Akik 1328-ban kapták meg a Nápolyból jött királytól a bányavárosi kiváltságokat, cserébe pedig 1335-től megtöltötték az uralkodó pénzes ládáit jófajta körmöci aranyforintokkal, melyek tisztasága nagyobb volt, mint a kor európai aranypénzeié. Ezért is örült minden kereskedő, ha ilyent látott a vevő ujjai között megcsillanni. A város fénykorában, a 15. században évente 14-15000 ilyen értékes érmét állított elő, minőségüket, szép kivitelezésüket még mindig meg lehet csodálni néhány múzeum tárolójában. S ahogy mondtam, az ilyen stratégiai helyet, a királyi pénzverdét meg is kellett védeni. Ezért emelték a 12 méter magas falakkal és Borovszky Samu szerint kilenc bástyával megerősített várat, amelynek két nagy kapuja volt. Közülük az északit 1872-ben, a városmag neogótikus átépítése során bontották el, az 1428-ban emelt alsó kapu, amelyet ma óratoronynak hívnak, jelenleg is kitűnő állapotban áll, mint ahogyan az 1588-ban öntött harangja is hibátlan.

A déli kapu (Kuny Domokos Múzeum CC BY)

Pedig történt itt is egy s más az idők folyamán. A Stósz-hegy lábához épült várat és várost, melynek a középkor folyamán három és ötezer fő között mozgott a lakossága, 1433-ban például a husziták foglalták el. Akik jól tudták, mi hullott az ölükbe, ezért tovább erősítették a falakat. Így 1449-ben még a nagy Hunyadi Jánosnak sem sikerült az ostrom, sőt, két év múlva hadjáratot is indítania kellett az egyre terjeszkedő huszita vezér, Jan Giskra ellen. Kisebbik fia aztán hivatallal, pénzzel és tárgyalással végül maga mellé állította Giskrát. Így a két alvezére, Axamit és Talafusz által vezetett, jól kiképzett rablók adták az igazságos király híres Fekete Seregének magvát. Körmöc tehát 1462-től ismét a magyar király számára verte az aranyat, amire Mátyásnak nagy szüksége is volt a török elleni háborúihoz. 1560-ban nagy tűzvész pusztította el a vár éghető részeit, a faépítményeket, tetőszerkezeteket. A magyar dicsőség Mátyás utáni leáldoztával aztán Körmöcöt bírta Bocskai és Bethlen Gábor is. A körmöci arany finanszírozta részben aztán Rákóczi Ferenc szabadságharcát, aztán itt is kimerültek, elfogytak a telérek.

A templom mutatja a hajdan volt gazdagságot (Kuny Domokos Múzeum CC BY)

A városka 1751-ben még barokkos díszkapuval várta az ide látogató Mária Teréziát, amit aztán az 1860-as években bontottak el. Az 1848-49-es szabadságharcban, 1849 hideg januárjában Görgei csatázik, veszít és vonul vissza innen Besztercebányának. Aztán már csak csendesen peregnek itt az évek, évtizedek, az arany elfogyott, a királyi pénzverők meghaltak, elköltöztek. Csak a Szent Katalin templom és némely tekintélyes épületek hirdetik még az idővel dacolva a hajdan volt gazdagságot, elmúlott dicsőséget.

Címlapkép: Látvány a Szent Katalin templom tornyából (Kuny Domokos Múzeum CC BY)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu