257

A Pesti Magyar Színház megnyitása – Ezen a napon történt

Ősze Mária írása

pesti-magyar-szinhaz

1837. augusztus 22-én nyitotta meg kapuit Pest-Buda első magyar nyelven játszó állandó kőszínháza, az ifj. Zitterbarth Mátyás tervei alapján felépített Pesti Magyar Színház. A nyitóelőadáson Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című színdarabját és Eduard Schenk Belizár című szomorújátékát adták elő.

Pest vármegye irányítói 1835 szeptemberében bízták meg Zitterbarthot, hogy Pesten magyar színházat építsen. Az országgyűlésen 1807-től kezdve foglalkoztak a magyar játékszín ügyével, már az 1810-es évek közepétől szerették volna megnyitni a magyar színházat. Pest az 1830-as évek elejére fejlődő, polgárosodó várossá, a magyar kulturális közélet központjává vált. A reformkorban egyre nőtt a társadalmi igény a magyar nyelvű színtársulat és színház iránt. A színház megnyitását megelőző eseményekről bővebben A Pesti Nemzeti Teátrom felépítésének szükségességéről – hexameterben című írásban, valamint a Széchenyi István: Magyar játékszínrül című írásban olvashatunk.

Grassalkovich Antal herceg Pest vármegyének 1834-ben ajándékozta azt a telket, amelyre végül a Pesti Magyar Színházat felépítették. Pest vármegye 1835. augusztus 26-án hozott döntése alapján szeptember 28-án indult meg az építkezés, a bokrétaünnepet 1836. augusztus 6-án tartották. A teátrum felépítését nemzeti összefogás övezte: arisztokraták, közbirtokos nemesek, értelmiségiek, polgárok, a vármegyék és a városok törvényhatóságai, községek, céhek, diákok testületei egyaránt nyújtottak adományokat, a mesteremberek és a napszámosok pedig kétkezi munkájukat ajánlották fel.

Méreteit és befogadóképességét tekintve az új épület a nemzetközi színházakhoz viszonyítva közepesnek számított, a magyar színházakat azonban minden téren felülmúlta. „A színpad szélessége 18,70 méter, mélysége 13,80 méter, a színpadnyílás 12 méteres volt.” A Pesti Magyar Színház befogadóképessége 2312 fő volt, az ülőhelyek mellett számos állóhely is a publikum rendelkezésére állt. „A nézőtér 21,56 méter hosszúnak, 19,90 méter szélesnek és 14 méter magasnak épült”. 46 páholyt alakítottak ki, 16-ot a földszinten, 18-at az első emeleten, 12-őt pedig a második emeleten. Az első emeleten található kettős páholyok közül az egyik az uralkodóé, a másik a nádoré volt. Pest vármegye színészeti választmányának 1837. március 10-én kelt döntése értelmében „a színház belseje a nemzeti színeket viselte”.

Az első igazgatónak Bajza Józsefet (1804-1858) nevezték ki, aki kész társulatot kapott, amely olyan nagy nevekből állt, mint Déryné Széppataki Róza, Laborfalvi Róza, Lendvay Márton, Egressy Gábor.

A színészeti választmány 1836. november 22-i ülésén foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy mely színdarab előadásával nyíljon meg az új színház. Felmerült az is, hogy drámapályázatot írnak ki, de végül 1837. január 15-én Nyáry Pál vármegyei aljegyző Vörösmarty Mihályt kérte fel a nyitó színdarab megírására. A jeles költő elfogadta a felkérést, továbbá ő tanította be a színészeknek „a szép, de nem könnyű verses szöveget is”. Az Árpád ébredése mellé társított szomorújáték pedig a színészek számára nyújtott lehetőséget remek alakításokra. A nyitódarabot kiadták nyomtatásban is, az érdeklődök a pénztárban tudták megvásárolni.

Pest és Buda lakosainak kedvelt időtöltése volt 1837 nyarán a színházi építkezés munkálatainak megtekintése, pl. Széchenyi István is többször kilátogatott. A díszelőadást eredetileg augusztus 1-jére tervezték, de az építkezés annyira elhúzódott, hogy csak augusztus 22-én tudták megtartani. Azonban a színház környezete még az új időpontra sem készült el, „mészgödrök, homokbuckák, félig rakott út stb.” fogadták a nézőket. Sőt még a színészeknek is a végső munkálatokat végző mesterembereket kellett kerülgetniük a próbák idején. Olyan rémhírek is elterjedtek, hogy a „sebtében épített színház nem bírja el a nyitóelőadás közönségének súlyát”. Természetesen semmilyen baleset nem történt.

1837. augusztus 22-én Pest-Buda ünnepelt, „a Pesti Magyar Színházban a kulturális érdekegyesítésnek a Tudós Társaság után másodikként megvalósult intézményét köszönthette”. A díszelőadáson Egressy Gábor mondta el azokat a sorokat, amelyeket Vörösmarty a színházról írt:

S e ház, az élet zajló iskola,
Ez annyi hő érzelmek temploma,
Kész elfogadni vígat és komort,
Ifjat, leányt, a vénet, fiatalt,
Hogy őket a föld tündérségiről
Élet-hasonló játékban múlassa.

1840-ben törvénycikkben mondták ki, hogy „a Pesten … fennálló, a törvényhatóságok által gyűjtött ajánlatokkal felépült magyar színház… mint nemzeti tulajdon, országos pártolás alá vétetik”. 1840. augusztus 8-án Erkel Ferenc Báthory Mária című operájának bemutatójától kezdve használta a társulat és a színház a Nemzeti Színház nevet.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Kerényi Ferenc: A nemzeti romantika színháza (1837-1849). In: A Nemzeti Színház 150 éve; Kerényi Ferenc: A Pesti Magyar Színház építése és megszervezése. In: Magyar színháztörténet 1790-1873 szerk. Kerényi Ferenc; Magyar színházművészeti lexikon főszerk. Székely György

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2019.08.22