Háy János Völgyhíd című drámáját alapul véve olyan fajsúlyos problémákat feszegetnek, mint a párkapcsolati manipuláció, szuicidum (öngyilkosság), szülő-gyermek kapcsolat, izoláltság. Merész vállalkozás egy ilyen nehezen befogadható dráma színpadi feldolgozása, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a célközönség elsősorban a 11-12. évfolyamos középiskolások, azonban nem ez az első alkalom, hogy a RÉV Színház színvonalas, átütő alkotással jelenik meg a közönsége előtt, prezentálva kiváló rendezést és színjátszást egyaránt, ráadásul elsőrangúan vegyítve a mai tinédzser szlenggel és viselkedési divattal.

A Fény leszel című darabhoz „vendégszöveg” érkezett Bárány Bencétől, a Slam Poetry Győr egyik alapítójától, azonban a színpadra viteléhez színházi alkotóként csak a társulat tagjai vettek részt. A történet szépen rajzolódik ki, teljes sötétséggel kezdődik, ami máris egy kissé sötét atmoszférát áraszt. Péter (Nagy Zsolt Zsozsa) egy veszprémi középiskola tanulója, kollégista, hallgatag, csendes, jó tanuló, jómódú családból származik, aki a nyári szüneteket a barátaival szeretné tölteni. Apja gazdag üzletember, autoriter személyiség, akinek sem fia, sem felesége nem mer ellentmondani. Az apa tekintélyelvűsége és az anya gyengesége folytán Péter befelé forduló kamasszá fejlődik.

Deda (Szántó Dániel), Péter kollégiumi szobatársa kissé pökhendi, szórakoztatónak tűnő laza figura, aki azonban nagyon is sötéten gondolkodik a jövőről, ezért állandó szuicid gondolataival ostromolja barátját. Az egyébként is szorongó fiú kiváló hallgatóság Deda számára. A cselekmény nagy fordulatot vesz, mikor Péter megismerkedik Zsófival (Bálint Betty), Deda testvérével, aki bizonytalanul fogadja a fiú heves és kisajátító ragaszkodását. A lány a fiú miatt elhanyagolja barátait, amit testvére és barátnője, Juli (Lakatos Dorina) is a szemére vet.

Péter, annak érdekében, hogy a nyarat a barátaival tölthesse, és ne kelljen egész nyáron a vízibicikli kölcsönzőben ülnie, elhatározza, hogy beszél édesapjával. Erre azonban nem nyílik lehetősége, ám amikor apja felhívja, és elmondja, hogy nyáron most is számít rá, a fiú nem mer előállni a kérésével. Aznap este találkozik Zsófival, akivel sétára indul, hogy megmutassa a lánynak, milyen szép a veszprémi viadukt. Leülnek, beszélgetnek, majd a fiú letaszítja a lányt, és ő maga is a mélybe veti magát.

Háy János alaptörténete egyáltalán nem kíméli a dráma olvasóit – a tragikus befejezés szinte gyomorszájon vágja az embert. Ezzel szemben a RÉV Színház előadása a komor témát és sokkoló befejezést egy pallérozott ötlettel teszi befogadhatóbbá (különösen a diákok számára), ugyanis a végkifejletet egy álomba helyezi, és ebből az álomképből bontakozik ki egy beszélgetés és közös gondolkodás a nézőkkel, diákokkal.

Szinte hihetetlen, hogy a sok konfliktust érintő, mérhetetlenül szomorú, ám nagyon is valóságos szituációkat és élethelyzeteket bemutató darab mennyire élvezhető. Ez vitathatatlanul köszönhető a négy szereplőnek, valamint a kiváló dramaturgiai (Bárány Bence, Balla Richie) és rendezői (Balla Richie) fogásoknak. A célközönséget a „saját közegében”, a saját nyelvén szólítja meg, felhasználva a slam poetry-t, egy kis rappel fűszerezve, ami a műfaj sajátosságának köszönhetően színfoltot ad a produkcióhoz.

A feldolgozó foglalkozás során a diákok nagyon aktívan kis csoportokban beszélték meg a látottakat, osztották meg gondolataikat és a bennük keletkezett érzéseket az előadás szereplőivel, akik nemcsak színészek, de egyben drámatanárok is.

A Fény leszel egy nagy horderejű problémákat feldolgozó darab zseniális tálalásban.

Bári Edit
Fotók: Balla Richie