Az utóbbi években megjelent és kedvezően fogadott King-könyvek egyik elokvens példája a szerző 2018-as regénye, A kívülálló, amely megjelenése hetén a The New York Times bestsellerlistájának élén indított, a Goodreads-en tavaly kategóriája legjobb könyve lett, és amelyből az HBO minisorozatot készít.

A regény igencsak erős felütéssel indít: az oklahomai Flint Cityben brutális gyilkosság történik, a kisváros egyik parkjában egy 11 éves fehér fiú megerőszakolt, megcsonkított holttestére bukkannak. A helyszíni bizonyítékok és több szemtanú egybehangzó véleménye a város köztiszteletben álló irodalomtanárára és baseballedzőjére, Terry Maitlandra tereli a gyanút. A nyomozást vezető rendőr, Ralph Anderson személyes okokból fakadó felindultsága miatt a nyilvános letartóztatás mellett dönt: egy helyi szinten nagy jelentőségű, emiatt nagyszámú közönséget vonzó meccs közben veszi őrizetbe az edzőt. A nyomozó és az ügyön dolgozó államügyész, Bill Samuels kezdeti magabiztossága azonban hamar szertefoszlik, amikor szembesülnek Maitland (vagy ahogy mindenki ismeri: T. edző) sziklaszilárdnak tűnő alibijével: a gyilkosság elkövetésének idején az edző egy távolabbi városban tartózkodott, ezt pedig nemcsak szemtanúk, ujjlenyomatok és DNS-minta igazolja, hanem egy minden kétséget eloszlató videófelvétel is.

A felbolydult helyi közvélemény gyors igazságtételt szeretne, miközben Maitland ügyvédje védence szabadon bocsátását kéri, ezért Andersonnak és társainak nagyon gyorsan választ kellene adni a legfontosabb kérdésre: hogyan lehet ugyanaz a személy egyszerre két helyen? A saját bizonyítékaik által elhomályosított tisztánlátásuk újabb végzetes hibába hajszolja őket, az elkerülhetetlenül bekövetkező újabb tragédiák miatt pedig nagy nyomás nehezedik Andersonra, akit lelkiismerete és kétségei egyaránt gyötörnek. Egy maroknyi, az ügyben érintett felek képviselőiből és külső személyekből összeverbuválódott csapat vállalkozik arra, hogy végére jár a dolognak, amihez szembe kell nézniük nemcsak önmagukkal, hanem egy kívülállóval is, valakivel vagy valamivel, akiről/amiről nem sokat tudni, az viszont biztos, hogy valami nagyon gonoszat képvisel.

A kívülálló King azon regényei közé tartozik, amely mindvégig leheletfinoman egyensúlyoz a valós és a természetfeletti közötti, sokszor nem is annyira egyértelmű határon. Vérbeli kriminek indul a letartóztatással, majd az ahhoz vezető események és a bizonyítékok (gyilkossági helyszín, tanúvallomások és a nyomozás egyéb háttérelemei) ismertetésével, sőt, minden abba az irányba mutat, hogy még egy tárgyalótermi jelenetben is részünk lesz – ami számomra igencsak ígéretesnek tűnt. Csakhogy King egy drasztikus – tőle nem annyira meglepő – húzással teljesen más irányba tereli a történetet: a tényeken alapuló bizonyítékok és érvek kezdeti egymásnak feszülése a racionalitás és a hiedelmek harcába fordul, a történetbe pedig egyre inkább begyűrűzik a természetfeletti, aminek köszönhetően mind a szereplőkön, mind az olvasón elhatalmasodik egyfajta bizonytalanság.

Az eléggé rendhagyó módon egy csapattá összeálló társaságot megosztja a valósághoz való ragaszkodás és a természetfeletti elfogadása közötti ellentmondás, érvek és ellenérvek ütköznek, mégis példamutatóan képesek együttműködni a cél érdekében. Ezt a kettősséget sikerült nagyon jól megragadnia Kingnek a tőle megszokott színes és érdekes szereposztással; jól átjönnek és hitelesek azok az emberi reakciók és érzelmek, amik egy ilyen eseménysorozat kapcsán óhatatlanul is felszínre kerülnek. A szereplők kapcsán ugyanakkor azt is érdemes kiemelni, hogy bár tényleg vannak érdekes karakterek a regényben (köztük egy korábbi regényeiből visszatérő szereplő is, aki talán leginkább a színfoltja a történetnek), valahogy mégsem éreztem annyira erősnek a nyomozást folytató csapat minden tagját, ráadásul az az érzés is ott lebegett végig, hogy nincs egy egyértelmű főszereplője a regénynek, akivel könnyen tudnék azonosulni olvasóként. Annak ellenére sem, hogy az ügy felgöngyölítésére vállalkozó maroknyi csapat a végére tragikus módon – amolyan „kinges” stílusban – megfogyatkozik.

Jóllehet nehéz nagyon konkrét kifogásokat megfogalmazni a regénnyel szemben, ennek ellenére azt gondolom, hogy A kívülálló nem a legsziporkázóbb darabja a szerző utóbbi egy-másfél évtizedes termésének. A regény elbeszélési stílusa, hangulata és lüktetése a Kingtől megszokott, a sztori jól összeáll, többségében jók a szereplők is, és a szerzőnek a választott témát – a latin-amerikai kultúrában ismert El Cuco-legendát, és ezen keresztül megragadva a racionális és tudományos érvekkel nehezen magyarázható eseményekkel, jelenségekkel szembeni emberi reakciókat – is sikerül szervesen adaptálni saját stílusához, nekem mégis volt egyfajta hiányérzetem, ami végigkísért az olvasás során. Talán az zavart a legjobban, hogy King eltávolodott a kezdeti krimisebb feelingtől a természetfeletti irányába, ugyanakkor nem sikerült egy ütős, meggyőző főgonoszt felkínálni. A regény átfordult egy szinte már klasszikusnak mondható jó és rossz közötti összecsapásba, aminek happy end lett a vége, és bár hasonlóra az utóbbi években született regényei közül több másikban is van példa, én személy szerint szívesebben olvastam volna egy „kingesebb” végkifejletet. Az összkép minden kritika ellenére pozitív, így valószínűleg nem csak az elvakult King-rajongóknak fog tetszeni.

Márton János
Forrás: olvasoterem.com