147

El Camino, Ihletuniverzum, CéCéCéPé

Regények a 19. Győri Könyvszalonon

sandor-aniko

A 19. Győri Könyvszalon regénykínálata kaleidoszkópszerű sokszínűséggel és változatossággal mutatta meg a kortárs magyar nagypróza erejét november 15. és 17. között. A három nap alatt találkozhattunk Sándor Anikóval, Finy Petrával, Krusovszky Dénessel, Zsuffa Tündével, Bán Mórral, Szántó T. Gáborral, Kukorelly Endrével, Gárdos Péterrel, Rozán Eszterrel, Kövi Szabolccsal, Kiss Judit Ágnessel és Batka Zoltánnal, illetve mindannyiuk új köteteivel.

Sándor Anikó: Tovább az El Caminón
(SzaSzi írása)

Sándor Anikó néhány éve sikeres üzletasszonyként úgy érezte, az élete nem az, amit szeretne. Felállt az íróasztaltól, csak annyit mondott: ennyi volt, most elmegyek. Hányan sóhajtunk hasonlóképpen, „elég volt”, de vajon elég bátorságunk van-e változtatni, megtenni az első lépést az ismeretlenbe? Anikó egy kitaposatlan ösvényen indult el, keresve önmagát, s elkezdett figyelni egy belső hangra. A különböző utak különféle tanulságokkal szolgáltak, s miközben hónapokat töltött Argentínában tangózással, találkozott a halállal Indiában, 800 kilométert zarándokolt a spanyolországi El Caminon, sorban érkeztek meg a válaszok a feltett kérdésekre. Így született az első útkereső könyve is: El Camino – Az út, ami hazavisz. Az írás rendkívüli sikerén felbuzdulva újabb segítő szándékú könyvek születtek tapasztalatairól. „Olyan sok bizalmat kaptam, hogy fel kellett nőni a feladathoz, így végeztem el egy coach-képzést is.” Segítőként történő közreműködésének eredménye például a Házasságsirató című könyve.

Anikó rendkívüli kisugárzásából, lelki békéjéből sokaknak juttat, de arra is tanít bennünket, hogy Camino nélkül is meg tudjuk tenni az első lépéseket. Sokféle Camino létezik, elindulni mindenkinek a saját elhatározásából kell. Az pedig megjön, ha elkezdünk befelé figyelni a lelkünkbe, és meghalljuk az ott eleresztett halk sóhajokat, néma sikolyokat. Ne magyarázatok, kifogások gyártására fecséreljük az időt! Üzenetének lényege: minden ott van benned, merd elhinni, merj érte tenni! November 15-én, pénteken 16 órakor a zsúfolásig megtelt Kisfaludy Teremben mindnyájan meríthettünk Sándor Anikó léleképítő gondolatainak erejéből.


Finy Petra: Marlenka
(Berente Erika írása)

finy-petra-regeny

A népszerű írónő, Finy Petra harmincegyedik, Marlenka című kötetével ismerkedhettek meg a könyvbarátok november 15-én, pénteken 17 órakor. A moderátor szerepét Mirtse Zsuzsa töltötte be. Finy Petra gyermekkönyvek írójaként ismert, most azonban teljesen új közönséget szólított meg. A játékos nevű Marlenka, a kötet főhőse 77 éves, „nyugdíjas kamasz”, aki énekesnőnek készült, ám sorsa teljesen másképp alakult. „Elcserélt” életet élt hosszan, nem a sajátját. Ő és a körülötte élők – beleértve gyermekeit is – mind sérült személyiségek. Miért, honnan ez a terheltség? Lassan bomlik ki a történet előzménye…

A szerző 41 évesen ismerte meg a számára oly fontos Városmajor tragikus történetét. A vészkorszak brutalitását, Kun páter szerepét, a kívülállók közönyét, s persze a sötét oldal mellett a helytállók, például Sztehlo Gábor hősiességét. A történtek minden jóérzésű embert elborzasztanak. Az azóta eltelt évtizedek világossá tették, hogy a múlt nem zárult le, a túlélők és leszármazottaik is hordozzák a traumák nyomat. Ezért íródott a mű. A regény végkicsengése biztató: sosincs késő újrakezdeni! A problémákat összekapaszkodva, az erőket összegezve le lehet gyűrni, a múlt történéseit pedig el lehet engedni.


Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem

krusovszky-denes

A József Attila-díjas költő, kritikus Krusovszky Dénes első regényével – és némi késéssel – érkezett november 15-én, pénteken 18 órára a könyvszalonra. A generációkon és országhatárokon átívelő történet bemutatóján a szerző beszélgetőtársa Werner Krisztina újságíró volt. Krusovszky Dénessel még a könyvszalon előtt beszélgettünk írói attitűdről, motivációról és konkrétan a regényről.


Emberi sorsok a 20. században – Zsuffa Tünde regényei
(tmoni írása)

zsuffa-tunde

November 16-án, szombaton 11 órakor a pódiumszínpadon Stumpf András Junior Prima Díjas belpolitikai újságíró beszélgetett Zsuffa Tündével, a húsz év után Ausztriából hazatért írónővel, akinek fordulatos élete (kamaszkori halálos betegség, apácák, teológia és történelem, bécsi magyar nagykövetség) már-már megközelíti hőseinek sorsát. Későn kezdett írni. Édesapja halála nagyon megviselte, e trauma feldolgozásának része volt az írás. Éppen ezért első könyve, a Paprika rummal (2012) az ő története, neki állít emléket. Az utána következő négy kötet viszont már modern kori történelmi regény: Angyal a földi pokolban (2015), Híd közepén (2016), Ingeborg (2017), Hírek rabjai (2018).

Ezekben az írásokban az a közös vonás – a történelmi témán kívül ‒, hogy mind személyes élményeken, tapasztalatokon és kutatáson alapuló fikció, romantikus szállal fűszerezve, mindegyik egy-egy nem mindennapi, 20. századi női sorsot mutat be (ráadásul a Híd közepén az Angyal a földi pokolban folytatása) meghökkentő szenvedéllyel és eltökélt állásfoglalással. A négy nagy lélegzetű íráson keresztül nyomon követhetjük a szerző érzelmi fejlődését, ahogy a jogos dühtől, a bosszúállás vágyán keresztül eljut a megbocsátás katartikus élményéig. Minden egyes karaktere áldozat (akkor is, ha ez első ránézésre nem látszik), ami nem csoda, hiszen az írónő véleménye szerint a 20. században mindenki áldozat volt valamilyen módon, a magyar nemzetről pedig – sajnos – ez általában is elmondható. Úgy gondolja, hogy vannak dolgok az ország történetében, amelyekről még mindig nem lehet nyilvánosan beszélni, de az ő műveiben ezek is benne vannak, még ha fikciónak ábrázolva is.


Bán Mór: Vihartépte zászlaink
(SzaSzi írása)

ban-mor

Az ötszörös Zsoldos Péter-díjas író, újságíró, aki eredetileg János, de Jókai iránti tiszteletből felvette a Mór nevet, a Hunyadi-regénysorozat 10. kötetével érkezett november 16-án, szombaton 14 órakor a színház nagyszínpadára. Sokak szerint a lebilincselően izgalmas történelmi sorozat fehér hollónak számít a könyvpiacon, és régóta tátongó űrt igyekszik betölteni saját műfajában – Bán Mór szerényen úgy fogalmazott, hogy legfeljebb új lendületet adott a történelmi regényírásnak. Kiemelkedő tevékenységét az idén elsőként kiosztott Herczeg Ferenc-díjjal is elismerték. Az írófejedelemként tisztelt Herczeg Ferenc – aki egyébként megkapta a Corvin-láncot, és 1925-ben irodalmi Nobel-díjra jelölték – a szerző egyik nagyra becsült kedvence is, így az elismerést nagy megtiszteltetésként élte meg. A Horváth Gáborral folytatott beszélgetésben hallhattunk a sorozat születéséről, befejezésének, illetve másik két hozzá kapcsolódó regényláncolatnak a terveiről, ugyanis az eddigi Hunyadi Jánosról szóló részeket a Hunyadi Mátyásról, majd a Corvin Jánosról szólók követnék. A trilógia ezáltal múltunk több mint száz évnyi időtartamát dolgozná fel.

A rigómezei csatát emlegetve így fogalmazott: „A történelmi hitelesség mellett mindenképpen szerettem volna azt az elképesztő helytállást, fizikai és lelki megpróbáltatást visszaadni, amely méltó módon megőrzi a hősök alakját. Élni csak hősként érdemes.” Vagyis ebben a korszakban, amikor szükség volt az utolsó vérig történő kitartásra, minden más pazarlásnak számít. A jelen más igényeket támaszt a benne élőkkel szemben, másként kell helytállni. Egy történelmi regény egyfajta rekonstrukciós kísérlet az író sajátos látásmódján keresztül. Ez azt jelenti, hogy bár tényekre épül, nem zárható ki a sajátos látásmód, mint ahogy Eger 1552-es ostromát is Gárdonyi Géza szemén át látjuk. Ez nem baj, hiszen a nemzettudat építőkockája, így érzelmileg jobban kötődünk a történelmünkhöz, de az alkotónak szakmailag megalapozottnak, felelősnek is kell lenni. A szépíró akkor teszi jól a dolgát, ha életre tudja kelteni a múltat. A történetben héroszként ábrázolt hősökről így az is kiderül, hogy esendőek, ugyanúgy vannak belső vívódásaik, szenvedélyeik és szenvedéseik, mint bármelyikünknek. Ettől válik élvezhetővé, elevenné. A beszélgetés során szó volt még megfilmesítésről, további tervekről.


Szántó T. Gábor: Európa szimfónia
(Szilvási Krisztián írása)

szanto-t-gabor

November 16-án, szombaton 15 órakor szerepelt a könyvszalon pódiumszínpadán Szántó T. Gábor író Európa szimfónia című regényével, beszélgetőtársként Illés Andrea faggatta vendégét. Bár a regény sok történelmi szakaszt felölel, az 1966-ban született szerző a diktatúra időszakára helyezi benne a hangsúlyt. Ez a titkokkal teli korszak meghatározó élmény a korosztálya számára, amely további feldolgozást igényel. A történet két dimenzióban szemlélhető: időbeli (2 család) és térbeli (kelet-nyugat) aspektussal egyaránt. A cím egy valódi zenemű az 1950-60-as évek Berlinéből: a második világháború utáni szétesett Európát próbálja megtestesíteni, szerkezetét (4 tétel és egy kóda) a regény struktúrája is leutánozza.

András, a főhős két kultúrából (román és magyar) érkezik, és a zene univerzalitásában találja meg identitását, hogy ne kelljen választania közülük, ugyanakkor ez a kettősség végig, feloldhatatlanul feszíti. Majával való szerelmében tulajdonképpen két világrend is elválasztja őket, „fizikailag” pedig aztán majd a berlini fal is. A szülők drámája ismétlődik meg a fiú életében, ez is fokozza identitás válságát, és végső soron teljes sorsát meghatározza. A regény nagy kérdése: ha Európa nem a diktatúra korszakában élt volna a 60-as években, vajon hogyan alakul az akkori emberek élete? Szántó T. Gábor ambíciója az volt, hogy az erdélyi kisebbségi témát beemelje az európai kontextusba, ez a történet pedig némileg közelebb hozza ezt a kevéssé ismert világot a nyugat-európai narratívába. Az Európa szimfónia megvalósítása eleve képszerű, filmszerű (a szerző írta azt a novellát, amelyből az 1945 című mozi készült), adaptációs jogait már lekötötték, így minden valószínűség szerint hamarosan képernyőn is láthatjuk majd.


Kukorelly Endre: CéCéCéPé
(tmoni írása)

kukorelly-endre

Kukorelly Endre új könyvének, a CéCéCéPé-nek a bemutatójára november 16-án, szombaton 16 órakor került sor a pódiumszínpadon. Beszélgetőtársa Szőcs Henriette helyi író volt, aki a szerző bemutatása után a kötet borítója és tartalma közötti összefüggésre kérdezett rá először (persze, hogy van, a piros mindig is a kommunizmust jelképezte), és a cím jelentéséről (a cirill SZSZSZR latin írásmódja) beszélt a fiatalabb generáció kedvéért. Kukorelly felvállalta, hogy egy ilyen cím eleve behatárolja olvasóközönségét, de úgy gondolja, hogy ettől függetlenül nyugodtan elolvashatják azok is, akik nem élték meg azt a rendszert, hiszen klasszikusok és történelmi regények esetében is olyan korokról olvasunk, amelyek még a születésünk előtt véget értek. Az ő írása annyiban különbözik ettől, hogy személyes történelem a témája, az író saját kommunizmusáról szól.

Ennek kapcsán kifejtette azon véleményét, hogy egy irodalmi mű esetében fontos ugyan a tartalom, de a lényeg az, hogyan van megírva, a szöveg milyen élvezetet okoz. Szépirodalomnál (és más művészeteknél is) nem feltétlenül a tudásátadásról van szó, hanem műélvezetről. Ez az oka az újraolvasásnak, vagy zene esetében az újra és újra meghallgatásnak: már ismerjük a tartalmat, mégis újra akarjuk, mert élvezzük. Úgy gondolja, egy szépirodalmi művet sokféle szempontból lehet olvasni, de az élvezeti a legjobb. Ezek a szövegek azért hatnak újra és újra, mert jól vannak megalkotva. Az író elmondta, hogy számára az írás az önismeret módszere, így alkotásai önismereti portrék, melyek szembesítik saját magával, megmutatják az igazi arcát.

Szó esett még Hermészről, a közvetítő istenről, aki kivirít a regényből, de van létjogosultsága, a referenciális olvasás hátulütőiről, a személyes történelem fontosságáról, Kukorelly pozitív életszemléletéről, kedvenc saját könyvéről (Samunadrág), hogy miért olyan fontosak a szagok és illatok az írásaiban (érzékeny rájuk, ezért az érzékelési folyamatban kiemelten vesz részt nála), a bátor és játékos szövegkezeléséről, hogy a halál miért szerepel majdnem minden művében (az élet része, s nem lesz tőle feltétlenül depresszív a könyv), a CéCéCéPé szerkezetéről (9 fejezet, mindegyik egy évszám, de nem lineáris) és a szerző terveiről (12 van, mindenféle műfajban).


Gárdos Péter: Királyi játék
(Berente Erika írása)

gardos-peter

Gárdos Péter legújabb, Királyi játék című könyvének bemutatójára november 16-án, szombaton 17 órakor került sor a pódiumszínpadon. A szerzővel Mirtse Zsuzsa beszélgetett. „Miért a téma? Miért repít minket a szerző a régmúltba, Mária Terézia korába?” ‒ hangzott az egyszerű kérdés. A válasz is egyszerű, és egy adott élményhez köthető. 2007-ben a Műcsarnok rendezett egy szerfelett érdekes kiállítást, amelynek már a címe is sokatmondó volt: Kempelen – Ember a gépben. A látogató – köztük Gárdos Péter – egy zseniális, talán Leonardo da Vincihez hasonlítható feltaláló életútját ismerhette meg. Miért, hogy a 9 nyelvet ismerő, vakírógépet, beszélő gépet, szökőkutakat tervező, kiváló szervezőkészséggel megáldott hivatalnok gazdag életművéből az utókor jóformán csak egy blöfföt, a sakkautomatát jegyezte meg?

A téma annyira elbűvölte Gárdos Pétert, hogy filmet szeretett volna forgatni Kempelenről. Sajnos támogatók híján ez a terve meghiúsult, de még mindig maradt a lehetősége, hogy regény formájában emlékezzen meg a jeles feltalálóról. Hosszas kutatómunka révén beleásta magát a történelembe – ezen nem csak a politika és hadtörténetet, hanem a mindennapok történetét kell érteni: divatot, közegészségügyet, szokásokat, szóhasználatot stb. S miután összeállt fejében a történet, mesélni kezdett. Tudatosan vállalta a ezt a szerepet, szembefordulva a posztmodern kor irodalmi tézisével, miszerint „a történet meghalt”. Gárdos Péter írói hitvallása szerint „a történet minden”, ezzel lehet valódi katarzist elérni. Ez a mesélőkedv, a tények bőséges ismerete és a szerzői szabadság tette lehetővé, hogy árnyalt képet kapjunk a szakmájában oly sikeres és magánéletében rendkívüli módon szerencsétlen Kempelen Farkasról.


Rozán Eszter: Albatrosz szabad
(Csiszár Antal írása)

rozan-eszter

November 16-án, szombaton 17 órakor a győri könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának Muzeális gyűjteményében követhettük nyomon Rozán Eszter Albatrosz szabad című könyvének bemutatóját. Ízelítőül egy rövid – némileg átszerkesztett – jelenetet mutatott be a szerző, Zsubrits Zsolt és Balassa Péter. A könyv egy természetgyógyász akadémia képzésének elvégzőjéről szól, nyitva hagyván a kérdést: szélhámosság vagy igazi segítséget nyújt. A történet kapcsán beszélt Rozán Eszter a „csodás gyógyítókról”, a lelki-érzelmi defektusokról, híres személyek pszichiátriai problémáiról. Albatrosz alakja harmadszor bukkan fel a szerző regényeiben, a kiadvány így immár a trilógia harmadik darabja. A női főszereplő minden bizonnyal úgynevezett bipoláris depresszióban szenved. A bemutatót az író által szerzett költemények zenés előadása (ukulele) és tanulságos videók színesítették.


Kövi Szabolcs: Ihletuniverzum I-II.
(Szilvási Krisztián írása)

kovi-szabolcs

Az eddig kizárólag zenészként ismert Kövi Szabolcs november 17-én, vasárnap 14 órakor saját regényével lépett a Kisfaludy Terem deszkáira Szabó Sipos Barnabás színművésszel együtt (akiről talán nem is köztudott, hogy immár három évtizede festészettel is foglalkozik). Az Ihletuniverzum I-II. című kötet bemutatójának elején meditatív zenét hallhattunk Kövi Szabolcs előadásában a Kék pillangó című albumáról, majd a 2006 és 2012 között a győri színházi társulatot erősítő színész olvasott fel egy hosszú részletet a kiadványból. Kettejük ismeretsége és közös tevékenysége immár meglehetősen régre nyúlik vissza, így nem volt meglepetés, hogy a bemutató meghitt baráti beszélgetés keretei között zajlott.

Kövi Szabolcs regénye biográfiai alapokon nyugvó „misztikus” élettörténet 3 generáció sorsáról. „A regény egy életgyógyítás, valahogy meg kell javítani a múltat, erről szól az Ihletuniverzum” ‒ árulta el a szerző. Szándékoltan úgy írta meg a történetet, hogy rögtön magába szippantsa az olvasót, sodorjon, ne legyen benne üresjárat. „Ettől a regénytől még nem lettem író, csak végigmentem egy gondolatmeneten, amit szépen letisztáztam szavakban.” Szándéka a történettel az volt, hogy miután véget ér, valami megváltozzon a befogadóban. Az Ihletuniverzum kulcsfogalma, amely végig átsütött kettejük beszélgetésén, a gyógyulás lehetősége, akár életünkre, akár sorsunkra vonatkoztatva. A bemutató végén pedig egy zenés-szöveges közös meditációra került sor.


Kiss Judit Ágnes: Bűbájoskönyv
(SzaSzi írása)

kiss-judit-agnes

Kiss Judit Ágnes Bűbájoskönyvére nem lehetett nem odafigyelni november 17-én, 17 órakor a pódiumszínpadon! Ha valaki spirituális érdeklődésű, azért, ha pedig földhözragadtabb, azért. Mi népszerűségének titka? A szerzővel történt beszélgetésből jól körvonalazódik: mindig érdekelte a néphagyomány, a bűbájosok hatalmas tudása, de ki olvas ma már folklorisztikát? Így az évtizedes kutatási anyagot a szépirodalommal ötvözte. Amit kutatóként nem tehetett meg, azt szépíróként igen, például a hiedelmek, receptek mellé ráolvasást vagy egy történetet találhatott ki. Valóban érdekes eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha valaki a boszorkányüldözéseket is túlélve máig őrizné a bűbájosok évszázados tudását. Mit csinálna manapság? S a különböző történelmi korokban mit tenne? Az írónővel a rendezvény előtt készült interjúból – erről és sok minden másról is – többet megtudhatnak.


Batka Zoltán: Vata fia (Aki mindent elveszített, hogy győzhessen)
(SzaSzi írása)

batka-zoltan

Első kötetes szerzőkkel mindig nagyon izgalmas találkozni, vajon kiderül-e, miért ragadott tollat, miért érezte úgy, hogy van megosztani való gondolata, hogyan élte meg a regény megszületésének folyamatát. Ilyen és hasonló kérdések kerültek terítékre november 17-én, vasárnap 18 órakor a pódiumszínpadon utolsóként vendégül látott fiatal alkotóval. Batka Zoltán eredetileg gazdasági, belpolitikai újságíró, de emellett madarász, búvár, az őslények és a puszta jó ismerője, sokoldalú ember. Regénye kisszámú történelmi forrás és az Árpád-házi mondakör elemei alapján íródott. A XI. századi Magyarországra kalauzol minket, abba az időbe, amikor már csak egyetlen törzs őrzi az ősi, a pogány hitet, a vándorló pusztai népek identitását. Az uralkodó, Béla király részéről viszont adott a cél: végre teljesen a keresztény Európa része legyen a fiatal magyar királyság. Vata és Béla is apja örökségével birkózik, megvan a maguk igazsága, amely különböző hagyományban gyökerezik. Összeütközésük elkerülhetetlen, s miközben mindketten megpróbálják saját önazonosságukat megtalálni, a drámai események láncolatában eltűnik az ősi hagyomány.

Az író mégsem csak a tragédiát láttatja, ráirányítja figyelmünket az értékekre is, hiszen arról is szó van, hogy egy-két generáció alatt a magyar nép egy sikeres integrációt hajtott végre, amelynek hatása a későbbi évszázadokban is érezhető maradt. A krónikások az egyszerű népről nem emlékeznek meg, ezért fontos, hogy a ceglédi származású író élvezettel és élményszerűen ír a pusztában lakók mindennapjairól. Meggyőződése, hogy a hétköznapi pusztai emberek szintjén nem sok változott. Az érdeklődők a találkozás alkalmával bepillanthattak Batka Zoltán írói műhelyébe: beszélt a kutatásairól, identitásról, hatalom és egyén viszonyáról. Egy széles látókörű alkotóval találkozhattunk, akire érdemes odafigyelni.

SzaSzi, Szilvási Krisztián, Berente Erika, tmoni, Csiszár Antal
Fotók: Szabó Béla, Vas Balázs, Terman Tímea, Óbert Klára

2019.11.21