Már azzal is sokat segítettek a szeptemberi, októberi időszakban, ha kihajtották a teheneket a legelőre, és vigyáztak rájuk ott estig. Így persze a leckeírásra, a tankönyvek forgatására idő nem nagyon maradt, de mint ahogy olvashatták, ezeken egy egyre hűvösebb délutánokon másféle, sokszor értékesebb tudáshoz is juthattak, mint általában az iskolában. A tehenek legeltetésének volt egy másik, sokkal kevésbé „szórakoztató” formája is: a „láncon” való legeltetés. Ilyenkor az állat szarva alá kötött lánc végét tartva kellet ácsorogni a legelő állat mellett. És vigyázni, hogy mondjuk a kaszálásra kijelölt területre még véletlenül se tévedjen az állat. Két tehén esetén a másik lánca a legeltető által tartott lánchoz volt rögzítve, így már két marha rángathatta az őrzésükkel megbízott gyerkelőcöt. Akinek azért volt bot a kezében, és az állatok is szoktatva voltak ehhez a legeltetéshez. Általában ősz felé került sor az ilyen gyerekmunkára, mert nyáron a vérszívók miatt nem maradtak volna meg a tehenek. Hanem a gyerek kezéből a láncot kirántva általában az istálló felé vették az irányt, ahol a vérszívókkal táplálkozó fecskék által is biztosított menedéket lelhettek.

Legeltetés „láncon” (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)

Nem vitás, sokszor büntetés számba ment ez a munka a falusi gyereknek, de volt létjogosultsága, hiszen mondjuk a nyers takarmánynak szánt lucernásba tévedő tehenek általában addig legeltek, ettek, míg fel nem „fúvódtak” a nyakló nélkül elfogyasztott takarmánytól, és az orvosi beavatkozás hiányában el nem pusztultak. Az állatorvos pedig ritka volt a két háború között, meg hát pénzbe is került, amiből meg általában sosem volt annyi, hogy ilyen elkerülhető esetekre is jutott volna.

Gyümölcsszedés póznával (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)

A gyerekek másik legfontosabb őszi munkája a gyümölcsszedés volt. Ez a télre szánt almák és körték leszedése mellett a hullott gyümölcs összegyűjtését is jelentette. A fák alá potyogott, érett almából, körtéből és szilvából vagy pálinkacefre lett, vagy pedig alma esetén állatok, szarvasmarhák és disznók kapták meg. Dolgoztak ősszel a gyerekek a szüreteken is, de részt vettek a konyhakerti betakarításban. A hagymák, a fehér- és sárgarépák, céklafélék kiszedésében. Később, már a fagyok előtt a káposzták, paradicsomok, paprikák kamrába juttatásában, feldolgozásában. Nyár végére, őszre esett a különféle babok leszedése és kifejtése is, ami nem volt megerőltető a gyermeki kezeknek sem. Ugyanígy, általában még a nyár végén zajlott a „mákszüret”, majd a gubók felhasítása, kifordítása és a magok összegyűjtése is. A takarmányrépák, a krumpli és a kukorica betakarításában is fontos szerephez jutottak, de erről olvashattak már a sorozat korábbi cikkeiben.

Címlapkép: A tehenek mindig nagy becsben voltak tartva (Déri Múzeum CC BY)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu