1843

Menház Színpad után Club 70

SzaSzi interjúja Gáti Oszkárral

gati-oszkar

Még egy év sem telt el a Menház Színpad megszűnése óta, és Gáti Oszkár újra színházat szervez Club 70 néven. Az első hírek kora tavasszal jelentek meg: színházat nyertek a pannonhalmiak, szabadtéri és lakásszínházat a győriek. Mi igaz a híresztelésekből? Mit lehet tudni a Club 70-ről? Milyen tervei vannak a színházigazgatónak? Visszatérhet-e még a menházas siker? Erről kérdeztük a művész-igazgató-jegypénztárost, Gáti Oszkárt.

Sokan örülnek a kitartásának, hogy van még gőzerő, és egy újabb ötlettel folytatja a színházszervezést. Új név, új logó, új honlap. Hogyan született a Club 70?

A Menház Színpadnak már volt egy törzsközönsége, 3 év alatt 36 ezer jegy fogyott el a 46 produkcióra. Az utolsó félévben minden este megkérdeztem, hogy ki van most itt először. Minden alkalommal 15-20 kéz lendült a magasba, még az utolsó előadáson is vagy 25. Ez számomra azt jelentette, hogy tudok újabb nézőket vonzani, hogy ezt szeretik az emberek, hogy itt jól érzik magukat. A bezárás idején százával osztották a hírt, drukkoltak, biztattak, folyamatosan ostromoltak. Tulajdonképpen ők tartották bennem a lelket, mert én abbahagytam volna. 70 elmúltam, nem nagyon van időm, hogy kísérletezgessek, de végül engedtem a nyomásnak. Egy szezon maradt ki, de a kontaktus folyamatos volt. Úgy éreztem, lehet ebből még valami.

Hol talált otthont a Club 70? Meséljen egy kicsit a helyszínről!

Hosszas keresgélés után végül Pannonhalmán találtam helyet. Ott lakom, jóban vagyok a polgármesterrel, aki örült a megkeresésemnek. Egy 70-es vagy 80-as években épült művelődési ház nem feltétlenül tud színházi körülményeket nyújtani, de rengeteg ötlettel és persze munkával, befektetéssel sikerült megfelelő és igényes környezetet létrehozni. Tudom, hogy a színház nem feltétlenül megtérülő befektetés, de a folytatáshoz áldozni kellett, hogy olyan lehessen, ahová szívesen jönnek a nézők. A hatalmas termet egy fekete függönnyel megfeleztem, így már bensőséges a hangulat. Új, kényelmes, karfás székeket vásároltam. Bevilágítottam a teret, kábeleztem, vasakat szereltem, tehát a technikai feltételeket megteremtettem, hogy semmi ne zavarja az élményt. És a legfontosabb, hogy jó darabokat hozok.

Milyen volt a pannonhalmi fogadtatás?

Eddig két előadás volt, és aki eljött, nem bánta meg. Ez persze nem csak a pohár pezsgőnek és a pogácsának köszönhető. Lehet, hogy a pikáns cím vonzotta őket, nem tudom, de nem a győriek jöttek, pedig buszt is béreltem, gondolván arra, hogy az 50 feletti vagy autóval nem rendelkező nézőknek ennyivel is kényelmesebb legyen. Ha lehet színházbuszokat indítani a nagyvárosokba, akkor miért ne lehetne megtenni ugyanezt fordítva.

A pannonhalmiak nyertek egy színházat, és mi a helyzet a győriekkel?

Győrben is jelen vagyunk. Már három lakásszínházi előadás volt. Ez egy kicsit formabontó, de ilyenek máshol már vannak, és jól működnek Magyarországon, például Fischer Ivánnak Budapesten az Andrássy úton, vagy Kugler Art néven egy filmrendező házaspárnak Pesten, de Debrecenben is létezik ilyen.

Hogyan kell elképzelni egy ilyen lakásszínházat?

Különleges, mert a néző tulajdonképpen egy otthonba jön el, ahol könyvtárszoba és kényelmes karosszék fogadja. Az előadásnak megfelelően rendezzük el a teret, például az Ernelláék Farkaséknál című darab alatt a nézők körben ültek, s a szereplők közöttük mozogva játszottak. Nagyon exkluzív élmény, csak azoknak szól, akik ott vannak. Ötven ember fér el, akik az előadás után ott maradhatnak, beszélgethetnek, és vendéglátásban is részesülnek. Bensőségesebb, barátságosabb, és a hasonszőrű emberek, a színházszeretők közelebb kerülhetnek egymáshoz.

A jegyárakat illetően többen gondolják, hogy elég drágák. Mit gondol erről? És mire számít a jövőt illetően?

Valóban többe kerülnek a jegyek, mint a Menház idején. De azóta minden másnak is felfelé ment az ára. Mindenki eldöntheti, hogy mire adja ki a pénzét. Vannak, akik egy vagyont költenek például kaparós sorsjegyre, és nem nyernek semmit. Én igazi, tartós élményt kínálok. Voltak, akik egy hónapban két előadásra is befizettek, tehát nem feltétlenül a pénzről van szó. Számoljuk össze például, hogy mibe kerül egy színházas este, ha valaki felmegy valamelyik fővárosi intézménybe! Csak a jegy többe kerül, és még az utazás, a parkolás költsége, úgy, hogy nem evett semmit. Nálam Pannonhalmán ugyanúgy megkapják a pezsgőt és a pogácsát a látogatók, mint a Menház idején. Ezeket máshol a büfében kell megvenni drága pénzért. A lakásomban az igényes produkció mellé vendéglátás is jár, ételek és italok, házi sütemények sora, amiből mindenki kedvére választhat, korlátlanul kóstolgathat. Sokaknak az is fontos, hogy előadás után le lehet ülni beszélgetni, tehát egy egész estét kapnak ezért a pénzért. Itt minden arról szól, hogy az idelátogató vendég jó élményekkel távozzon.
Mire számítok? Bevallom, nehezen megy. Óvatos vagyok, nagyobb darabokat még nem hívok ide. Sokat beleöltem, pénzt is, energiát is. Nyáron hordtam a maltert, hogy igényes mosdók várják a vendégeimet, vagy főztem a baracklekvárt a felkínált zserbóba. Ez nem közintézmény, mindenért meg kell küzdenem. A legnagyobb pofon, ha az ember tiszta szívvel és lélekkel a legjobbat akarja, és nem kell. A korábbinak a harmadát próbálom eladni, mégis nehezen megy, pedig 10 km nem a világ vége. Hol vannak a régiek a közönség soraiból? Hol vannak a győriek? Szeretnék értéket nyújtani, de az igényt nem tudom feltámasztani.

A „menházas élményt” megkapják a látogatók? Mi maradt és mi változott?

Én ugyanazzal az igényességgel válogatok. Minden héten felmegyek Pestre, és megnézek egy vagy két produkciót. Szeretem tudni, hogy mit hozok ide, hogy biztosra menjek. A műsort úgy állítottam össze, hogy az változatos, szórakoztató, a helyszínekhez megfelelő legyen. Nem érdemes várni, mert a régen megszokott formátum – miszerint hónapokon át mindig jött egy-egy előadás – nem feltétlen lesz így a jövőben. Aki lemarad, az lehet, hogy végleg lemarad.

Hol tájékozódhatunk a műsorról? Kiket hívott novemberre?

Honlapot működtetek club70.hu néven, illetve a Club70 Facebook-oldalán bárki megtalál. Novemberben is értékes pillanatokkal gazdagodhat, aki velem tart! Petri-esttel érkezik Pál András és Rozs Tamás, majd Szarvas Józsefet látom vendégül a lakásomban, november végén pedig Gálvölgyi Jánost. Pannonhalmán is nagyszerű élmények várnak ránk, Koltai Róbert és Szirtes Balázs 20-án, Pálos Hanna és Nagy Ervin műsora 28-án. Jegyek még kaphatók, Győrben ilyen produkció máshol nincs. Aki ezekkel a művészekkel akar találkozni, a fővárosba kell utaznia.

Az előadásokra jegyek kaphatók Győrben, a Rába Hotel földszintjén minden hétfőn és szerdán 15-19 óra között, valamint Pannonhalmán a Tourinform Irodában: 9090 Pannonhalma, Váralja u. 3. (+36 96 960 072), nyitva kedd-szombat: 8-12, 13-16 óráig, vasárnap-hétfő: zárva.

SzaSzi
Fotó: tmoni

2019.10.22