való betekintés szolgáltatta: a helyben felhalmozott könyvek, levéltári anyagok, tárgyi gyűjtések kutatásra inspirálók, s nem csupán egyháztörténészek fordulnak meg az apátságban. A bemutatott kötetek a rend történetét, a bencés világ belső életét, külföldi kapcsolatait tárják fel, részletesen kitérve a feladatokra az „ora et labora” szellemében. Szólnak továbbá a laikus testvérekről, számos gazdasági vonatkozásról. Különböző szakemberek – többek között szociológusok – számára is ragyogó kutatási lehetőségeket kínálnak.

A bencések helyzetéről született könyv ismertetéséből kiderült, hogy a pártállam idején korszakokat lehetett elkülöníteni az egyházzal való bánásmódot illetően. A Rákosi-korszakra volt jellemző a radikális egyházüldözés, a koncepciós perek, szerzetesrendek feloszlatása, szerzetesek és apácák arra kényszerítése, hogy világi pályán folytassák tevékenységüket. Sajátos helyzet alakult ki: bár a rendeket feloszlatták, egyes egyházi iskolák fennmaradhattak. Ennek következtében nagyon sok egykori szerzetes, paptanár veszítette el egzisztenciáját. A világi egyházi elöljárók (püspökök) leleményességén múlott, hogyan tudtak foglalkoztatni egykori szerzeteseket egyházmegyéjükben. Természetesen számosan illegális liturgikus, illetve tanítói tevékenységet végeztek. A forradalom után a Kádár-korszak a hatvanas évek második felétől árnyaltabb egyházpolitikát folytatott, igyekeztek rávenni a papságot az új rend támogatására, illetve befolyásolták a tisztségek választását: olyanokat igyekeztek támogatni, aki az ő emberük. A kutatási anyag az állambiztonsági dokumentumok, az Állami Egyházügyi Hivatal, valamint az Országos Levéltár anyagainak gondozói segítségével jöhetett létre.


Németh László: A világ közepe – Fertőboz történetek
(Csiszár Antal írása)

nemeth-laszlo

A győri könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának Muzeális gyűjteménye adott otthont Németh László A világ közepe – Fertőboz története című könyve bemutatásának november 15-én, pénteken 15 órakor. A beszélgetőtárs Honvári János, a Széchenyi István Egyetem oktatója volt. A szerző kötetében bemutatja szülőfalujának gyermekkori lakóit, ismerteti a településen lezajlott drámai változásokat, melyeket a második világháború vége hozott a község életében: a németek zömét kitelepítették, helyükre részben a Felvidékről, de a Rábaközből is érkeztek. Németh László családja az 1945-ös földosztás kapcsán került Fertőbozba (az a gyakorlat alakult ki, hogy ahol földszűke volt, ott az igénylőknek máshol kínáltak erre lehetőséget). A „helycsere” sokaknak egzisztenciális és érzelmi veszteséget okozott, voltak azonban, akik jól jöttek ki belőle.

Az író családját a kommunista „kuláktalanítás folyományaként” szintén trauma érte: a megszokott relatív jólétből kibillentvén a ház elhagyására kényszerítették, édesapját évekre elvitték, egészsége megromlott. A könyvben beszámol egy falusi gyilkosságról is, a helyi MDP titkára volt az áldozat, a bűntény okát nem sikerült kideríteni. Azt vallja, kötelessége az igazat írni. Életével elégedett, bár humán beállítottságú, mégis reál szakmát választott, így lett vízépítő mérnök. Büszke arra, hogy a Hansággal kapcsolatos munkálatok részese lehetett. További tervei között pedig katonaélményeinek írásba foglalása szerepel.


Moson Megyei Műhely 2018
(Berente Erika írása)

moson-megyei-muhely

A Hanság Múzeum Moson Megyei Műhely címet viselő tudományos és kulturális folyóiratának XXI., azaz 2018-as évfolyamát mutatta be a kiadvány főszerkesztője és a szám szerzőgárdája. A moderátor szerepét Tuba László nyugalmazott könyvtárigazgató látta el. Tőle elöljáróban rövid történeti összefoglalót kaptunk a Moson megyei történelemtanárok egyesülete által létrehozott periodikáról, majd minden szerző szót kapott. Ki-ki röviden összefoglalta, hogy a most megjelent cikkében mit tart a legfontosabbnak. Kimlei Péter 1848-as kutatásait kiterjesztette az osztrák nemzeti múzeum folyóiratgyűjteményének interneten megtalálható darabjaira is. Szakolczai Attila az 1956-os forradalom vidéki eseményeit kutatja azzal a szándékkal, hogy olvasóit meggyőzze arról, szakítsanak azzal a nézettel, ami szerint ez egyetlen város, Budapest forradalma lett volna. Erdős Kristóf Gulyás Lajos református lelkipásztor perének kutatásához tárt fel újabb forrásokat. Paár Ádám a Nemzeti Parasztpárt Magyaróvár térségében folytatott tevékenységét vizsgálta. Perger Gyula „egy soha el nem készülő monográfia egy fejezetét” publikálta Moson és Magyaróvár régi harangjainak történetéről. Kutatásaihoz a pozsonyi hadmérnöki iroda harangátvételi iratanyaga nagy segítséget nyújtott. A kötet talán legmeglepőbb illusztrációja Rakovszky Béla fotója, ami házi gepárdjaival ábrázolja őt. Hogy miképpen került a kép a kiadványba? Egyszerű a válasz: Szántó István az egykori perzsa ügyvivő fotóiról szóló cikkéhez a múzeum tulajdonában lévő Rakovszky-hagyatékból választott egyet.
A kötet végén néhány oldalas írások sorakoznak: Mária Krisztina főhercegnőről, Enzsöl Imre emlékezetéről, Sárközi Anikó kiállításáról, Oláh O. Róbert Magyarország csillaga című kötetéről és Herbert Brettl német nyelvű, a boldogasszonyi hadifogolytárborról szóló könyvéről.


Biczó Zalán: Albertkázmérpuszta és temploma
(Csiszár Antal írása)

biczo-zalan-albertkazmerpuszta

November 15-én, pénteken 16 órakor a győri könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának Muzeális gyűjteményében Biczó Zalán könyvtáros ismertette Albertkázmérpuszta és temploma című könyvét. Az említett helység a legnyugatibb határszélen található, mondhatni egy kiszögellés Ausztria és Magyarország között. A puszta egykor főhercegi birtok volt (Habsburg Frigyes főherceg). Azáltal, hogy 1923-ban visszacsatolták Magyarországhoz, az egész birtok ide került: a határmegállapító bizottság támaszkodott a lakosság és az elöljárók nyilatkozataira. Albertkázmérpuszta – amikor végleges hovatartozása bizonytalanná vált – lakossága zömét elveszítette, tulajdonképpen nem is falu a szó szoros értelmében: település-szigetek alakultak ki, egy részüket pedig beszívta Ausztria. A kötet az ottani templom létrejöttéről, avatásáról is részletesen ír, képek mutatják az istentiszteleti hely belsejét, felvillantja művészettörténeti értékeit, leírja, milyen népes küldöttség vett részt az avatáson.


Csermelyi József: Az óvári uradalom a Szentgyörgyi és Bazini grófok korában (1441-1521)
(Csiszár Antal írása)

csermelyi-jozsef

November 16-án, szombaton 11 órakor a győri könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának Muzeális gyűjteményében C. Tóth Norbert beszélgetett Csermelyi Józseffel, Az óvári uradalom a Szentgyörgyi és Bazini grófok korában (1441-1521) címmel megjelent kötet szerzőjével. A tárgyalt időszak roppant mozgalmasnak ígérkezett: polgárháború, trónért való küzdelem, hatalmi harc. Nem volt mindegy, ki melyik oldalra áll. A könyvben olvashatunk a Volhut családdal való kapcsolatról, az uradalom szerkezetéről (falvak, mezővárosok), szóba került a jövedelmezőség (bevételek, kiadások, jobbágyi terhek vásárokból, sokadalomból származó jövedelmek), a birtokosok rezidenciája.


Biczó Zalán: A vértanú plébános – Szemelliker Antal 1882-1919
(Csiszár Antal írása)

biczo-zalan-szemelliker-antal

A győri könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának Muzeális gyűjteményében november 16-án, szombaton 15 órakor Benkovich Ferenc volt a szerző, Biczó Zalán vendége A vértanú plébános – Szemelliker Antal 1882-1919 című kötet bemutatóján. Szemelliker Antal papi munkássága Füleshez kötődött, hívei szeretetét élvezte. A győri Bencés Gimnáziumban végzett, 1901-es érettségi tablóját megtalálták, be is mutatták a rendezvényen, s bár némileg foghíjas a dokumentum, fényképe megmaradt. A tehetséges fiatal pap karrierjét a Tanácsköztársaság törte ketté. A kommün egyházellenes törekvéseinek a falu ellenállt, élén a tisztelendő úrral, a községben lázadás tört ki, melynek leverésére vöröskatonákat vezényeltek oda, majd a papot letartóztatták, és Sopronba hurcolták. Bűne – vádlói szerint – az izgatás gerjesztése volt a lecsendesítés helyett, ezért golyó általi halálra ítélték. Lehetőséget kapott az utolsó út előtti lelkészi felkészítésre, gyónásra, melyet Mihályfi Ernő végzett el, az ő feljegyzéseiből tudjuk, hogyan teltek Szemelliker Antal életének utolsó órái, hogyan végrendelkezett az elítélt, miként állt a kivégzőosztag elé. Mihályfi és a politikai biztos vitája szemléletesen mutatott rá a Tanácsköztársaság vezetőinek kíméletlenségére. Az ideiglenes sírhelyből végül Fülesen lelt örök nyughelyet – láthattuk sírkövét, olvashattuk sírfeliratát. A kommün után a város vezetői is megemlékeztek a vértanúról, emléktáblát is avattak, de még nem lelték fel az egykori kőtáblát. A Szemelliker Antalról szóló beszélgetéshez Nagy Benedek középiskolai tanuló dokumentumok részleteinek felolvasásával kapcsolódott be.


Fáklyák, fényadók – Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében – 10. kötet
(Csiszár Antal írása)

jeles-pedagogusok

Kallós Károlyné, a Jeles pedagógusok sorozat szerkesztőbizottságának elnöke nyitotta meg a 10. kötet bemutatását a győri könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának rendezvénytermében november 16-án, szombaton 16 órakor. Ezt követően dr. Horváth József, az intézmény igazgatóhelyettesének méltató soraival folytatódott a program: annak a reményének adott kifejezést, hogy ez a sorozat – további újabb és újabb kötetek kiadásával – még hosszú életű lesz. A kiadvány fokozatosan bővülő munkatársi gárdát mondhat magáénak. Számos településen emlékeztek meg azokról, akik életet vittek a falusi társadalomba, szellemi, erkölcsi iránytűként mutattak utat, s a tudás fáklyájával világítottak. A jelen bemutató győri tanárok pályaívét, tevékenységét ecsetelte: Baksa Kálmán, Czapáry Endre, Bálint Géza, Kecskés Attila, Schima Bandi, Gesztesi József. A pedagógusi életutakat Kövecs Hajnalka, Nagy Imre és Baksa Zsuzsa ismertették, melyek közben versek hangzottak el, Kövecs Hajnalka pedig gitárral kísért énekkel is megajándékozta a közönséget.

Baksa Kálmán mint a Petőfi Sándor Általános Iskola, majd a Krúdy Gyula Vendéglátóipari Szakmunkás és Szakközépiskola, Gimnázium igazgatójaként írta be nevét a pedagógia aranykönyvébe. Munkássága második fele a rendszerváltozás utánra esik (szabad nyelvválasztás). Kitűnő tantestületet hozott létre, kimagasló tanulmányi sikerek sora fémjelzi ezt a korszakot, utódai kezébe gazdag pedagógiai örökséget rakott. Munkássága révén részesült a Győr város díszpolgára címben. Bálint Géza útja a tanítóképzőn, a polgári tanári diploma megszerzésén, felsőfokú tanulmányok végzésén keresztül a Vörös Hadsereg úti iskola igazgatói székébe vezetett. Munkássága során dolgozott a rádiónál, költő, írói, zenei tevékenysége is közismert.

Czapári Endre tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetemen ábrázoló geometriát, majd a Révai Miklós Gimnáziumban matematikát, nyugdíjasként a Pápai Református Gimnáziumban oktatott (matematika-fizika szakon rendelkezett egyetemi diplomával). Tanár, szakfelügyelő, szakkönyvírói nyomott hagyott hátra. Kecskés Attila matematika, fizika szakos tanárként pályája csúcsán a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán oktatott. A matematikán kívül nagyon szerette a zenét. Gesztesi József tanítóképzőt végzett, Pécsett biológia- földrajz szakot, Budapesten népművelői képesítést szerzett. A Győri Tanítóképző főigazgatójaként nevéhez fűződik az intézmény főiskolává fejlesztése, a tanszékek kialakítása. Vezetési periódusa alatt jöttek létre az amatőr együttesek. Az iskola később Apáczai Csere János nevét vette fel. Fia maga is pedagógus végzettségű, a Hírmondó szerkesztője. Schima Bandi gyakorlati tanári iparművész téren alkotott maradandót.


A megajándékozott – Baráti beszélgetés Várszegi Asztrikkal
(Berente Erika írása)

varszegi-asztrik

Nagyszámú közönség gyűlt össze november 17-én, vasárnap 14 órakor a színház nagyszínpadán A megajándékozott című kötet bemutatójára. Ez várható volt, hiszen a könyv alcíme: Baráti beszélgetés Várszegi Asztrikkal. A rendezvényen jelen volt a címadó Várszegi Asztrik nyugalmazott főapát, Gülch Csaba újságíró, Kormos Gyula, a Pannonhalmi Bencés Főapátság kommunikációs vezetője és Werner Krisztina, a kötet szerkesztője és a beszélgetés moderátora. Várszegi Asztrik két éve, Márton napján jelentette be, hogy huszonhét év szolgálat után visszavonul. A hír nagy visszhangot keltett, nemcsak régiónkban, hanem tágabb körben is. A Kisalföld napilap, illetve Gülch Csaba volt a legelső, aki egy visszatekintő, nagy interjúra kérte fel Várszegi Asztrikot. Ő azonban vonakodott ettől, mert elődeitől azt a tapasztalatot örökölte, hogy a visszavonult apát utazzon el jó időre, utódját ne zavarja jelenlétével. Eltelt a hat hónap, s az újságíró ismét kopogtatott, kezében egy olyan szinopszissal, ami elfogadható volt a kiszemelt „interjúalany” számára is. Az ilyen, nagyközönségnek szánt beszélgetés rendkívül személyes műfaj. Nagyfokú bizalmat kíván mindkét részről. Ennek a bizalomnak alapjául szolgált régóta tartó személyes ismeretségük és hitbéli egységük is. Várszegi Asztrik emlékeztetett az újságírói és baráti tapintat fontosságára, ami esetükben megvolt. Gülch Csaba elmondta, szeret úgy kérdezni, hogy az alanya számára az ne legyen feszélyező, tudja, hogy kinek milyen kérdéseket tehet fel. Aki tehát szenzációkat vár, egyházi és politikai csatározások részleteit akarja olvasni, nem jó kötetet vesz kézbe, mert ez a könyv egy emberről szól, Várszegi Asztrik főapát életéről, hitéről és gondolkodásmódjáról.

A könyvet Bertleff András fekete-fehér fotói illusztrálják. Ezek közül néhányat kivetítve fűzték tovább a beszélgetés fonalát a meghívottak: hallhattunk gyermekkori adomákat Sopronból és élményeket a szerzetessé válás körülményeiről. Hosszabb eszmecsere bontakozott ki a főapát úr által megszervezett és irányított felújítási munkálatokról. A XII. századi alapokon nyugvó szerzetesi templomot a viharos évszázadokat követően a XIX. században Storno Ferenc restaurálta historizáló stílusban. Munkája eredményeként egy főpapi székesegyháznak is beillő liturgikus tér született. Azóta azonban több mint száz év eltelt érdemi karbantartások nélkül, s közben a II. vatikáni zsinat alapjaiban reformálta meg az egyházat: a közösségi gondolkodás került az előtérbe. A liturgikus teret meg kellett tisztítani az oda nem illő részletektől. Ezzel a munkával John Pawsont, az elismert angol építészt bízták meg, aki már számtalan egyházi felkérésnek tett eleget – a megrendelők megelégedésére. A megújult Bazilikát 2012. augusztus 27-én szentelte fel a főapát úr. Azóta fényben fürdenek a falak. A jó hangulatú beszélgetést dedikálás követte, ahol nagyon sokan éltek a négyszemközti találkozás lehetőségével is.

Berente Erika, Csiszár Antal
Fotók: Terman Tímea, Vas Balázs

2019.11.22