Jo Nesbø: Boszorkányszög

Könyvkritika

jo-nesbo-boszorkanyszog

Oslót letaglózza a kánikula, aki teheti, szabadságot vesz ki a rendőrségnél. Így alakul, hogy egy gyilkossági ügyhöz eléggé szokatlan felállású csapatot kénytelenek kiküldeni: a mintanyomozó, előléptetés előtt álló Tom Waalert, valamint a különc, folyamatosan problémás életű, de kiváló szimatú Harry Hole-t.

A felderítendő eset egyébként eléggé bizarrnak tűnik: egy fiatal nőt holtan találnak saját lakásán, a gyilkos levágta az egyik ujját, és a szemhéja alá egy vörös gyémántot helyezett. Nem túl hétköznapi nyomok, azonban mégis kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy a két nyomozó számára bármiféle támpontot nyújtsanak. Nem véletlen tehát, hogy a következő lépéseket ismét a gyilkos teszi: újabb levágott ujjú áldozatok és a helyszínen hagyott vörös gyémántok teszik egyértelművé a rendőrség számára, hogy sorozatgyilkossal állnak szemben. Az ilyen ügyek felderítésében pedig Harry-nek kiváló érzéke van, már ha éppen beszámítható. Most azonban egyre súlyosbodó alkoholproblémája és korábban meggyilkolt társa, Ellen Gjelten ügyében már szinte beteges megszállottsággal végzett soron kívüli nyomozása egyáltalán nem segítenek az éleslátásban. Pedig erre mind a nyomozás során, mind egy másik, sokkal komolyabb és Harry számára veszélyesebb ügyben is nagy szüksége lenne, hiszen nemcsak a karrierje, hanem a saját, sőt szeretteinek élete is veszélyben forog. Így tehát komolyan össze kell szednie magát, ha nem szeretne még valakit elveszíteni azok közül, akik kedvesek számára.

A Boszorkányszög a norvég Jo Nesbø népszerű Harry Hole-sorozatának az ötödik kötete. A 2003-ban megjelent regény Magyarországon – az előző kötetekhez hasonlóan – az Animus Kiadó gondozásában látott napvilágot 2012-ben, sorrendben a harmadik Nesbø-regényként. Jóllehet, az előző kötethez hasonlóan ennek a regénynek is van egy fő cselekményszála, ami ezúttal egy sorozatgyilkossághoz kapcsolódik, szinte azt is mondhatnánk, hogy Harry szempontjából ez mégis inkább egy mellékszál. E tekintetben a Boszorkányszög eléggé hasonlít az előző kötetre, a Nemesziszre, azonban ahhoz képest itt a Harry Hole – Tom Waaler összecsapás sokkal markánsabban van jelen, mondhatni, ez jelenti az alapkonfliktust. Nyilván nem lehet panaszunk a sorozatgyilkosság felderítéséhez kapcsolódó részekre sem, Nesbø gondoskodik arról, hogy az olvasót kellőképpen elszédítse a sok váratlan fordulattal és már-már túlzásba vitt okkultista összefüggésekkel – spoilermentesen legyen elég annyi, hogy az ötös szám igencsak nagy hangsúlyt kap a regényben –, így ebből is egy teljesen vállalható történet kerekedik ki.

Na de visszatérve a Harry és Tom Waaler közötti, vérre menő „játékra”: nem akarok túl sokat feltárni ebből a konfliktusból, de annyit azért talán el lehet mondani, hogy Harry számára ez az első igazán komoly kihívás, amikor az élete is veszélyben van, ugyanakkor most kerül a legközelebb ahhoz, hogy lezárjon egy pár évvel (és két regénnyel) korábban indult ügyet, és elégtételt vegyen volt kollégája haláláért. Ami az olvasó számára már régóta nem titok, és Harry számára is egyre inkább nyilvánvalóbbá vált, itt már bizonyosság: fény derül az oslói alvilág egyik legkeresettebb bűnözője, a Hercegként ismert fegyverkereskedő kilétére. A gyilkossági osztály fenegyereke és a Herceg szemtől szemben áll egymással, és az összecsapás igencsak komolynak ígérkezik. Ennek a végkimeneteléről talán legyen elég annyi, hogy a szerző legkevésbé sem válogat az eszközökben: véres és brutális jelenetek segítségével igyekszik még inkább lehengerelni, vagy éppen elborzasztani az olvasót. Attól sem riad vissza, hogy nem kis érzelmi töltetet adjon a dolognak, a konfliktus veszélyzónájába helyezve azt, aki az egyik legfontosabb személy Harry életében. Így nem véletlen, hogy az olvasó felpörögve falja az oldalakat, tudva azt, hogy Nesbø számára semmi sem szent, bárki feláldozható, és gyakorlatilag bármi megtörténhet.

A Boszorkányszög szinte egyenes folytatása az előző kötetnek, a Nemeszisznek, és az eddigi részektől kissé eltérően talán itt a legszorosabb a visszacsatolás az előző részhez. Nesbø ugyan vigyáz arra, hogy azok is mindent értsenek és élvezhessenek, akik ezzel a kötettel csöppennek bele a sorozatba, viszont ebben az esetben talán nem árt, ha az olvasás során sikerül követni a regények eredeti megjelenési sorrendjét. Az egyértelmű a regény végén, hogy ezzel a résszel több szempontból is lezárul valami Harry életében – legalábbis egyelőre –, és a hatodik kötetben a szerzőnek egy új helyzettel kell majd előrukkolnia.

Márton János
Forrás: olvasoterem.com

2019.11.09