„Amikor megszülettem, mustban fürösztöttek meg. Lehet, hogy amit elmondtam, életem kacskaringósan kitaposott ösvényét egyszer majd benövi a fű. Szobraimat csendben belepi a por, és lassacskán elmorzsolja őket az idő. Egyvalami azonban bizonyos: anyám egy Nasali lány volt, apámat pedig Tóth Imrének hívták, s hogy Csurgón születtem, ősszel, egy szőlőhegyen.” Tóth Imre gyermekéveiről keveset tudunk. Tízéves koráig Csurgón élt, innen került be 1919-ben rövid időre a ciszterciek fehérvári iskolájába, ahol gimnáziumi tanulmányait megkezdte. 1921-ben a család Sashalomra költözött, utána már csak a nyarakat töltötte nagyszülei házában.

A gimnáziumot 1927-ben végül érettségi vizsga nélkül, a budapesti Lónyai utcai református iskolában fejezte be. Még ebben az évben felvételt nyert a budapesti Mintarajziskola (a későbbi Iparművészeti Főiskola) grafika szakára. Tanárai Helbing Ferenc, Kaesz Gyula és Leszkovszky György voltak. Itt került kapcsolatba Bortnyik Sándorral. Részt vett a Modiano cigaretta plakátsorozatának kivitelezési munkálataiban. A tanulás mellett a PIATNIK gyárban vállal munkát. (A PIATNIK Magyarország akkori legnagyobb kártyakészítő üzeme volt a Rottenbiller utcában, de a két világháború között színes kartonok és dobozok készítésével is foglalkozott.) Az itt szerzett ismereteit később Rómában, az Il Messagero nyomdájának cinkográfusaként (1936-38) is hasznosította. Budapesti éveiben tagja lett a baloldali nézeteket valló Kassák Lajos Munka Körének. A Mintarajziskolában 1930-ban kitüntetéssel végzett.

Aktív szerepet vállalt a politikai életben is, ennek a kőbányai Gyűjtőfogház lett a vége, ahonnan három hónap elteltével szabadult. 1931-ben fél évre felvételt nyert a dessaui Bauhausba. Ez az időszak a Bauhaus hanyatlása volt, a nagy mesterek közül már sokan hiányoztak, de még ott volt Vaszilij Kandinszkij, Walter Peterhans és Moholy-Nagy László. 1932-ben otthagyta a Bauhaust, és tengerésznek állt. 1933 elején a hatalomra kerülő nácik betiltották a Bauhaus működését. Visszatért Berlinbe, majd Drezdában megrendezte első kiállítását. A nácik őt is letartóztatták, Zwickauba került, de innen sikerült megmenekülnie, és 1933. június 4-én gyalogszerrel megérkezett Rómába. Ezt a mesébe illő történetet Szerb Antal Utas és holdvilág című regényében olvashatjuk.

Rómában portréfestésből, szobafestésből élt. Luttor Ferenc segítségével a Római Magyar Akadémia (Collegium Hungaricum) lakója lett. Ekkor kezdett el szobrászattal foglalkozni. 1936-ban a Via Vittoriába költözött – nem messze innen, néhány házzal odébb, a Via Marguttán talált rá aztán a hatvanas évek legendás helyeként emlegetett otthonára. 1938-ban és 1939-ben hazalátogatott. 1940-ben Bolognában a Goldoni család síremlékét készítette el. A sokalakos kompozíción, az Utolsó ítéleten a pokolra jutottak között Hitler és Mussolini arcképe is felfedezhető.

A második világháborúban partizánok között teljesített szolgálatot. 1947-ben Kardos Tibor, a Római Magyar Akadémia akkori igazgatója Renato Guttuso mellett Amerigo Totot is felkérte, hogy legyen az intézmény művészeti tanácsadója. Ezekben az években részben pénzszerzési okokból, alapvetően nyughatatlan, változatosságra vágyó természete miatt belekóstolt az autóversenyzésbe, filmszerepeket vállalt, sőt szigony-vadászattal is foglalkozott. 1948-ban a Forte dei Marmi első díjának nyertese lett. 1948-1952-ig a V. Pinto kerámia manufaktúra igazgatója volt Vietriben. 1949 hozta meg számára egyik leglátványosabb művészi sikerét és tette világhírűvé, amikor a római Termini pályaudvar frízeire kiírt nemzetközi pályázatot megnyerte. Az anodizált alumíniumlemez-kompozíció 1953-ra készült el véglegesen, és a ma napig is látható.

1956-ban a római Mezőgazdasági Kiállítás (Mostra dell’ Agricoltura) első díját nyerte el ezekkel a domborműveivel. 1960-ban önálló kiállítása nyílt a Római Quadriennálén. 1962-ben önálló tárlattal vett részt a XXXI. Velencei Biennálén, sőt még Londonban is kiállított. 1963-ban Denis Chevalier meghívta Párizsba az Art d’Aujourd’hui című folyóirat által rendezett „Actualité de la Sculpture” című kiállításra, a Galerie Creuse-be. Itt olyan művészekkel állított ki, mint Henry Moore, César, André Bloc, Alicia Penalba.

1969-ben hazalátogatott Magyarországra. Kiállítása volt a Műcsarnokban, Tihanyban, Pécsett, Szegeden, Debrecenben. 1970-ben felkérték a Bari-i Szépművészeti Akadémia tanárának, 10 évig tanított itt. A hetvenes évek elején jó viszonyba került vatikáni körökkel, akiktől fontos megbízásokat kapott. Ekkor szerepelt Damiano Damiani A legszebb feleség című filmjében. 1974-ben a híres A Keresztapa trilógia második részében Michael Corleone (Al Pacino) testőrét alakította. Elkészítette VI. Pál pápa portréját, valamint azt a kelyhet, amelyet aztán a pápa a Szent Év megnyitásakor celebrált misén használt. Ugyancsak Amerigo Tot munkája az a kalapács és vakolókanál, amiket a Porta Sacra megnyitásához és befalazásához használtak.

A hetvenes évek végén jelentős magánmegbízást kapott a perzsa sahtól, Reza Pahlavitól. 1978-ban állandó kiállítása nyílt Magyarországon, Pécsett. 1980-ban készült el a Történelmi ellipszis a Szent Péter Bazilikába, a Magyarok Nagyasszonya Kápolnába. A mag apoteózisa (az alsó képen), a világ legnagyobb domborműve a gödöllői Szent István Egyetem aulájában látható. Munkái közül egyik leghíresebb a Csurgói Madonna, amit szülővárosa, Fehérvárcsurgó számára mintázott, és amelynek alakjaiban édesanyját és önmagát formálta meg.

1982-ben a budapesti Vigadó Galériában nyílt meg utolsó hazai kiállítása. 1984-ben kórházba került, és itt II. János Pál pápával együtt lábadozott. Ebben az évben, december 13-án halt meg Rómában. Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra. Síremlékét 1989-ben állították fel, amely Melocco Miklós alkotása. Alkotásainak egy részét a pécsi Amerigo Tot Múzeum és a Fehérvárcsurgói Amerigo Tot Emlékház őrzi.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia; Nemes Péter: Amerigo : egy szobrász, aki meghódította a Rómát. Budapest : Európa Kiadó, 2019.; magyarkurir.hu; vigilia.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép. A címlapkép forrása a Fortepan.hu gyűjteménye: FOTO:FORTEPAN /Zoltán Szalay.