A magyar nép előtt elsősorban államalapító uralkodóként jelenik meg minden időben. Egy-egy korszak a korábbiakra támaszkodva fogalmazza meg a saját Szent István-képét, csak visszatekintve láthatjuk, hogy elődeink hogyan tekintettek rá, mennyiben látták őt másnak, mennyiféle alakban testesül meg. De hol van a valódi István király?

A tudomány mai állása szerint valószínűleg a koronázási paláston látható az egyetlen hiteles ábrázolása. A korszak európai textilművészetének szinte egyedülálló képviselője még István életében, 1031-ben készült, egyes feltevések szerint maga Gizella királyné is részt vett a veszprémvölgyi apácák hímzőmunkájában. A fonallal rajzolt arcvonások azonban nagyon keveset árulnak el róla. A székesfehérvári bazilika számára adományozott paláston (eredetileg miseruha) kívül pedig más korabeli ábrázolás nem maradt ránk, így megformálói legfeljebb a csekély számú írásos említésre és a fantáziájukra hagyatkozhattak. Az írásos források többsége (Kislegenda, Nagylegenda, Érdy-kódex stb.) mélyen vallásos vonásait emeli ki, isten parancsait betartó, állhatatos, bölcs és igazságos uralkodónak mutatja be. Szigorú cselekedetei, törvényei, fiához írt intelmei sem árulnak el többet róla, az alakja köré szőtt mondavilág pedig inkább csak jobban elfedi valóját (egy monda szerint Győrött is megkoronázták Magyarország első királyát – Karsai Géza: Szent I. király története = SzI-emlékkönyv Bp., 1938. 218. o.). Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a művészek évszázadokon át ősz hajú, szakállas öregemberként ábrázolták.

Ma jóformán nincs olyan katolikus templom, ahol ne lenne szobra, képe vagy oltárképe. Egyes korokban erősebb volt a kultusza, különösen a barokk idején láthatjuk ezt. „Szembetűnő, hogy a győri egyházmegye területén kimagaslóan sok barokk Szent István-szobor található, ami szent királyunknak az országos átlagnál is nagyobb népszerűségére vall. Talán szerepe lehet ebben annak is, hogy 1771-ben a Szent Jobbot Raguzából hazahozó menet erre haladt el, s az ereklyét több napon keresztül a megye területén őrizték. Pannonhalmán háromnapos búcsújárást tartottak az ereklye tiszteletére, Győrben pedig a káptalani sekrestye ajtaja felett (ahol éjszakára elhelyezték azt) Hajdyn Ferenc még ugyanazon évben egy, a Szent Jobb megtalálását ábrázoló falképet festett.” (Buzinkay) Az ezt követő évszázad művészei is találtak ihletet alakjában.

Hogy megyénkben pontosan hány helyen állítottak emléket, szobrot Szent Istvánnak, ezt senki sem tudja biztosan. Ezek közül válogatunk most, s amíg tart a jó idő, kirándulás keretében akár fel is kereshetjük emlékmásait, megcsodálhatjuk a különböző korok, mesterek sokféle művészi megformálását.

Kezdjük képzeletbeli kalandozásunkat mindjárt Győrben! A szent király alakja feltűnik az Apátúr-ház egyik külső falfülkéjében, vagy a Széchenyi téren álló Mária-oszlop figurái között (a lenti képen).

Ha leballagunk a Rába-partra, lovas szobrával találkozhatunk a Káptalandomb tövében, a várfal előterében (a lenti képen). Eredetileg nem ide szánták, hanem a Városháza előtti térre, amikor a Vilmos császár utat Szent István úttá nevezték át, 1937-ben. Ekkor rendelte meg a városvezetés Medgyessy Ferenc szobrászművésztől. A világháború azonban átírta a terveket. Határidőre, nagy királyunk 900. évfordulójára csak a gipsz változat készült el, az elkészítéshez szükséges bronzot azonban háborús célokra lefoglalták, s a városnak is támadt némi fizetési nehézsége, úgyhogy a háború végéig várni kellett. Addigra a gipszminta elpusztult, és az ezt követő politikai rendszer sem kedvezett királyunk kultuszának. Sok év telt el, míg 1960-ban a megmaradt kisebb példány alapján teljesíthette kötelezettségét a szobrász. (Salamon Nándor nyomán) 1961-ben, a Rába-part eme félreeső helyén, de történelmi időket sugárzó környezetben (sokak szerint nem alkalmas és nem méltó helyen) állították fel, azóta innen mutatja népének az utat.

Győr közelében, Pannonhalmán (régi nevén Győrszentmártonban) azon túl, hogy a Szent Márton-hegyre épült Benedek-rendi Főapátság történelmi falai között megtekinthetjük Szent István aláírását azon a díszes oklevélen, amely írásba foglalja az oda telepített szerzetesrend kiváltságait és birtokait, több szobrával is találkozhatunk. Bronzszobra áll az országzászló és Géza fejedelem társaságában a ligetben fellelhető szoborparkban, illetve a kápolna felé vezető sétaút mentén, a millenniumi emlékmű lábánál is. Ez utóbbi meglepően másfajta vonásait emelik ki Istvánnak, nem a tekintélyt parancsoló, bölcs és robusztus uralkodót látjuk, hanem azt, aki hittel, elszántsággal, a kardot keményen tartva tekint a jövőbe (a lenti képen). Az alkotás 2000-ben került ide, és egy sajnálatos eseményt is felidéz. Alkotójára, Török Richárdra is emlékeztet, aki nagyon fiatalon, 39 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt. A gyászoló szülők kívánságára díszítheti az 1990-ben készült alkotás a közteret a kápolnához és kilátóhoz vezető sétaút mentén.

Ősidőket idéz Lébény temploma is, amelynek műemlék épülete az ország egyik legkorábbi nemzetségi monostortemploma. A főhajó mögötti parkban látható Bujtás László Szent István-szobra (a lenti képen), amely több jelképet is megjelenít az uralkodó alakja körül. Azt a pillanatot kívánja megragadni, amikor Istvánnak döntenie kellett, hogy elfogadja-e a nyugati kereszténységet és a vele járó kötelezettségeket. Baljában úgy tartja a koronát, mintha latolgatná annak súlyát, jobbjával pedig a győztes csatákat idéző kardjára támaszkodik. A művész a szobor lábánál lévő címerpajzsra az Árpád-házat szimbolizáló kettős keresztet is ráfaragta, bár maga is tudatában volt, hogy ez már későbbi időkben született. A fehér mészkő alak mellett öt évszám emlékeztet életének főbb állomásaira: 975-ös születésére, 997-es fejedelemmé választására, 1000-ben (más források szerint 1001-ben) történt megkoronázására, 1038-as halálára és végül 1083-ban történt szentté avatására.

Lébénytől nem messze, Mosonmagyaróváron is találkozhatunk István király szobrával, amely a mosoni templom előtt áll (a lenti képen). Az alkotás Lebó Ferenc győri művészt dicséri, aki Istvánt fiatalon, a koronázása körüli időkben ábrázolja, erőt sugárzó jellemként, szilárd akaratú egyéniségként. Megálmodója sokatmondó jelképeket használ, a királyt másfél méteres, szimbolikus „koronázási dombra” helyezi, egyik kezében jogarral, másikban a kettős kereszt-díszes országalmával, fején koronával láthatjuk. Aki figyelmesen körbejárja méltóságteljes alakját, még míves kézjegyét is felfedezheti a hátoldalon.

Sopronban egyetlen szobra létezik Istvánnak, mégpedig a Szent István templom előtt, amelyet 1943-ban szentelt fel az akkori győri püspök, Apor Vilmos. Az alkotás érdekessége, hogy az uralkodó két ifjút karol át, mintegy beléjük helyezve bizalmát, jövőbe vetett hitét.

Érdemes ezután dél felé venni az irányt, hiszen Soprontól néhány falunyira, Pusztacsaládon egy történetében és megjelenésében is érdekes szobor található. Mondhatnám, kettő az egyben: Szent István reformkori stílusban vagy Széchenyi István uralkodói álruhában. Ennek a kettősségnek érdekes története van, amely a XIX. század második felébe, pontosan 1860-ba vezet vissza, amikor meghalt „a legnagyobb magyar”. Fia, Ödön nagyon szeretett volna hőn tisztelt édesapjának emléket állítani, de a szabadságharc leverése után ez tilos volt. Furfangos ötlete támadt: legeldugottabb vidéki birtokán, az erdőkkel körülölelt Pusztacsaládon jelentőségteljes szobrot állíttatott Szent Istvánnak az aprócska falu közepén. Csak Höller György soproni kőfaragó és még néhány családbéli tudta, hogy a hatalmas mészkőarc valójában Széchenyi István arcvonásait örökítette meg. Azóta is egyedülálló ez a „kettős szobor” (a lenti képen), és koszorúzzák is mind Szent István ünnepén (augusztus 20-án), mind Széchenyi István születése napján (szeptember 21-én).

Szent István megtestesülése napjainkban sem ért véget. Egészen „fiatal” alkotásokkal is találkozhatunk. A közösség összefogásának szép példáját hirdeti a közadakozásból 2000-ben felavatott Szil község plébániájánál található mellszobor, vagy délebbre, Vágon ugyancsak bronzból készült mellszobra 2010 óta látható (mindkettő Domonkos Béla alkotása).

Végezetül irányítsuk figyelmünket Szent István egy ritka ábrázolására, amely Kapuváron a központban, a vár épületével átellenben, Csorna felé haladva a Győri út jobb oldalán található (a lenti képen). Kliegl Sándor alkotását 2000-ben avatták fel. A szigorú uralkodóként ábrázolt István ellenpontjaként ott áll mellette az odaadó, védelmező feleség, Gizella. Ez adja a szoborkompozíció egyediségét. (Hasonmása Szegeden látható.)

Remélem, élvezték virtuális túránkat, és kedvet kaptak ahhoz, hogy felkerekedjenek, és felfedezzék a megyénkben számos alakban „megtestesülő” államalapító királyunkat.

SzaSzi
Címlapfotó: Vas Balázs

Felhasznált irodalom:
kozterkep.hu
Győr-Moson-Sopron megye kincsei, nyomtatott anyag: 182 település térképe, természeti, kulturális és épített öröksége/ [közread.] Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács ; [kiad.] HISZI-Map Kft. ; [térképkész., szerk.] ATLASZ Térkép- és Könyvkiadó Bt
Szobornézőben: Medgyessy Ferenc: Szent István, 1940 / Salamon Nándor. – Győri Műsor, 1978 február – p. 19-20;
Orbánné Horváth Márta: Győri emlékhelyek és köztéri alkotások, Győr 2006.
kisalfold.hu
archeologia.hu
Buzinkay Géza: Kő se mutatja helyét - a királysírok pusztulása.– Budapest : Corvina K, 1986 . – 119 p

Képek:
A Mária-szobor első képe Dobos Vilmos 1930-as évekből való felvétele (lelőhely: Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér)
A Rába-parton álló lovas szobor Vas Balázs fotója
A képek a Wikimedia Commons és a köztérkép.hu szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép; 10. kép; 11. kép; 12. kép; 13. kép; 14. kép.