Bár a süllyedés, az elmocsarasodás és a tengerszint emelkedése miatt egyre nagyobb veszélyben van, mégis ezt a vízi várost tartják a világ egyik legszebb helyének, ami egyrészt a régi korok fennmaradt emlékeinek, másrészt a szűk utcáknak, a kis hidacskáknak, valamint a gondoláknak, vaporettóknak és a vízen való közlekedés hangulatának köszönhető.

Csodálatos épületeket, tereket láthatunk séta közben, és ne hagyjuk ki a romantikus gondolázást sem a lagúnákban, bármennyibe kerül is. A történelmi városrészben – mivel nincsenek túl nagy távolságok – nyugodtan közlekedhetünk gyalogosan, de a Canale Grande-on gondolázni – az egy külön élmény. Azért készüljünk fel arra, hogy azok az utcácskák (nevük nincs, a beszámozott házak alapján lehet tájékozódni), amelyek nincsenek a figyelem középpontjában, bár hangulatosak, magukon viselik a víz pusztító nyomait, s miközben gondolánk kanyarog a felül csodálatos építmények között, a szemmagasságban látható földszintek már használaton kívül vannak a vizesedés miatt. Eltévedéstől nem kell tartanunk, mert valamilyen úton-módon mindig a Szent Márk térre jutunk.

Az UNESCO Világörökség részét képező városban bármerre járunk, újabb különlegességekkel találkozunk: patinás árkádsorok, kopott hidacskák, öreg piacok, eldugott templomok, régi kapualjak, gondolakészítő műhely, rejtett kikötő – s mindezek tökéletes ellentétben állnak a csillogó, gazdag, monumentális és lenyűgöző, már-már dekadens, híres látványosságokkal, a Szent Márk térrel, a Szent Márk-székesegyházzal, a Dózse-palotával, a Libreriával, a Rialto híddal, a Sóhajok hídjával, a Piazzettával és a szebbnél szebb palazzókkal (pl. Ca’ D’Oro, a Ca՚ Rezzonico, a Ca՚ Foscari).

Bármikor is utazzunk Velencébe, számítsunk a tömegre, amely szezonon kívül is uralja a 118 kis szigetből álló, hidakkal és csatornákkal összekötött város történelmi részeit, de ahogy távolodunk a Rialtótól, megfogyatkoznak a turisták is. Ha már bejártuk a legismertebb helyeket, ringatóztunk gondolával a kisebb-nagyobb lagúnákban, belekóstoltunk az autentikus olasz konyha csodáiba, megízleltük az itteni borokat, söröket, fagylaltokat és kávékat, akkor eldönthetjük, hogy a fennmaradó időben sorba állunk-e, hogy bejussunk a leghíresebb épületekbe, vagy kimegyünk a Lidóra, esetleg felkeressük a Velencéhez tartozó szigetek valamelyikét. Ha már elegünk van az emberekből, akkor ez utóbbi a jó döntés.

A Velencétől 7 km-re fekvő, hajóval fél óra alatt megközelíthető, hangulatos Burano a legkorábban lakott kis szigetek közé tartozik, valószínűleg már a rómaiak idején is éltek itt emberek. A férfiak a kezdetektől halásztak és csónakokat készítettek, a nők pedig a XVI. századtól kezdve csipkekészítéssel foglalkoztak. A buranói csipke – reticella – egész Európában keresett luxuscikk lett. Ma már nagyon kevesen űzik a tradicionális kézimunkát (ez az árán is meglátszik), mert megjelent helyette a géppel készített csipke.

A Galuppi téren található a Csipkekészítő Iskola és a ferde tornyú Szent Márton templom, a kis sziget legnagyobb látványosságai mégis az élénk színekre festett házak. A helyi legenda szerint azért kezdték a helyiek ilyen élénk színekre festeni otthonaikat, hogy a legnagyobb ködben is hazataláljanak a tengerről. Mindenesetre ma a számos híd által összekötött, kisebb szigetekből álló Buranót a világ tíz legszínesebb városa közé sorolják.

A csipke szigeteként ismert Burano mellett található az üvegkészítéséről híres Murano. Öt apró szigetből áll, s 1292 óta a velencei üveggyártás központja. Tűzveszélyesség miatt kitiltották az üvegfúvókat a központból, így kerültek erre a kis szigetre, mely fénykorában több mint 30 üveggyárral rendelkezett. Érdemes ellátogatni az Üvegmúzeumba, amely nemcsak az üveggyártás történetét mutatja be, de rengeteg üvegcsodát is láthatunk (és persze vásárolhatunk). Előre megbeszélt időpont alapján lehetőség van bekukkantani egy üvegfúvó műhelybe is, ahol megnézhetjük, hogyan készülnek az üvegtárgyak.

A Velencétől másfél kilométerre fekvő Muranót középen a saját „Canal Grandéja”, a Canale Ponte Longo választja ketté. A csatorna két partját híd köti össze, a Ponte Vivarini. A szigeten három templom van, melyek közül kettő látogatható. A Basilica Santa Maria e Donato egy VII. századi templom helyén a XII. században újjáépített, velencei-bizánci stílusú bazilika, ahol Szent Donát hamvait őrzik. A San Pietro Martire a dominikánusok kolostortemploma, melyet a XV. században építettek, majd egy tűzvészt követően a XVI. században renováltak. További látnivalók a 35 méter magas, fehér isztriai mészkőből készült világítótorony és a Campo Santo Stefanón álló XIX. századi óratorony.

Ha nem sietünk nagyon haza, érdemes megállnunk Szlovéniában, Predjamában, és egy pillantást vetnünk a szikla oldalában található lovagvárra, melynek érdekessége, hogy egy több mint 100 méteres függőleges sziklafal egy nyílásához építették, így az építmény hátsó része egy barlangrendszer. A vár a XII. században épült, és annyira jól illeszkedik a barlanghoz, hogy alig lehet észrevenni, hol végződik az egyik, és hol kezdődik a másik. Az épület hatszintes, így ez a legnagyobb sziklavár a világon, amely gyakorlatilag bevehetetlennek számított, hiszen a barlangrendszeren keresztül biztosíthatták az utánpótlási útvonalat a védők – így tudtak ellenállni mindenféle ostromnak. De persze az árulás ellen nem véd semmi… A fenséges épület látványossága miatt már többször volt filmforgatás helyszíne, és a Trónok harca írója, George R. R. Martin is megfordult már itt ihletet gyűjteni.

A sziklavártól 9 kilométerre található a postojnai cseppkőbarlang, melyet szintén kár lenne kihagyni, ha már átutazunk Szlovénián. A több mint 20 km hosszú barlangot a Pivka folyó vájta ki évmilliók alatt, és csak egy kis részét lehet meglátogatni. De nagyon is megéri! A csoportokat 60 percenként engedik be, s ha nem akarunk órákig sorban állni, célszerű szezonon kívül felkeresni. A barlangot a XIII. században fedezték fel, de teljes egészében csak a XIX. században tárták fel. Állítólag I. Ferenc császár láthatta legelőször a nyitás előtti napon, de az biztos, hogy ma Európa leglátogatottabb cseppkőbarlangja, ami nem véletlen, mert hihetetlenül látványos. Részben kisvonattal, részben gyalogosan tekinthetjük meg a természet e hihetetlen csodáját. Megnézhetjük egy akváriumban a barlangi vakgőtét is, mely kizárólag ezen a vidéken őshonos, és egy hatalmas teremben kipróbálhatjuk a 6 másodperces visszhangot.

tmoni

Fotógaléria: Villámlátogatás Velencében

41 kép