Körülötte borzalmas, torz lények sorjáznak, mindent elborít az őrület. Gréta mintha azon tanakodna, hogy ő az okozója ennek a szörnyűségnek, vagy magatehetetlenül, egy rémálom szereplőjeként hitetlenkedve mustrálja a látványt, és azt kérdezi: hogyan is került oda?

Az olvasó is valami hasonló módon érezheti magát Su Tong könyve olvasása közben. A Rizs olyan mértékben tobzódik a testi, lelki erőszakban, pornográfiában, gyűlöletben, agresszióban és visszataszító, mocskos szexualitásban, hogy az még az edzett idegeket is próbára teszi. Borzasztó dolgok történnek a könyvben, és ha az olvasó az első oldalak után még abban a hitben van, hogy itt egy szépen folydogáló, könnyed kis családregénnyel van dolga, hamar lehűtik az egymást érő történések, amelyek a fotelbe, ágyba szegeznek, és még a befejezés után sem hagynak nyugodni.

Egy perc megállás nincs, végeláthatatlanul követik egymást a borzalmak, gyorsan egyértelművé téve, hogy a remény szikráját sem szabad keresni ebben a könyvben. Az emberi lélek torzulásainak szörnyűséges látomása annyira zseniális, hogy nem lehet letenni a könyvet. Már annak, aki jó idegekkel rendelkezik, bírja a néha horrorba hajló képsorokat, nem áll tőle távol a lelki terror anatómiája és szereti a kínai kultúrát és történelmet.

A történet díszlete a harmincas évek Dél-Kínája. Ötsárkány az árvíz, nélkülözés és éhínség elől maga mögött hagyja juharfalvi otthonát, és a városban próbál szerencsét, ahol egy rizskereskedésben talál menedékre. Kutyaként bánnak vele, ám sorsa fordulatot vesz, és beházasodván a családba, egyre nagyobb befolyásra tesz szert. Ezzel egy időben viszont a romlás virágai bimbóznak, bontanak szirmokat a rizskereskedő család tagjainak lelkében, kezdetét veszi a rettentő téboly, ami mindvégig a rizs varázslatosan kibontott szimbóluma körül tombol. A rizs az életet jelenti, annak hiánya készteti Ötsárkányt szülőfaluja elhagyására, de allegóriája mindennek, ami Kínát megtestesíti.

A regényben mindenki harcban áll egymással, a központi alak, Ötsárkány, aki hatalmas átalakuláson átmenve, nincstelen senkiből befolyásos emberré válik, azzá, aki mindig is szeretett volna lenni. Metamorfózisa gyönyörűen megkomponált, erkölcsi, emberi kudarca oldalról oldalra nyomon követhető. A szereplők kivétel nélkül hús-vér, élő figurák. Bizarr, néha szélsőségesen kegyetlen magatartásuk csak még jobban kiemeli az emberi lélek mélyén szunnyadó gonoszságra, bűnre való hajlamot. Az abszurditás, abnormalitás ilyen mértékű fokozása nem öncélú. Egyetlen szereplő sem szerethető, tulajdonságaik a való életben számos ismerősben vagy akár önmagunkban is tetten érhetők.

A történet olvasható klasszikus kínai tanmeseként, horrorként, pszichodrámaként, akár krimiként is, de nem a műfaji beskatulyázás a lényeg, hanem egy olyan világnak a bemutatása, amelyikből totálisan hiányzik a szeretet, erkölcs, erény, az egymás iránti megértés és elfogadás igénye. E nélkül pedig sem család, sem emberi kapcsolatok nem működnek, minden pusztulásra van ítélve, hiába a különböző motivációk és célok. Su Tong letaglózó, sodró erejű regénye megdöbbentően ábrázolja a bűn, szexualitás, erőszak, szaporodás, halál, bosszú, a mindent átható gyűlölet és az önsorsrontó döntések összefonódását. Nem csodálkoznék azon, ha kedvenc festőjét Hyeronimus Boschnak hívnák. Olvasmányos lírájából, tűpontos jellemzéseiből pillanatfelvételt kaphatunk a kínai ember mentalitásáról, a távol-keleti ország lakosainak szokásairól és lelkivilágáról, mely nem is áll olyan messzire tőlünk. A Rizs nem hagyja érzelmek nélkül az olvasót. Hányinger környékezheti, de a lelke is belefájdulhat. Mindkettő legitim reakció erre a sötéten sugárzó, magával ragadó gyűlületeposzra.

Sólyom István
Forrás: olvasoterem.com