286

Ken Follett: Évszázad-trilógia

Titánok bukása, Megfagyott világ, Az örökkévalóság küszöbén – Csiszár Antal könyvismertetője

ken-follett-evszazad-trilogia

A népszerű walesi bestselleríró, Ken Follett Évszázad-trilógiájában több család történetén keresztül mesél a huszadik század történelméről. A három kötet – Titánok bukása, Megfagyott világ, Az örökkévalóság küszöbén – szerves egységet alkotva egészen a nyolcvanas évek végéig kalauzolja el az olvasót.

Ez a század a gyökeres változások kora. Ha valaki az ezerkilencszázas esztendők elején Csipkerózsika-álomba szenderülne, s valamely csoda folytán magához térne a század végén, teljes joggal kérdezhetné magától: Melyik bolygóra érkeztem? S mivel minden olyan viszonyítási pont, melyre korábban támaszkodhatott, elveszett, csak csetlene-botlana ebben az új világban. De azoknak sem volt könnyű megérteni és átélni a változásokat, akik részesei voltak. Mit hozott ez a század? Az európai országok többszörös határváltozását, birodalmak pusztulását, új országok megjelenését és társadalmi rendszerek összeomlását.

A trilógia betekintést enged a századforduló, a „boldog békeidők” utolsó időszakába, amikor a vészt hozó politikai fellegek már jelentkeztek. Az író Németországra, Angliára, az Egyesült Államokra és Oroszországra / Szovjetunióra koncentrál – nem véletlenül –, hiszen ezek viszonyai határozták meg az elkövetkező sok évtized eseményeit. Láthatjuk, hogy a történelmi folyamatok alapvető szerepet töltenek be a magánember életében, s bizony gyakran kíméletlenül belenyúlnak jövőjük formálódásába.

Ismert tény, hogy a történész dokumentumok segítségével igyekszik minél teljesebben rekonstruálni a valóságot, a szépirodalmat művelő feladata némileg más: azt írja, ami megtörténhetett. Ezzel magyarázható, hogy Follett valós történelmi személyiségek mellett fiktíveket is belesző a történetbe, sőt, mi több, azok kapcsolatba is kerülnek egymással.

Az igazán értékes alkotások tanítása örök érvényű és több rétegű. Ez az oka annak, hogy a históriai folyamatok mellett magánéleti problémák (szerelmet, csalódásokat) is bőven felbukkannak a történetben, ezáltal lesz a történelem emberközeli. Stílusa elragadó, az olvasó mintha a könyv lapjaiból egyenesen belépne az események sűrűjébe, és szinte magáénak érezheti a famíliák felmerülő gondjait.

Generációk sorsának alakulását követhetjük nyomon, s láthatjuk, hogy az alma nem esik messze a fájától. Az angol bányászszervezet titkára, aki elszánt küzdelmet folytat a dolgozók jogaiért, olyan gyermekeket nevelt, akik apjuk méltó utódai. Így lesz a szolgálólányból parlamenti képviselő, éppúgy, mint bányászfiú, aki ragyogóan helytáll a háborúban, nem fél a hatalmasságoktól, s végül szintén a parlamentbe kerül. A cári Oroszországban két elárvult gyermek hamar megismerkedik a hatalom kegyetlenségével: apjukat felakasztják, anyjuk egy tüntetés folyamán kozák sortűz áldozata lesz. A kisebbik fiú Amerikába jutván óriási vagyonú családba házasodik be, ugyanakkor jelleme egy cseppet sem makulátlan: teherbe ejti munkáltatója lányát, egykori hazájában gyilkol, Amerikában szeszcsempészet árán szerez újra vagyont, egykori gazdáját, majd apósát pedig megöli.

Minden, a regényben szereplő családot – legyen bár arisztokrata, polgári vagy szegény – megvisel a két nagy világégés, a németet a legjobban. A famíliák a történet folyamán különböző kapcsolatba kerülnek egymással, s mivel akad közöttük diplomata, katona és politikus is, alkalmunk van a történelmi események hátterébe is bepillantanunk.

Előkerül a sznobizmus, az újgazdagság, a rasszizmus, sőt még a homoszexualitás problémája is, valamint a női egyenjogúságért folyó harc. A politika boszorkánykonyhájába lépve nyomon követhetjük a nagyhatalmi stratégiákat, a különböző érdekszférákat, valamint a közember félelmeit és reménységét, hogy a nagy háborúk elkerülhetők... Szembesülünk a harctérre indulás boldog várakozásával, de a front keserű valóságával is, mely halált, megnyomorodást és hadifogságot hoz a résztvevőknek, valamint rengeteg kínt és szenvedést. Láthatjuk a hadvezetési hibákat, az indokolatlan optimizmust, azt a szigorú hierarchikus szellemet, mely nem ad teret az alacsonyabb státuszúak józan felvetéseinek, de esetenként azt a kreativitást is, amely vesztes helyzetet fordít nyerésre.

Megbékélés, avagy harc a nácikkal? Ez a kérdés Angliában vetődik fel a harmincas években, míg a Szovjetunióban a meghirdetett bolsevik eszmék torzan valósulnak meg: a cári önkényuralomból az ország diktatúrába csöppen, ahol „fortélyos félelem igazgat”, s csak egyetlen igazság hangoztatása legális. Börtön, száműzetés, ínség és kivégzés jellemzi a szovjet valóságot.

Számos izgalmas, krimibe illő történetet formál meg az író: az atombomba titkának megszerzése, német hadműveleti tervek kiderítése, a német eutanázia program leleplezése, de átélhetjük a második világháború után az NDK berlini falán való kalandos átjutást, vagy a fiatal Walter teherautós sorompótörését az „ígéret földjének” elérése érdekében. Persze a romantikus szálak sem hiányoznak, melyeket a történelmi, diplomáciai, politikai és katonai események is bonyolítanak.

A könyvben nyomon követhetünk mindenféle vagyoni mobilizációt: meggazdagodást és deklasszálódást, valamint a jóléti társadalom kialakulásának folyamatát, a kelet és nyugat ideológiai szembenállását. Follett tág teret szentel az egyes társadalmi rendszerek bemutatására, de nem részrehajló: mindkét rendszer árnyoldalait is feltárja. A rendszerváltozás küszöbén periférikusan bekapcsolódó államok (Lengyelország, Magyarország) eseményeit is érinti.

Politikai intrikáktól sem mentes az események tálalása, ilyen például Hruscsov elmozdítása, de tanúi lehetünk az FBI játszmáinak is. A regény lapjain megszólal a Dallasban meggyilkolt JFK elnök, a Los Angelesben rendezett elnökjelölő összejövetelen szintén merénylet áldozata lett Bobby Kennedy és a Watergate-botrány „hőse”, Richard Nixon is.

A regény vitathatatlanul gazdag erényekben. Lebilincselő elbeszélésmódja, témavezetése, a szereplők sokoldalú bemutatása mind hozzájárul ahhoz, hogy rendkívül olvasmányosan jelenítse meg a 20. század roppant bonyolult történetét, és meg tudja értetni az olvasókkal a különböző események mögött húzódó érdekeket, célokat és stratégiákat. Műfaji szempontból ötvözi a történelmi és családregények sajátosságait, de kiemelkedő a lélektani ábrázolása is.

Az Évszázad-trilógiát olvasásra ajánlom, mert úgy gondolom, hogy többet tudunk meg a témáról, mintha száraz szakirodalmat böngésznénk, ráadásul közben még jól is szórakozunk. A szerző a történelmi leírásokban egyetlen percre sem mellőzi az embert, ettől lesznek olvasmányosak a „szakmai” részek – igazság szerint úgy van tálalva, hogy észre sem vesszük, hogy éppen ismeretterjesztés folyik… Maga a mű Ken Follett rendkívül gazdag életismeretét demonstrálja, ami – véleményem szerint – elengedhetetlen ahhoz, hogy hiteles legyen.

Csiszár Antal

2019.08.22