Ehhez azonban magyar nyelvű tankönyvekre is szükség volt. Éppen ezért a 18. század végén „a felerősödő nyelvmozgalom szerves részeként” egyre több új, a tudományos ismereteket közvetítő magyar nyelvű tankönyv jelent meg a középszintű oktatásban, miközben a latin és német nyelvű tankönyvek sem szorultak ki teljesen az oktatásból.

A Ratio Educationis (1777) által előírt tankönyveket a budai Egyetemi Nyomda adhatta csak ki, de olyanokat, amelyeket nem a Ratio Educationis határozott meg, bárki megjelentethetett és terjeszthetett. Ez kedvező volt a protestánsok számára, mivel az általuk fenntartott alapszintű iskolákban nem használták az államilag kötelezővé tett tankönyveket.

A 18. század utolsó harmadától kezdve a katolikus, az állami és a protestáns iskolákban is „nagyszabású tankönyvkiadási program vette kezdetét, mely az oktatás egyes területein és szintjein jelentős színvonal emelkedést is eredményezett”. Ebben az időszakban „bukkantak fel olyan kiemelkedő tankönyvíró egyéniségek, akiknek munkáiból generációk tanultak”, köztük Márton István is.

Márton István (1760-1831) református tanár, filozófiai író a magyar oktatástörténet egyik legjelentősebb alakja. Iszkaszentgyörgyön született 1760. november 23-án. Szentkirályszabadján, Kecskeméten és Debrecenben végzett tanulmányai után, 1786-tól Hajdúnánáson volt iskolarektor, majd 1789-től másfél éven át a göttingai egyetemen tanult. 1790-ben került Pápára, ahol haláláig a pápai kollégium vezető tanára volt. Részt vett az intézmény újraszervezésében, új iskolaépületet emeltetett, a dunántúli református egyházkerület anyaiskolájává tette a kollégiumot, amely Sárospatakkal és Debrecennel egyenrangú főiskolává vált. A képzés tantervének kidolgozása is a nevéhez fűződik.

Amellett, hogy óriási szerepet játszott a Pápai Református Kollégium újjáalakításában, számos tankönyvet is írt, amelyek újdonságot jelentettek, mivel Márton írt először magyar nyelvű latin, német és ógörög grammatikákat, továbbá a magyar nyelven folyó oktatást is erősen szorgalmazta. Tankönyvei számos kiadást éltek meg a győri Streibig nyomda kiadásában.

A 18. század utolsó harmada és a 19. század első fele közötti időszakban a középszintű iskolák legfontosabb tantárgyának a latin számított, olyannyira, hogy ezt oktatták a legnagyobb óraszámban. A katolikus iskolákban a Ratio Educationis által előírt, egy 16. századi szerző által összeállított háromkötetes latin tankönyvet használtak, de a protestáns iskolákban is elavultnak számító kiadványból oktattak. A 18. század utolsó előtti évtizedében a régi nézetet („a latin nyelvtant csak latinul lehet oktatni”) új a szemlélet váltotta, ugyanis „a 18-19. század fordulóján Európa fejlettebb országaiban az idegen nyelv tanulására szolgáló tankönyvek az adott nyelv nyelvtani szabályait már anyanyelven magyarázták”. A németországi egyetemeken tanuló ifjak visszatérve Magyarországra ezt a korszerű szellemet hozták magukkal, „ők tanítványaik kezébe új, korszerűbb tankönyveket kívántak adni”.

Ezt a szellemiséget követte Márton István Deák grammatika címmel 1792-ben a győri Streibig nyomdában kiadott tankönyve. Ez volt Magyarországon „az első, a latin nyelv grammatikáját magyarul tartalmazó tankönyv”. Márton maga írta a tudósítást a bécsi Magyar Hírmondó 1792. augusztus 24-én megjelent számában. A szerző részletesen bemutatta tankönyvét, kiemelve annak új vonásait is, amelyek közül a legfontosabb az volt, hogy a nyelvtan és a mondattan magyar nyelven készült. Ennek köszönhette végül a tankönyv a sikerét. A kötet végén latin-magyar szótár is található. A megrendelő iskolák számára kedvezményt is biztosítottak, minden tizedik példányt ingyen kapta meg az iskola. Márton István annyira bízott új tankönyvében, hogy azt írta: ha valaki „a Munka eránt való reménységben meg tsalattaik” vagyis nincs vele megelégedve, attól a szerző „jó szívvel” visszavásárolja a tankönyvet”.

A mű annyira sikeres lett, hogy két év alatt az összes példány elfogyott. Márton 1794-ben tudósított a grammatika új, kibővített és átdolgozott kiadásának megjelentetéséről. Sok dolgot megtartott változatlanul, amiről így írt: „Az egész systemát, melly vólt az első kiadásban meg hagytam, azaz mind a deák beszélgetések után tett követő példákat, mind a deák Grammaticát, mind a szó- tárt meg tartottam.”

Azonban a tanítási tapasztalatokból fakadóan módosításokat is alkalmazott: például egyes kifejezéseket még magyarosabbá tett, magyar helyesírási szabályokat is leírt stb. A tanárok számára az első változatban 37 oldalnyi módszertani értekezést állított össze, ez a rész már 80 oldalra nőtt az új változatban. „Márton István annak a véleményének is hangot ad, hogy csakis akkor lehet sikeresen oktatni a latin nyelvtant, ha a tanuló már tisztában van a magyar nyelvtan szabályaival. Annak, aki a gyermekeket deák nyelvre akarja tanítani, legelőször is Tanítványait az egész magyar grammatikára meg kell tanítani.”

A revideált változat Új deák rudimenta vagy-is a deák nyelvnek első kezdete címmel 1795-ben jelent meg szintén a győri Streibig nyomda kiadásában. Ez a változat 1840-ig nagy népszerűségnek örvendett, további kiadásai megjelentek szintén Győrben 1806-ban, 1813-ban, 1817-ben, 1822-ben, 1825-ben és 1835-ben. A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Muzeális gyűjteményének állományában a latin grammatika 1795-ben megjelent revideált változata és az 1825-ben megjelent nyolcadik kiadása található meg.

A másik klasszikus ókori nyelvet, az ógörögöt a Ratio Educationis szerint nem kellett kötelezően tanítani a királyi katolikus gimnáziumokban, „de rendkívüli tárgyként azért számos helyen sor került az oktatására”. A protestáns kollégiumok középső szintjén azonban megjelent az ógörög. Szintén Márton István nevéhez fűződik az első magyar nyelvű görög nyelvtan, amely 1794-ben a győri Streibig nyomdában jelent meg A görög nyelv első kezdete a magyar ifjúság javára címmel. A szerző művét a Magyar Kurír 1794. március 28-i számában ismertette. Szándéka az volt, hogy a diákok „könnyen és nagy haszonnal tanulhassanak belőle, a nagyobbak … csak nem minden tanító nélkül”. A kötet első részében eredeti görög nyelvű szövegek szerepelnek, részletek pl. Plutarkhosz, Ezópus, Anakreón műveiből. A második rész tartalmazza a görög nyelvtant, természetesen magyarul, a harmadik részként a kötetet pedig a görög-magyar szótár zárja. Ezen nyelvtankönyv kiadását követően közel 50 évig nem jelent meg magyar nyelvű görög nyelvkönyv. A győri könyvtár Muzeális gyűjteményében Márton István ezen grammatikája is fellelhető.

Ennek a korszaknak az iskoláiban a latin mellett a német is fontos tantárgynak számított. A hazai német nyelvoktatás két kiemelkedő alakja Márton István és öccse, Márton József voltak. Előbbi német nyelvtankönyve magyarul 1792-ben jelent meg, szintén a győri Streibig nyomda kiadásában A német nyelv első kezdete címmel, amely „a gimnáziumok alsó osztályai számára készült”. Nagy népszerűségnek örvendett, de csak a teljesen kezdők használhatták. A javított változat szintén Győrben jelent meg, ugyancsak Streibigék kiadásában 1801-ben Új német rudimenta, vagyis a német nyelv első kezdete címmel. A kötetben a német nyelvtan összefoglalója, német szövegek, német-magyar szótár és a rendhagyó igék szerepelnek. A könyvben Márton István által összeállított német szövegek olyan tananyagok, amelyeket a szerző olvasásra, fordításra, ill. egyéb feldolgozásra szánt, egyben arra is ügyelt, hogy tartalmukban is hasznosak legyenek, ezáltal ügyelt a diákok erkölcsi nevelésére is. Összességében „Márton István német nyelvkönyve az írott szövegek megértéséhez, németről magyarra fordításához nyújtott alapozást”. A Muzeális gyűjteményben ez a kötet is hozzáférhető.

Márton István fentebb bemutatott grammatikái révén a magyar nyelvészeti terminológia egyik megteremtőjének számít.

oszem

Felhasznált irodalom: Magyar Művelődéstörténeti lexikon 8. kötet; Fehér Katalin: Értelmiség és nevelés a felvilágosodás kori Magyarországon; Fehér Katalin: Tankönyvek, tankönyvkritika a felvilágosodás- és reformkori Magyarországon; Fehér Katalin: Magyar nyelvű tankönyveink és a sajtó a 18-19. század fordulóján; Mikó Pálné: Márton István és Márton József munkásságáról : a magyarországi német nyelvtanítás kezdetei

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

Az Érdekességek a győri könyvtár Muzeális gyűjteményéből cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.