Mit jelent a felmérés a felmérők, azaz a diákok számára? Miért fontos a dokumentálás? Végezetül: hol van a felmérések gyakorlati haszna?

A felmérés közben a rajzoló közvetlen, élő kapcsolatba kerül az épülettel. Odautazik, körbejárja, belép, szemrevételezi, méréseket végez – azaz a maga teljességében, részletesen megismeri az építményt. A felmérés a legjobb módszer a hagyományos épületszerkezetek megtanulására, az építészettörténeti ismeretek bővítésére, a rajzkészség gyakorlására – azaz elmondható, hogy a felmérés az építésszé válás egyik fontos momentuma.

Miért fontos az effajta dokumentálás? – kérdezheti a nagyközönség. A tárlaton elsősorban népi építészeti emlékek láthatók, de feltűnnek a tablókon szakrális kisemlékek is. Az itt kiállított rajzok között több olyan épület, műtárgy is látható, mely mára már elpusztult, vagyis a jövőben már csak e rajzi dokumentációból ismerhető meg. Ezen településképi szempontból fontos építészeti értékek dokumentálása hozzájárul azok megismeréséhez, az értékőrző szemlélet kialakulásához.

S hogy hol van a felmérések gyakorlati haszna? Magyarországon ma körülbelül 4 millió épület található, ezekből mintegy 11 ezret az állam műemlékként véd. Ezek a régi épületek a magyar történelem tárgyi bizonyítékai. Viharos múltunk miatt váraink és kastélyaink jelentős része megsemmisült vagy igencsak rossz állapotba került, ezért nagyon fontos, hogy a még meglévő értékeket megmentsük, s ezzel is segítsük a következő generációk kötődését az identitáskeresés idején.

Ezen túlmenően az építészeti felmérés jelentősége megmutatkozik még abban is, hogy a történeti kutatás része, nagyban szolgálja az épület építéstörténetének megismerését. Másrészt rendkívül nagy szerepe van az épület műszaki szempontú megismerésében, a hibák számbavételében, és így a műszaki helyreállítás tervezési programjának az alapja. Harmadrészt a felmérés során kerül sor az épület geometriájának rögzítésére, így a felmérési terv a tervezési folyamat alapjául is szolgál. Negyedrészt dokumentálja az épület pillanatnyi állapotát, rögzíti az építéstörténeti információkat és az értékleltárt. A precízen, a tervező építész személyes részvételével készülő felméréshez kapcsolódó megismerési folyamat és elemző munka során nagyrészt összeáll a felújítás tervezési programja, ilyen módon a szakszerű helyreállítás nem képzelhető el a felmérés nélkül. Egy szó, mint száz: a táborokban részt vevő növendékek rendkívül fontos szakmai ismeretekre tehetnek szert.

Veöreös Andrást követően Józsa Tamás, a Győri Szakképzési Centrum Hild József Építőipari Szakgimnáziumának igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Mint megtudtuk, e kiállítás létrejöttét több évtizedes munka előzte meg. 1996-ban egy műemléki felméréssorozattal kezdődött a történet, amit aztán felmérő táborok sokasága követett. Lassan összegyűlt a dokumentumok olyan mennyisége, amiből már kiállítást lehetett létrehozni, és azt bemutatni az érdeklődőknek. Fontos tudatosítani a nagyközönséggel, hogy a Hild iskola közössége a falak közül kilépve széles körben képes kapcsolatokat építeni és társadalmilag hasznos tevékenységet folytatni.

Nagyszerű hozadéka ezeknek a táboroknak az is, hogy a diákok megismernek egy sajátságos kultúrát, amely a népi lakóházakra jellemző: a benne lakók folyamatosan javítják, gondozzák, tapasztják, meszelik az épületet, ami az otthonukként szolgál. Ha figyelmesen nézik a tablókat, felfedezhetik, hogy a képek némelyikén a fiatalok talicskát tolnak, cserepeket rakodnak, paticsfalat vagy zsúptetőt javítanak. Igen, a táborok során a diákok kipróbálhatják magukat: korábban sosem látott munkafolyamatokba kapcsolódhatnak be, ősi mesterfogásokat sajátíthatnak el.

A megnyitót követően villáminterjúra kértük fel az igazgató urat, akitől sikerült néhány érdekességet megtudnunk.

Honnan jött a tábor ötlete?

Tulajdonképpen az iskolai lehetőségek mellett saját élményen is alapszik. Hildes diákként 1985-ben a Xántus Múzeum szervezésében Dunakilitin egy „expedíciós” táborban vettem részt, ahol Várayné Bíró Ibolya néprajzos útmutatásai alapján én foglalkoztam az építészettel. Bejártam és lerajzoltam az épületeket, beszélgettem ott élő emberekkel. A tábor végére már egészen másképp tekintettem a házakra, megváltozott az építészethez való viszonyom. Úgy gondoltam, egy ilyen élmény mások számára is érdekes lehet.
Később, amikor az építész diplomám mellé pedagógiai végzettséget is akartam szerezni, beiratkoztam a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolára. Szakdolgozatomban (Az építész gondolkodás kialakítása a népi építészet környezet- és gondolkodásformáló hatásán keresztül) már felvázoltam a tábor elméleti alapjait. Ebből a tematikából nőtte ki magát a Hild iskolában a nyelvi előkészítő osztályokban ma is a szakmai tárgyak bevezetését jelentő „épített környezet” tantárgy. 1994-ben kezdtem el tanítani. A gyakorlati megvalósításhoz kollégáim, Újvári Miklós gyakorlati oktatásvezető és Mészáros Miklós építész szakmai tanár segítségét kértem.

Hogyan választják ki, hogy adott évben merre fognak táborozni?

Kezdetben Kottmayer Tiborral – aki akkor a műemlékvédelmi hatóságnál dolgozott – közösen dolgoztuk ki a szakmai programot, majd Eszes Tiborral kooperáltunk. Szerencsére ma már önjáróvá váltunk. Amellett, hogy vannak saját ötleteink, számos felkérést is kapunk.

Milyen épülettípusokra koncentrálnak?

Elsődlegesen a népi építészetre jellemző lakóházakra, présházakra, gazdasági épületekre. Azonban nem áll távol tőlünk a szakrális kisemlékek dokumentálása sem, és felmértünk már egy főúri kastélyhoz tartozó mosóházat is.

Hogy néz ki a gyakorlatban egy ilyen tábor?

Már évek óta nemcsak egy, hanem 3-4 tábort is szervezünk. Az iskola mintegy 50 diákja felkerekedik, és egy-két hetet eltölt egy-egy településen, például Mórichidán, Csikvándon, Nagycenken, Felpécen, Fertőszéplakon, Karádon. Így egy-egy táborra megközelítőleg 10-15 fő jut. Bejárják az adott területet, rajzolnak, mérnek, fotóznak, és bizony – ahogy korábban elmondtam – fizikai munkát is végeznek. Nagy örömünkre szolgál, hogy a felmérőtáborokon túl jelen vagyunk a Szentendrei Skanzenben és a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény kiállításain is.

Mi történik a táborokhoz kapcsolódóan felgyűlt anyagokkal? Minden bizonnyal sokkal több rajz és fotó készült, mint ami itt és most bemutatható. Hogyan hasznosul közvetlenül ez a felhalmozott tudás?

Az összegyűlt dokumentumokat természetesen archiváljuk, már megkezdtük az anyag feldolgozását is. Néhány éve megjelentettünk a Hild füzetek sorozatban egy kiadványt, amely bepillantást enged ebbe az értékmentő munkába. Folyamatosan bővítjük a kiállítás anyagát is, amit nagyon szívesen bemutatunk, ahová csak hívnak bennünket. Ezenkívül környékbeli iskolákban sokszor tartok rendhagyó hon- és népismeret órákat. Viszek magammal fotókat is, hiszen bőséges anyaggal rendelkezünk.
Ugyanakkor nem csak a szűkebb pátriánkban mutatjuk be munkánk eredményét. Jelen voltunk például a Művészetek Zöldjében. A Kapolcsi faluházban teltházas előadásokat tartottunk a népi építészetről. Ez utóbbi pedig igencsak beleillik a ma olyannyira fontossá vált környezettudatos gondolkodásba.

A kiállítás 2019. szeptember 27-ig, hétköznapokon 13.00-16.00 óráig látogatható. A tárlat előzetes bejelentkezés alapján az ettől eltérő időpontokban is megtekinthető. A belépés díjtalan.

Berente Erika
Fotók: Pozsgai Krisztina, Vas Balázs

Fotógaléria: Köztünk állnak, köztük élünk – A Hild Iskola kiállítása a győri könyvtárban

23 kép