505

Párhuzamok – Sorsok – Történetek

Nemes László és Mikóczy Dénes kiállítása a Múzeumházban

parhuzamok-sorsok-tortenetek

2019. augusztus 8-án véletlen és sorsszerű találkozások valósultak meg két művész közös festménykiállításának keretében a győri Múzeumházban Nemes László és Mikóczy Dénes Párhuzamok – Sorsok – Történetek című tárlatának megnyitóján.

Lebó Ferenc szobrászművész, a galéria tulajdonosa köszöntője után Tamási Klára fuvolajátékában gyönyörködhettek a megjelentek, majd Ollé Tamás versét Zakál Gyula adta elő.

A kolozsvári születésű, jelenleg Zalaegerszegen élő és alkotó Nemes László kiállításmegnyitó beszédében elmondta, hogy a Kárpát-medencében a különböző régiók közösségei a századok során mindig gyakorlatias szimbiózisban kényszerültek élni és létezni, megteremtve egy kulturális sokszínűséget. Az egymásrautaltság, a kölcsönhatások sokasága gazdagította e közösségeket, létrehozva egy közép-kelet-európai egységet térben és időben. Ez napjainkig fejti ki hatását, átívelve határokon, országokon.

A XXI. század elején a globalizáció mindent elsöprő világában nagyon nehéz megtartani azt az ezeréves kulturális identitást, amely a történelem során annyi hitet és erőt tudott adni. Különös életérzést jelenthet mindazoknak, akik ezt a szellemi örökséget akarják tovább éltetni, mert a cél mindig az értékeknek a továbbadása, megélése és éltetése. Ez a kiállítás is ezt a hitet és akaratot szolgálja, már a címe is képletes: „Párhuzamok – találkozások”.

Mikóczy Dénes tudatosan felvállalja azt az eszmei és hitbeli örökséget, ami meghatározza alkotói és szervezői munkásságát és az életét: a teremtés iránti vágy, valamint elkötelezettség feladatát. Bizonyos kettősség jellemzi egyfelől a „navigare necesse est” gondolatiságát: szembesülni, látni tapasztalni, de valami örökletes módon mindig visszahúzza a művészt, mert a lelke mélyén ott él tagadhatatlan lokálpatriotizmusa. Ő mindig visszatér szeretett Csallóközébe, a szülőföldre. Alkotásait a látvány és a megélt dolgok iránti mélyről jövő tiszta szeretet, tisztelet jellemzi. A „navigare necesse est” látni, nézni, érteni megtanulni és hazahozni feladat parancsát teljesítve, alkotásait a különös színharmóniák szimbolikus ereje hatja át.

Nemes László a Kolozsvári iskola transzilván eszmei stílus és forma jegyeit, valamint mindazon nagy tudású erdélyiek – Kós Károly, Miklóssy Gábor, Bretter György – szellemét hozta magával képein, akiknek tanítványa volt. A kiállított művek egyfajta egységet képezve azt üzenik, hogy az élet adta lehetőségek között kötelességünk közösségünk javát szolgálni, tenni mindennapi dolgainkat, szebbé, jobbá formálni világunkat, életkörülményeinket az ember-ember-természet síkján.

Nemes László szerint ez a közös kiállításra tökéletesen megfelelő tér elősegíti a harmóniát és az egységet az alkotások, valamint a jelenlevő művészetkedvelő közönség között, láttatva, hogy korunkban is mekkora szükség van az együttlét szépségére, az együtt gondolkodás fontosságára, kultúránk megtartása céljából.

A megnyitó után a jelenlévők finom borokat kóstolhattak, ismerkedtek a művészekkel, és emlékeket gyűjtöttek egymással, egymásról.

A kiállítás szeptember 7-ig látogatható a győri Múzeumház galériájában (Bécsi kapu tér 4.).

Molnár György művészetbarát,
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

2019.08.15