1824-ben Miss Latham bentlakásos iskolájába került, már itt rendkívül sokat olvasott, majd a nuneatoni Mrs. Wallington kollégiumba küldték tanulni. Ekkor találkozott Marie Lewisszal, aki tanítónőként dolgozott, és rendkívüli hatást gyakorolt rá. Tizenhárom éves korában elhagyta a kollégiumot, mivel úgy érezte, már mindent tud, amit tudnia kell. Ezután a coventry-i Miss Franklin Intézetben folytatta tanulmányait. Itt megtanult zongorázni, franciául, és továbbra is kedvenc időtöltése volt az olvasás. Elkezdett novellákat írni.

1839-ben édesanyja hosszú betegség után elhunyt, ezért abbahagyta intézményi tanulmányait, és hazautazott Griffbe, hogy gondját viselje édesapjának, nyelvtanár segítségével azonban folytatta francia és olasz képzését. 1841-ben a család Foleshillbe költözött, itt ismerkedett meg a Bray házaspárral, akik haladó gondolkodású értelmiségiek voltak, hatásukra saját gondolkodásmódja is megváltozott. Brayék nagy társasági életet éltek, Mary Anne sok fontos személyiséggel találkozott náluk. Édesapja állapota folyamatosan romlott, odaadóan ápolta őt. 1849-ben sajnos meg is halt, de végrendeletében szinte semmit sem hagyott lányára. A temetés után, hogy testileg-lelkileg kipihenje magát, európai körútra indult.

1850-ben visszatért Angliába, és Londonba költözött. Itt ismerkedett meg John Chapman könyvkereskedővel és kiadóval. Neki vitte el egyik cikkét, még a házába is beköltözött. Egy évvel később Chapman megvásárolta a Westminster Review-t, amelyet két évfolyamon és tíz számon át szerkesztett Marie Anne. Keze alatt a lap komoly értelmiségi kiadvánnyá vált. Itt is nagy társasági életet élt, hisz a férfi házában a kor legnagyobb gondolkodóival találkozott. Megismerkedett George Henry Lewes filozófiai íróval, aki ekkor még házas volt.

1854 júliusában látott napvilágot Feuerbach-fordítása (A kereszténység lényege), melynek borítóján a saját neve is megjelent. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a Mary Evans nevet használta. Már nyíltan felvállalta a szeretői viszonyt, sok időt töltött együtt Lewesszal: vele együtt utazott Európába, és visszatérésük után már együtt éltek. 1856 júniusában Dél-Walesbe, Tenby városába költöztek. Augusztusban visszatértek Londonba, és Mary Anne 1856. szeptember 23-án elkezdte írni az Amos Barton tiszteletes balsorsát, amely később a Jelenetek a papi életből című művének lett egy része. Lewes elküldte az írást kiadójának, John Blackwoodnak, de nem árulta el, hogy ki a szerzője.

1857-ben, Mary Anne harminchetedik születésnapja után megjelent a mű, ekkor vette fel a George Eliot írói álnevet. Később úgy mesélte, azért választotta éppen ezt, mert „George Mr. Lewes keresztségben felvett neve, az Eliot pedig egy könnyen megjegyezhető, egyszerű név.” Sokan találgatták, ki rejtőzhet George Eliot mögött, de senki nem tudta az igazat. 1858-ban megjelent új műve, az Adam Bede, amely óriási siker lett, maga Viktória királynő is megkedvelte. 1859-ben George Eliot kiléte már nem ment rejtélyszámba, mivel Herbert Spencer és John Chapman a londoni irodalmi körökben elterjesztették, hogy a George Eliot név a csúnyácska Mary Anne Lewest takarja. Hiába lett sikeres író, mégis mindenki a magánéletével volt elfoglalva, hiszen hivatalosan George Henry Lewes még házas volt.

1869-ben nekikezdett a Middlemarch megírásának. Lassan haladt vele, de 1871-72-ben a Blackwood részletekben kiadta. A regénynek hatalmas sikere lett, Andrew Davies forgatókönyve alapján a BBC 1994-ben filmsorozatot készített belőle. 1874-ben nekikezdett utolsó regénye, a Deniel Deronda megírásának, amely aztán 1876-ban jelent meg. Hiába voltak azonban az írói sikerek, egészségi állapota romlott, depresszió hatalmasodott el rajta.

1878. november 30-án George Henry Lewes meghalt. Mary Anne teljesen összetört, még a temetésre sem ment el. Élettársa halála után John Walter Cross, aki a pénzügyeit intézte, egyre közelebb került hozzá, és végül egy évvel Lewes halála után, 1880. április 9-én hozzáment feleségül. Házasságuk azonban nem tartott sokáig, 1880. decemberben Mary Anne hirtelen megbetegedett, és 22-én meghalt. A londoni Highgate temetőben helyezték örök nyugalomra, George Lewes mellé.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, ekultura.hu, cultura.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.