A Mária, Zsigmond és Albert című kötet néhány évtizedet ölel fel a XIV. és a XV. század fordulójából. Ez az időszak három „unikummal” is szolgál. A magyar történelemben először került trónra női uralkodó, majd egy olyan király következett, aki egyben cseh király és német-római császár is volt, végül először lett király Magyarországon – még ha egyelőre csak átmenetileg is – olyan személy, aki a Habsburg-családból származott.

Anjou Mária I. Lajos király lánya volt. Fiú örökös nem lévén, ő lett a királynő, de uralmát kelletlenül fogadták az országnagyok. Helyette édesanyja, Kotromanić Erzsébet anyakirályné tartotta kezében a szálakat Garai Miklós nádorral egyetemben. Férje Luxemburgi Zsigmond lett. A névlegesen uralkodó királynő és anyja főúri fogságba került, mivel a bárók által ellenük uralomra segített II. Károly gyilkosságában bűnrészesek voltak. Az anyakirálynét megfojtották, Mária azonban kiszabadult, Zsigmond pedig a bárói belharcokon felülkerekedett ellenfelein. Mária rövidesen meghalt, s így az ország Zsigmond uralma alá került.

Az uralkodónak a bárói ligákkal még hosszan kellett küzdenie, sőt átmenetileg foglyul is ejtették, de végül ügyes taktikázással győzedelmeskedett. Belpolitikailag megszilárdította hatalmát, tanácsadói testületét külföldiek és hazaiak egyaránt alkották, igyekezett megtartani a helyes arányokat. Felvirágoztatta a kultúrát is. Ekkor zajlott le országunkban a rendi monarchia (a feudalizmus azon formája, ahol a király és a rendek közösen kormányoznak: hatalommegosztás) kialakulása.

A török elleni keresztes hadjárata kudarcot vallott (Nikápoly), s ez hadügyi reformokra ösztönözte: telekkatonaság, zsoldosok jelentőségének megnövekedése, a nemesek hadi részvételének birtokelkobzás terhe melletti kikényszerítése, a végvárrendszer kiépítése. Közvetített a százéves háborúban (116 évig tartó konfliktussorozat az Angol és a Francia Királyság) között is, döntőbíróként lépett fel a konstanzi zsinaton, ahol az egyház szervezeti egységét akarta helyreállítani, s reformokat keresztülvinni. Itt égették meg Husz Jánost, akinek tanításai a reformáció előfutárai lettek.

Magyar és cseh király, 1433-tól pedig német-római császár is volt. Uralkodásának utolsó esztendejére esett a Budai Nagy Antal-féle erdélyi parasztfelkelés, mely vereséggel végződött ugyan, de az évszázadokig fennálló kápolnai unió létrejöttét eredményezte – az Unio Trium Nationum (Három nemzet egyesülése) néven is ismert kölcsönös szövetségi egyezmény, amelyet az erdélyi magyar nemesek, a székely lófők és az erdélyi szászok vezetői kötöttek.

Luxemburgi Zsigmondnak második felesége, Cillei Borbála sok gondot okozott, ezért fogságba is vetette, sőt egész udvartartását felszámolta. Első felesége mellé temették Váradon. Fiú utódja nem lévén, lányát, Luxemburgi Erzsébetet Habsburg Alberthez adta feleségül, aki osztrák hercegként V., magyar királyként I. volt. Határozott uralkodóként ismerték az első Habsburgot a magyar trónon. Szüksége is volt a határozottságra és az erélyre, hiszen a bárók ellenállásával kellett megbirkóznia akkor, amikor a török támadásba lendült. A király hadba indult, de Szendrő eleste után jobbnak látta visszavonulni. A katonai táborban dühöngő vérhas járvány áldozatául esett, nem érte meg fia születését.

Csiszár Antal

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Tihanyi István: Árpád és Géza fejedelmek
2. rész: Tihanyi István: István és Orseolo Péter; I. András és I. Béla
3. rész: Vitéz Miklós: Salamon, I. Géza és I. László; Könyves Kálmán és II. István
4. rész: Vitéz Miklós: Vak Béla és II. Géza; III. István, III. Béla, Imre és III. László
5. rész: Vitéz Miklós: II. András és IV. Béla
6. rész: Vitéz Miklós: V. István, IV. (Kun) László és III. András; Kiss-Béry Miklós: Károly Róbert és Nagy Lajos