100

Dér Adrienn: A kaszabmanó

Könyvkritika

der-adrienn-a-kaszabmano

Ede anyukája meséket ír, amelyekre Ede nagyon kíváncsi, azonban anyukája nem igazán szeretné, ha ezeket idő előtt olvasná el a kisfia. Ezért történhet meg az, hogy Ede a tiltás ellenére ellopja a kéziratot, és olvasni kezd. Nemsokára azonban a betűk kezdenek táncolni, összefolyni a szemei előtt, mígnem egy furcsa érzés kíséretében Edét beszippantja a papír, és a sorok között átjut a „túloldalra”, vagyis szó szerint belecsöppen a mesébe, és a részévé válik.

A lávatündérek legújabb, félbe hagyott kalandjai nyomán Ede Lávabirodalomba kerül, ahol megérkezésekor megtudja, hogy valaki ellopta a lávagömböt, ami életben tartja a lávát, a tündérek élete pedig attól függ, hogy időben előkerül-e. A kisfiú, miután megismerkedik mindenkivel, aki csak számít, így Samuval, Lavínia királynővel, Tivadar kapitánnyal, Kapisztránnal és a többiekkel, felajánlja, hogy segít visszaszerezni a lávagömböt.

Kalandos utazás veszi kezdetét, amely azzal indul, hogy Edét kaszabmanóvá alakítják, ugyanis Lavínia királynő jó okkal feltételezi, hogy egy kaszabmanó lopta el a gömböt, valószínűleg valaki más kívánságára. A kaszabmanók maguknak való, divatot kedvelő, hiú népek, és Edének az a feladata, hogy beépüljön közéjük, és megtudja, hogy hová került a gömb és ki a megbízó. Időközben kiderül, hogy iskolás pajtása, Lali is Lávabirodalomba került, mondhatni, tévedésből, mivel ő is olvasta a kéziratot. Lavínia királynő szerint segíthet, ha Ede elkezdi továbbírni a történetet, ahogy édesanyja tenné. Ez a terv azonban nem működik, így nem marad más hátra, mint az, hogy a kis csapat felkerekedjen, és a tolvaj kaszabmanó nyomába eredjen a lávagömbért.

Dér Adrienn fantasztikus kalandregénye nagyobb gyerekek, ifjak számára íródott. Főhőse egy olyan kisfiú, aki kellőképpen kíváncsi ahhoz, hogy jó kis kalamajkába keveredjen, de kellőképpen helyén van az esze és a szíve ahhoz, hogy kitartással és bátorsággal végigcsinálja a rá mért próbatételeket. Ráadásul a misztikus, furcsa, fantáziadús kisregény egy olyan mesevilágba repíti az olvasót, ahol gyakoriak a különös kinézetű és viselkedésű lények, mint a zsiráfnyakú, tehénfejű, ormányos légybocáf, vagy a jégcsapszarvú búgókecske, esetleg a mákszemű sündörgőkerék. Nem kevésbé érdekes és valószínűtlen a táj sem, amelyen végighalad a kis csapat, az Árnyak Erdejében, a Szerencsejáték-városban, az Egérodvas-Zsupszleveles erdőben a legképtelenebb, legkülönösebb dolgok történnek, amit csak el tudunk képzelni. És olyanok is, amiket nem.

A lávagömb felkutatása során a főhős is, de a többi szereplő is kisebb-nagyobb változáson megy át. Ezek azok a folyamatok, amelyek jó esetben bekövetkeznek akkor, ha hajlandóak vagyunk nyitottak lenni és túllépni önmagunkon. Ezek a fogalmak nem így vannak megragadva a sorokban, de az üzenet, amelyet hordoznak, sokatmondó. A barátság, a kitartás, a hűség, becsület, szeretet, igazság alapmotívumként vonul végig, és összegződik le az utolsó oldalakon. Ede és Lali is bocsánatot kérnek egymástól, a kalandok során képessé válnak olyasmire, amire addig nem. A távolságtartó, magányt kedvelő kaszabmanóról pedig kiderül, hogy vannak érzései.

A kaszabmanó története hordoz bizonyos ismerős motívumokat, amelyekkel itt-ott már találkozhattunk. A történet, amely beszippant, kissé emlékeztet a Narnia krónikái alapgondolatára, ahol egy szekrényen keresztül lépnek át a mesevilágba a szereplők. Filmek területén is találkozhatunk hasonló alkotásokkal, ilyen lehet a Jumanji, ahol egy játék szippantja be a főhőst és barátait. Ezeket az alapmotívumokat leszámítva vagy összefogva egy nagyon sokszínű, fantáziadús kis történet kerekedik az olvasó szeme előtt. A leírások és a párbeszédek olyan mértékben pontosak, hogy szinte kirajzolódik minden, akár egy animációs filmben, mintha már eleve egy mozivásznon néznénk, nem pedig olvasnánk. Elképzelhető, hogy ez a gondolatszövés és pontos leírás a maga kissé futurisztikus, sci-fi beütésű stílusával megkeverve kiváló alapanya lehetne egy ilyen témájú filmnek.

Ahogy lenni szokott a hasonló írásokban, nem túl nagy meglepetést árulunk el, ha elmondjuk, itt is előbb-utóbb a jó győz. Hogy hogyan, azt az olvasó maga fedezi fel, hiszen a könyv egy felnőttek számára is érdekes olvasmány (legfőképpen a különböző lények, frappáns és érdekes technikai megoldások miatt), könnyed, életszerű, befogadható bárki számára, aki a képzelet világában szeret utazgatni.

György Emőke
Forrás: olvasoterem.com

2019.11.13